Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-348

A nemzetgyűlés 348. ülése 1924. é egyes tetteire s mulasztásaira, mint összes po­litikájára nézve, folytonosan ellenőrködni; s kinyilatkoztatjuk, hogy ezen ellenőrség sikerére az alkotmány által nyújtott minden eszközöket törvényszerűséggel, s lojalitással (Egy hang a jobboldalon: Ez a fői) használni el vagyunk határozva. De mi az ellenzést vagy pártolást nem szemétekhez, hanem tárgyakhoz és té­nyekhez kötjük, s a kormánynak csak oly lépé­seit fogjuk helyteleníteni, sőt tehetségünk^ sze­rint ellenezni, melyek formájukban vagy lénye­gökben törvényelleniek, vagy köveikézményeik­ben a haza közérdekeire s az alkotmányos élet fentartására és kifejlődésére károsak". Igen t. Nemzetgyűlés! Meg lehet érteni, hogy miért volt akkor ilyen nemes magatartása az ellenzéknek. Az Kölcsey Ferencekből, báró Wesselényi Miklósokból, Deák Ferencekből, tehát olyan magas felfogású magyar emberek­ből állott, akik meg voltak arról győződve, hogy akik szemben ülnek, azok is tisztességes ma­gyar emberek, {ügy van! ügy van! — Felkiál­tások a jobboldalon: Ez a helyes!) Az ellenzéknek tehát ilyen nemes értelem­ben kell nemes hivatását teljesitenie. Griger Miklós t. képviselő ur rámutatott arra, hogy még a világnézeti különbségek sem akadályoz­hatják meg a tisztességes hangot és a német centrum és a szociáldemokraták példájára hi­vatkozott. A képviselő ur szépen átgondolt beszédében a múltra vonatkozóan azt a véleményt fejezte ki, hogy a parlamenti tekintélyének lejáratására szolgált ciZ cl körülmény is, hogy a szabadelvű párt hosszasan uralkodott anélkül, hogy az úgynevezett politikai váltógazdaság' bekövet­kezett volna. Lehet, hogy a képviselő urnák igaza van, mert valóság az, hogy a fúzió után hosszú ideig a szabadelvű párt volt ural­mon. Csakhogy a legutóbbi időben mégis változást, ha nem is javulást mutatott az a körülmény, hogy 1906-ban az ellenzék, a koalició került uralomra. A magam részéről legalább Is kétségbevonom, hogy akkor bekövetkezett volna Fourier jövendölése, hogy a tenger vizé­ből limonádé vált volna és vidámabban cserge­deztek volna a patakok. Ekkor sem tudták csak rövid ideig fentartani uralmukat, t. i. amig a felizgatott közvélemény melléjük állott, mert azután az ugyancsak liberális irányzatú mun­kapárt vette át az uralmat. Lehet, hogy igaza van a képviselő urnák, hogy ha ez a körülmény előbb bekövetkezett volna, ez nagyobb változást idézett volna elő, én azonban ezt a gondolatot feltétlen remédiumnak nem tartom. Helyesen mondotta Griger Miklós _ képvi­selő ur, hogy a tekintélyt az is lejáratja, ha a házszabályokkal, nfm épen azok betűjével, de szellemével visszaélnek. Felemiitette a hatórás beszédeket. Azt mondja a francia: Qui dit trop, ne dit rien. Aki nagyon sokat beszél, az vagy ügynök, vagy nincs igaza. Kevés szóval is meg lehet mondani valakinek a véleményét és én a magam részéről, nem titkolom, azt hiszem, hogy a szabadszólás fogalmának kelléke az, hogy valaki álláspontját, gondolatát félelem és büntetés nélkül elmondhassa (ügy van! a jobboldalon.), nem tartom azonban szabadszó­1ásnak azt, ha én mást beszélni nem engedek. Már pedig a szabadszólást arról az oldalról, ahol most nincsenek jelen, körülbelül igy értel­mezik. Azt sem tartom elvégre a szabadszólás fogalmi körébe esőnek, ha nem vesznek "részt a tanácskozásba, ami pedig kötelességük volna, illetőleg, ha a tanácskozás komolyságát meg­akasztják. i december hó 4-én, csütörtökön. 