Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

54 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. évi november 6-án, csütörtökön. róla !) A kompromisszumnak szólt ez a sok I össze-vissza való tárgyalgatás a baloldal egyes frakciójával, a pártonkivüliekkel, a jobboldal egy frakciójával, a reakciósokkal, s végre meg tudtak állapodni abban, hogy hat esztendőt fognak javasolni. Igen ám, gondolták, de ezt az ország közvéleménye aligha fogja bevenni, mert végtére méltóztatnak azzal számolni, hogy az ország közvéleménye elég érett ahhoz, hogy meg tudja állapitani, mi a helyes és mi a helytelenTehát számitottak arra, hogy a hatévi helybenlakás nem fog keresztülmenni. Mi volt erre a harci taktika ? Az, hogy a keresztény községi párt egyik képviselője felállt és tiz esztendőt javasolt. Azt gondolta magában, megijeszti a tisztelt közvéleményt, hogy van ám még roszszabb is a rossznál, a hat éven túl van a 11 éves lehetőség is, fogadd el hát a hat esztendőt gyorsan, mert különben tizet kapsz! Pokoli összjáték folyik itt nemcsak ennél a törvényjavaslatnál, de minden más országos kérdésben is, pokoli összjáték a reakciós elemek között, amely itt a jobbközéptől egészen a szélsőjobbig, egyetlen nagy reakciós tömeget alkot. Pokoli összjáték, amellyel félre akarják vezetni az ország közvéleményét. De tessék tudomásul venni, hogy önök a maguk numerikus többségével, amelyet mi törvényesnek, legálisnak el nem ismertünk és el nem ismerünk, keresztülerőszakolhatják ezt taktika nélkül is, mert a szavazőmasina ebben a pillanatban még intakt módon működik ; de ezzel a frivol játékkal méltóztassanak végre felhagyni. Álljanak ki őszintén és mondják meg, mit akarnak. Az urak reakciós bázisokat akarnak épiteni és teremteni. Ez a helyzet, amivei számolni kell, aminek azonban legeisősorban őszintének is kell lennie, hogy az ellenzék is megformulázhassa őszintén a maga álláspontját. Isi y üt sisakkal keli küzdeni. Az ilyen apró taktikázások, összjátékok, félrevezető szándékok méltatlanok egy kormánypárthoz, még ehhez a kormánypárthoz is, méltatlanok egy rendszerhez, még ehhez a rendszerhez is. De méltatlanok a nemzetgyűléshez, ahhoz a testülethez is, amelynek az a hivatása, hogy törvéuyeket hozzon, nem egy párt, egy felfogás vagy egy viliágnézet, hanem az egész ország részére és javára. Önöknek helyzeti energiájuknál fogva módjuk van arra, hogy ezt a paragrafust megszavazzák, módjuk van arra, hogy a dolgozó tömegeket olyan kényelmetlen alternativa elé állítsák, hogy válasszanak a jog és a kenyér között. Módjuk van hozzá, de merem állitani, — és ezt meg is kockáztatom — hogy én valahogyan ugy érzem magamat, mint Zolának az a szedáni parasztja, aki a háború férget egétől két kilométernyire keskeny barázdát szántogat, nem tud arról, hogy mellette, körülötte mi megy végbe, mignem a háború fergetege belecsap az ő keskeny barázdájába is, és csak igy tud a paraszt rájönni arra, hogy az ő csendes szántó-vető munkája egészen időszerűtlen volt. Az egész világon nagy átalakulásokat látunk. Sehol a világon az elemi alkotmányos jog, hogy valaki, ha él, ha kötelességet teljesiti és bizonyos korbatárt elért, akkor szavazhasson is, ma már nem vitás, Tessék egyetlenegy országot mondani, ahol a megnyilatkozást igyekeznek ilyen szűk térre szorítani és ilyen machinációkkal szükiteni ós lehetetlenné tenni. Sehol sincs ilyen ország. Mi pedig, amikor körülöttünk, előttünk, alattunk, felettünk a társadalmi háború fergetege zug, amikor nem tudjuk, mi lesz holnap itt vagy máshol, a szedáni paraszt módszere szerint a mi keskeny reakciós barázdánkat szántogatjuk és