Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-347

5?B [À nemzetgyűlés 347. ülése 1924. maiban bevezetett rendszertől. Itt arról van szó, hogy Írásban is és szóval is lehet interpellálni. Csak a végnélkuli interpellációknak, a négy-öthatórás hazabeszéléseknek lesz vége. Engedjék meg, hogy a mélyen t. ministerelnök ur legutóbb elmondott egyik beszédére alludáljak. A ministerelnök ur itt a Házban a parlamenti zendülés alkalmával beszédet mondott, amelyet ugy fejezett be, hogy: Meg fogom védelmezni a nemzetet azokkal a támadásokkal szemben, amelyekkel állandóan küzdenie kell, kemény leszek, mint a kő és vegyék tudomásul a túloldalon ülő képviselő urak, — mondotta — hogy férfiak leszünk, hogy azokkal a támadásokkal szembeszálljunk. A parlamenti zendülés, hála Istennek, ki van kapcsolva és méltó büntetésben részesült. Mert ha Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselő ur itt lett volna és hallotta volna a képviselő urak ajkáról azokat a szüntelen rágalmakat, amelyekben a legenyhébb kifejezés volt a »betyárok!«, »tolvajok!«, »gyilkosok!«, »gyilkosok baráta!«, panamisták!«, »gazemberek!«, és azontúl a ministerelnök urat hamis tanuzással és miegyébbel vádolták — azt mondaná ő is, aki mindig a nemzet nagy érdekeit nézi és aki maga is harcolt a parlamenti szellemnek és erkölcsnek tisztaságáért, hogy ez a büntetés még alacsony az elkövetett súlyos bűncselekményért. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mi magunkévá tesszük a ministerelnök urnák ezt a kijelentését. Azt hiszem, nemcsak a magam, hanem tisztelt politikai barátaim nevében is mondhatom, hogy mi kemények és férfiak leszünk az elkövetkező küzdelmekben. Mi a parlamenti rendcsinálás után várjuk azt, hogy ha a társadalmi éleiben, a közéletben, az állami adminisztrációban, a gazdasági, a pénzügyi életben, vagy bárhol jelentkeznek forradalmi jelenségek, olyan tendenciák, amelyek akadályozzák a nemzetet egy szebb jövő felé vezető utjának kiépítésében, jelentkezzenek azok akár balról, akár jobbról, ezekkel szálljon szembe és ezekkel szemben is legyen kemény, mint a kő. E munkájában nemcsak mi, a többségi párt, hanem a nemzet minden józan tagja támogatja, (Ugy van ! jobbfelől és a. középen.) mert nekünk az a meggyőződésünk, hogy az a munka, amelyet most Bethlen István folytat, nem a mi munkánk, hanem a nemzet munkája. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Puky Endre ! Puky Endre: Mélyen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Hátijuk!) Az én álláspontom az előterjesztett javaslattal szemben igen világos és adva van; adva volt már körülbelül egy évvel ezelőtt, amikor megválasztásom előtt tartott programmbeszédeimben, választóimnak egyhangú és lelkes helyeslése mellett, kijelentettem, hogy a házszabályok szigoritását elengedhetetlen szükségnek tartom és kötelezettséget vállaltam arra, hogy amennyiben a kerület bizalmával megtisztel és a Házba küld, az előterjesztett ilyen irányú házszabálymódositást, illetőleg szigoritást szavazatommal támogatni fogom. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el) Ezt nem azért bocsátom előre, mélyen t. Nemzetgyűlés, mintha előrelátásomat akarnám dicsérni, mert hiszen ahhoz igazán nem volt szükség előrelátásra ezelőtt egy esztendővel, hogy meglássuk, hogy a legrövidebb időn belül a házszabályok módositása, illetőleg szigorítása aktuálissá, elodázhatatlanná fog válni. Inkább azért évi december hó 3-án, szerdán. hozom ezt elő, hogy, ime, méltóztassék látni, hogy a józan magyar közvélemény ezelőtt egy esztendővel már teljesen tisztában volt azzal, hogy ez a házszabályszigoritás elengedhetetlen és mi, akik a vidéki társadalomban élünk és a társadalom minden rétegével állandó összeköttetést tartunk fenn, — azt hiszem, joggal beszélek mindazon képviselőtársaim nevében is, akik vidékiek, (Ugy van! jobbfelől.) — konstatálhatjuk, hogy valósággal fellélegzett, megkönnyebbült a közvélemény, (Ugy van! jobbfelől.) amikor tudomást szerzett arról, hogy a házszabálymódositásra vonatkozó javaslat beterjesztetett és annak érvényre emelése immár rövid idő alatt bizonyosra vehető. (Ugy van! jobbfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az előterjesztett javaslatban kontemplált rendelkezéseket a bizottsági jelentés négy csoportba osztja. Én nem kivánom követni ezt a beosztást, nem pedig azért, mert a házszabályoknak ma már nem is domborodik ki tulajdonképen az alkotmányvédő jelentősége, abban a dekadenciában, amelyben a mi parlamentünk vergődik, a házszabálynak többé nem alkotmánybiztositó jelentősége domborodik ki, hanem az inkább egy védelmi rendelkezés, védelem a szólásszabadság és a mentelmi jog örve alatt elkövetett visszaélésekkel szemben. Ha az anyagnak ezt az elvi elosztását tekintem, szólva először a szólásszabadság címén elkövetett visszaélések védelméről, joggal tehetem fel a kérdést: vájjon nem visszaélés-e a szólásszabadsággal az, amikor távszónokok és beszédakrobaták 5—6—7—8 órás beszédeket tartanak, (Ugy van! jobbfelől.) sokszor a legabszolutabb figyelmetlenség közepette, (Ugy van ! jobbfelől.) az unalom tengerébe elmerülten és még saját párthiveik közül sem hallgatja őket senki sem; amikor az interpellációk özöne elborítja ezt a Házat és majdnem azt mondhatnám, iparjogi kifejezéssel élve, hogy az immár meghaladja a kisipar üzemét; (Derültség. — Ugy van ! jobbfelől.) amikor kimerittetik itt az obstrukciónak, a beszédes és a technikai obstrukciónak minden fegyvere ?! (Ugy van ! jobbfelől.) Az obstrukcióval szemben, mélyen t. Nemzetgyűlés, más nézeten vagyok, mint amit Ernszt Sándor mélyen t. képviselőtársam tegnapi, egyébként magasröptű és nagyszabású beszédében mondott Abban a tekintetben egyetértek vele, hogy az obstrukció és parlamentarizmus fogalmilag tulaj donképen kizárják egymást. Ámde lehetnek és voltak is idők, amikor az osztrák beolvasztó törekvések, a megnyilvánulni akaró császári abszolutisztikus tendenciák ellenében a nemzet önrendelkezési, ujoncmegajánlási és adómegszavazási jogának védelmében nyúltak az obstrukció fegyveréhez. Rámutat erre a bizottsági jelentés is, amidőn kijelenti, hogy (olvassa): »Az obstrukció fogalma nálunk az ország immár megszűnt dualisztikus helyzeténél fogva még a legmérsékeltebb politikai körök előtt is elfogadott, sőt titokban talán szimpatikus is volt« így volt ; az, amit a jelentés mond, szórói-szóra igy volt. És én, aki az 1905/6-iki nemzeti ellenállásban az események kényszeritő ereje folytán, de saját meggyőződésem alapján is a küzdő harcosok első soraiban állottam (Ugy van ! jobbfelől. — F. Szabó Géza : Még pedig igen tekintélyes pozícióban !) azt mondom, hogy ha ennek a nemzeti ellenállást megelőző obstrukciónak jogosságát nem is lehet indokolni, de azt mindenesetre érthetőnek és menthetőnek lehet tartani. Azóta azonban a helyzet tetemesen megváltozott. A forradalom sok kárt, szenvedést, gyötrelmet és átkot hozott reánk, — de egyben előnyt is. ha ugyan előnynek lehet nevezni azt* hogy