Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-347
580 r A nemzetgyűlés 347. ülése 1924, egy talán csak meggondolatlanul, nem is sértő ! szándékkal kiejtett szó^ átkerül a másik oldalra, onnan súlyosbított sértéssel visszadobatik, egyik szó a másikat váltja, sértő megjegyzések röpködnek, izzó lesz a levegő, már csak egy lépés választ el a legnagyobb botránytól és könnyen odafejlődnek a dolgok, mint azt a legnagyobb szomorúsággal tapasztaltuk a műit pénteki ülésen, amely örök szégyene lesz a magyar parlamentnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló Berki Gyula t. képviselőtársam azt mondotta, hogy alárendelt közületek tanácskozásain nem képzelhető el olyan kvalifikál hatatlan hang, mint amilyen itt a nemzetgyűlésen az utóbbi időben lábra kapott. Én, aki elég mozgalmas közpályám alatt hosszú éveken keresztül ugy vármegyei, mint városi törvényhatóságoknak, egyesületeknek és egyházi testületeknek tanácskozásait és közgyűléseit vezettem, ezt a tapasztalatot teljes mértékben megerősithetem, mert közel két évtized alatt mindezeknek az emiitett testületeknek tanácskozásai során legjobb emlékezetem szerint összesen 2, mondd két esetben jutottam abba a helyzetbe, hogy legszigorúbb fegyelmi megtorlásul a rendreutasitást voltam kénytelen alkalmazni. Igaza van Csöngedy t. képviselőtársamnak, aki tegnap azt mondotta, hogy az olyan szellemű parlamenti tárgyalások után, — nem is nevezhetők tárgyalásnak, hanem csak turbulenciának — mint amilyenek a legutóbbi napokban is itt lefolytak, valóságos lelki üdülés neki egy községi képviselőtestület értelmes népe közé kerülni. (Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Felállítván azoknak a bajoknak sorát, amelyek parlamentünk testét emésztik, keresnünk kell a módokat, amelyekkel védekezni tudunk a szólásszabadsággal és a mentelmi joggal űzött visszaélések ellen. A leggyökeresebb és legideálisabb megoldás kétségtelenül a megelőzés volna, mert amint a betegséget ugy háritjuk el a leggyökeresebben, ha nem gyógyításra, hanem megelőzésre gondolunk, akként a parlament betegségeit is megelőzéssel lehetne a leghatásosabban orvosolni, megelőzés alatt értve természetesen azt, hogy mindazok a széles néprétegek, amelyek választójoggal bírnak, vagy amelyekre a választójog ki fog terjesztetni, előzetesen hozzáneveltessenek, hozzáiskoláztassanak a politikai jogok gyakorlásához. Mert minél magasabbrendű a műveltsége a választóközönségnek, — természetesen az ő reprezentánsai is nagyban és egészben ezt a műveltségi nivót képviselik és annál magasabb szempontból itélik meg az eseményeket — annál hajlandóbbak értékelni, méltányolni más elvi meggyőződésen lévők nézetét, annál megértőbbek és annál engedékenyebbek. Igen, de az embereket máról-holnapra kicserélni nem lehet és nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a javulás reményében összetett kézzel nézzük, mint pusztulnak el a magyar nemzet önkormányzati jogainak legnagyobb értékei. Keresnünk keli olyan módot, gyorsan ható eszközt, amely feltartóztatja az értékeknek ezt a rohamos pusztulását. De milyen határig menjünk el ennek az eszköznek keresésében % Taián elmenjünk a megtorlás szélső határáig, az elnöki megintés, rendreutasitás, kizárás és pénzbírság után a mandátumtól r való megfosztásig, mint azt az angol alkotmány ismeri? Nem hiányzik ám a biztatás erre még tudományos körökben sem. A napokban olvastam egy különben is nagyérdekü tanulmányt a szegedi egyetem egy tudós professzorától,, aki a szőnyegen fekvő házszabályrevizióra nézve nyíltan kifejezi álláspontját ezekkel