nem vesszük észre, hogy ebből bajok és veszedelmek ! származhatnak, amelyek elsodorják a parasztot és I a barázdát és megyünk a maguk utján előre. (Malasits Géza: Bár már látnám, hogy önöket elsodorják! — Rakovszky Iván belügy minister : Már itt megtörtént egyszer, nem fog másodszor is megtörténni!) Igen t. belügyminister ur, ez kiszámíthatatlan ! Méltóztassék végigtanulmányozni a francia forradalmat 1789-től 1871-ig. A francia forradalomnak volt egy sereg változata. Amikor egy bizonyos uralom, amely legyőzte a másikat, a legkeményebbnek, a legszilárdabbnak hitte magát, akkor volt a leggyöngébb, akkor borult fel alatta minden, minden előkészítés nélkül. Mert ha ön azt hiszi, hogy nyugodtan ülhet a szurony okon, akkor borzasztóan téved. Nem kell és nein lehet forradalmakat csinálni. A forradalmakat mindig a megelőző kormányok tevékenysége késziti elő, (Putnoky Sándor : Az izgatás !) és az önök tevékenysége, az önök reakciója, ez a törvényjavaslat, amelyben nyíltan, ilyen szemérmetlenül állit fel osztályokat és az osztályok közé falakat épit : ez a legalkalmasabb arra, hogy a tömegeket forradalmositsa és ha elkövetkezik egy politikai és pszichológiai pillanat, amikor nem lesz erő és nem lesz szurony, amely ezt feltartsa, akkor önök megint okosak lesznek, mint voltak 1918 ban. Most azonban attól a szűk körtől, attól a szűk érdekhatártól, amely önöket lefogva tartja, nem látják azt, hogj- a végzet utján haladnak azzal, hogy itt erőket kötnek le és nem tudom milyen utakra kényszerítenek, amely erők parlamentáris formák utján érvényesülve csak hasznára, nem pedig kárára válhatnak az országnak. Mondhatnám azt is, amit az általános vitában már mondottam : kötelességeket jogok nélkül senki elismerni nem köteles. A városi háztartásokat ma túlnyomóan a kereseti adókból tartják fenn. A kereseti adót a nagy tömegek fizetik, még pedig pontosan fizetik, mert a kereseti adónál nincs adósmaradás, nincs eltitkolás. Ezt az adót megfizeti az illető, ha egy napot dolgozik is, azután az egy nap után lerovatja vele a munkaadó a kereseti adót, amely azután a városi kaszszába folyik be. És itt nincs határidő. Ha valaki munkába áll és kereseti adót fizet, ott nem mondják neki, hogy majd két vagy hat, vagy tiz év múlva fog kereseti adót fizetni, hanem az első naptól kezdve elfogad.,ák tőle a kereseti adót, de viszont esztendőkre akarják elzárni attól, hogy ennek a súlyos, verejtékes adózásnak — mert a kereseti adó a legverejtékesebb adó — ellenértékét, a szavazhatást^ a közügyekben való részvétel lehetőségét megadják neki. (Malasits Géza: Ez az ő keresztény erkölcsük !) Teljesen hamis érvekkel találkoztunk itt. Nem áll meg az az érv, amelyet hallottunk, hogy be kell gyökeresedni egy városba. Én ezt csak országos szempontból tuduám elfogadni. Teljesen mindegy az, hogy valaki Győrben töltött-e hat évet, vagy Szegeden, vagy Debrecenben. Ahol abban a pillanatban találja őt a választás, ott van joga választani, mert magyar ember, mert adózó polgár és mert a kötelességek egész nagy erdeje utói éri őt az utolsó magyar faluban is. Ez elől nincs menekvés. Nem arról van szó, — mint mondottam már az előbb — hogy valaki villamosvasúti igazgató akarna rögtön lenni, csak szavazó akar lenni. Vagy önök azt hiszik, hogy az ilyen össze-vissza vándorló népesség akarata a jelöléseknél a jelölteken keresztül nyomban érvényesül ? Ettől fémek önök Ï Ha pedig igy van, akkor bún és vétek, egyenes meghamisítása ez a közvéleménynek! Áll az a tétel, hogy a lakosság akarata a jelöletken keresztül érvényesül! Ha nem érvényesül, akkor ennek a kikötésnek, a hatévi egyhelybenlakás-