121 Azt mondja Griger képviselő ur, hog-y mi, ezeken a padokon ülők vagyunk hibásak, még pedig azért, mert a mi pártunk részéről debat­tereket nem küldenek ki. Erre a következőket vagyok bátor tisztelettel előadni. Ugy a sza­nálási vita, mint a vámtar if a java slat lalkali­mával ezekről a padokról többen felszólaltunk. Egyikünk-másikunk talán mélyreható tanul­mány után szakszerűen igyekezett véleményét, nézetét kifejteni, a magam részéről azonban mindkét felszólalásomban egyenesen vitáztam az ellenfél érveivel. VégTe is csak érvekkel szemben lehet vitázni; gorombaságokra legfel­jebb ellengorombaságokkal lehetne válaszolni. Ismerve azonban Griger képviselő ur nemes lelkületlét, nem hiszem, hogy az ő buzditása erre irányulna. Az a kérdés itt, igen t. uraim, hogy van-e szViikség v '• házszabályrevizióra. (Csik József: Nincs!) A közbeszóló Csik József képviselő ur, aki nevéhez méltó gyorsasággal kisiklott — most már bent van (Derültség.) — és Szabó József képviselő ur beszédében erre abszolút nemmel felel, habár Szabó képviselő ur a szi­gor tekintetében pozitiv kijelentést is tett. azt mondotta, hogy a szigor mértéke és az alkal­mazható eszközök elégségesek. Az ellenzék t. szónoka, Grig-er Miklós, feltétlenül szükséges­nek tartja a szigort, mert azt mondotta, hogy az a modor és az a hang, amely ebben a terem­ben — ugy látszik — otthont szerzett, aláássa a. parlament tekintélyét a választók, s általá­ban a közönség nagy tömegeiben, s a tisztes­séges haug- megóvása — azt hiszem — sokkal magasabb közérdek, semhogy afelett vitatkozni lehetne. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarjuk mi megbénitani a szólássza­badságot, t. Nemzetgyűlés. Mi is tudjuk, át­érezzük őseink szellemét, akik mindig a szó­lásszabadság védelme mellett állottak, csak­hogy akkor az a szólásszabadság- valóban ve­szélyben is forg-ott. 1807-ben báró Vay Miklós generálist a főrendi táblán mondott beszéde i miatt nemcsak összes rendjeleitől, méltóságá­tól, hanem állásától is megfosztották. A szólás­szabadságról talán a világ szónokai között sem beszélt senki olyan gyönyörűen, mint amilyen szénen beszélt Deák Ferenc 1835 iunius 16-án. j július 1-én és augusztus 5-én, amely beszédéből különben Griger Miklós képviselő ur idézett is. Csakhogy milyen állapotok voltak akkor! Szat­már vármegye közgyűlésében felszólalt Wesse­lényi ugyanakkor, amikor a vármegye megvál­toztatta utasítását és ennélfogva Kölcsey Fe­rencet visszahívta. Wesselénvi Kölcseyt azért hivta segítségül, hogy megváltoztassák a vár­megye hangulatát. Ez azonban nem történt meg és Wesselényit meglehetősen erős. tüzes magyar lelkéből mondott beszéde miatt nota­perbe vonták. A nota-per pedig nem volt tréfa, mert személy- és jószágvesztésre szólt a ma­rasztaló itélet. A miarasztaló Ítélet mint Da­] mokles-kard természetesen igen sok embert I gyávává tett, ezek közé azonban nem tartozott Wesselényi Miklós, de nem tartozott Balog-h j János, Bars vármegye követe sem, aki mikor I Wesselényit nota-perbe vonták, magáévá tette Wesselényi szavait. Ilyen körülmények között tartotta meg beszédét Deák Ferenc. Őseink nemcsak az országgyűlésen védték nagyon a szólásszabadság jogát és tartották azt fontosnak, hanem fontosnak tartották M megyegyűlésen is. (Ugy van! a jobboldalon) Ennek az volt az értelme, hogy a nemzetgyűlés készítette az utasitás szövegét, amely hosszú viták között jött létre; a megyegyülés adta az 88' :

Next

/
Oldalképek
Tartalom