a. .szavakkal : évi december hó 3-án, szerdán. Nincs semmi akadálya annak, hogy a magyar hazszabályrevizióba a mandátum-megfosztás is felvétessék. Vagy elmenjünk addig a határig, hogy az egész mentelmi jogot, illetőleg annak a felelőtlenségére vonatkozó részét megszüntessük és átadjuk az efeletti bíráskodást a biróság hatáskörébe f Nem hiányzik ám az indokolása ennek az álláspontnak sem a tudomány terén, amely igy áliitja fel a tételt : A régi rendi országgyűlések nem ismerték a mentelmi jogot. Az imént hallottuk Kaas Albert báró nagyérdekü fejtegetéseiből, hogy a rendes bíróságok elé utaltattak azok a rendi országgyűlésen elkövetett sérelmek, bántalmazások és sértegetések, amelyeket most a mentelmi jog a Ház hatáskörébe utalt. Mondom, a tudományos indokolása sem hiányzik ennek az álláspontnak, amely — ismétlem — arra hivatkozik, hogy mivel régi közjogunkban ismeretlen volt a mentelmi jog és csak a szólásszabadság joga biztosíttatott, tulaj donképen a magyar közjog szellemében járna el a nemzetgyűlés, ha a mentelmi jogtól eltekintene s azt a rendes bíróságok hatáskörébe utalva, csupán a szólásszabadságot tartaná fenn. Azt hiszem azonban, hogy ezen ajánlott módok egyikéhez sem fordulhatunk. Nem lehet az, hogy a nemzeti képviselet lemondjon azokról a jogairól, melyek szerves alkatrészei magának a parlamentarizmusnak. Ehelyett más eszközök után kell nézni. Nem lehet szó a mentelmi jog, illetőleg a felelőtlenség teljes megszüntetésérői, de a felelőtlenség részbeni megszüntetésének helye lehet. Ezt nem én találtam, fel; nem vindikálom magamnak e gondolat eredetiségét, de talán első vagyok, aki a nemzetgyűlésen ennek hangot ad. A felelőtlenség ama részéről van szó, amikor a mentelmi jog örve alatt becsületsértések és rágalmazások hangzanak el, amelyek ellen az, aki ilyen becsületsértéssel vagy rágalmazással illettetik, legyen az bár nemzetgyűlési képviselő, vagy a nemzetgyűlésen kívül áíló személy, ma valódi védelmet nyerni nem tud. A bírósághoz nem fordulhat, mert a mentelmi jog védi a sértőt. Felfogása szerint elégtelen a házszabályokban ismert legsúlyosabb megtorlás is; szubjektív felfogása szerint ez elégtelen arra, hogy a rajta esett siilyos sérelmet megtorolja, és igy akarva nem akarva beleszorítja őt abba, hogy lovagias utón szerezzen magának elégtételt az elkövetett sérelemért és rágalmazásért. Minő ellenmondás ez, t. Nemzetgyűlés, amikor a nemzetgyűlésnek, tehát a törvényhozásnak egy tagja tudatosan kénytelen megszegni a büntetőtörvénykönyv tilalmát és mindnyájan érezzük, hogy ez érthető, menthető, mert nincs más módja az elégtételvevésnek. (Ugy van! Ugy van!) Ha ennek a két deliktumnak megtorlása a bíróságok hatáskörébe utaltatnék, azt hiszem, igen nagy lépést tennénk oly irányban, hogy meggátoljuk a mentelmi jog örve alatt elkövetett becsületsértések és rágalmazások özönét. Megjegyzem, hogy ez nem kipróbálatlan rendszer; vannak külföldi államok, Svédország, Dánia és a svájci államszövetség, melyek alkotmánya ismeri ezeket a rendelkezéseket. Ám azért belátom, hogy ez ellenkezik a magyar közönség egész mentalitásával, a magyar parlamenti nevelés egész rendszerével, úgyhogy hosszabb ideig tart, mig ez a terv utat tör magának a közönség gondolatkörében. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy ennek előbb vagy utóbb el kell következnie. Addig, mig ez be nem következik, mást nem tehetünk, mint hogy azokat a rendelkezéseket fogadjuk el, amelyek a bizottsági jelentésben foglaltatnak s amelyek, szerény nézetem és meggyőződésem szerint mig egyrészről, nem lőnek túl a'célom
