Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-347

A nemzetgyűlés 347. ülése 1924. tart fenn a párt minden tagja számára. Ennek a nyilatkozatnak értéke azonban más volt a legutóbbi nemzetgyűlésen és más ma. Nehéz valakitől azt várni, hogy lefűrészelje azt az ágat, amelyen ül. A mai igen t. többség pedig a nyilt szavazásnak ágán ül. Nagyon merész feltevés volna azt hinni, hogy azt az ágat le fogja fürészelni. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is akarjuk.') Ha ebben tévedni találnék, ha megvan a tisztelt többségben az az önbizalom, hogy a nemzet őszinte akaratából ülnek itt, és ha ebből az önbizalomból levonják azt a konzekvenciát, hogy a nemzeti akarat őszinte megnyilvánulásának ajtót nyitnak, akkor bevallom, hogy tévedtem és akkor utólagos megnyugvással fogom fogadni azt, amit ma, amidőn iJyen bizalmat nem érzek lelkemben, — és ennek folytán e bizalmat kifejezni sem tudom — nem vagyok képes megszavazni. Ezek azok a legfőbb okok, amelyek miatt nem járulhatok hozzá az előttünk levő javaslathoz, mert hiszen ennek tengelye a klotür és azt a mondott okokból a mai viszonyok között elfogadni hajlandó nem vagyok. Nem is tartanám helyesnek, hogy elfogadtassék. De lehetetlen erről a tárgyról szólanom anélkül, hogy ne érintsem némileg a legutóbbi napok eseményeit és azt a parlamenti helyzetet is, amelyben mi a házszabályok tárgyalásához hozzáfogtunk. Nekem kevésbé áll módomban az utolsó napok eseményei felett Ítéletet mondani, mint a jelenlevő legtöbb képviselőtársamnak, mert én, mi rosszat sem sejtve, egy pár napra épen akkor utaztam el. amikor itt a vihar kitört, ugy hogy nekem nincsenek személyes impresszióim, hanem csak a lapokból értesültem a történtekről. Mégis azt látom, hogy olyan okokból, amelyeket elemezni nem akarok, itt vihar tört ki, olyan vihar, mint aminő a magyar parlament történetében igen ritkán fordul elő. Ennek folytán az igen t. elnök ur indíttatva érezte magát, a házszabályok egyik általános intézkedésének alapján, gondolom, a 258. § ama intézkedésének alapján eljárni, ameiy szerint ha a Háznak illető tagja a rendzavarást folytatja és rögtöni intézkedés szüksége nem forog fenn, ez és ez a teendő. A mélyen t. elnök ur azonban ugy találta, hogy rögtöni intézkedés szüksége forog fenn és ezen az alapon intézkedett ugy, amint azt mindnyájan tudjuk. A képviselők egyik esoportja nem ismerte el a házszabályok ilyen interpretációjának jogosultságát, jogtalannak tartotta, hogy kizárás eszközöltetett és ennek folytán passzivitásba lépését határozta el. Nem akarok kontroverziába bocsátkozni arra a házszabálymagyarázatra nézve, amelyet a t. elnök ur magáévá tett és követ. Én mindig azt hallottam, hogy amikor nincs bevallottan és kifejezetten megállapitva az a szándék, hogy a házszabályok megsértessenek, — mert más megitélés alá esik — hanem, amikor interpretációbeli különbségről van szó, sokkal inkább érdekében áll épen a kisebbségnek, hogy az elnöki interpretációba belenyugodjék, mintsem, hogy e tekintetben többségi határozatot, provokáljon. Én tehát ennek az interpretációnak helyességét nem vitatom. Nagyon sajnálom azonban, hogy a kisebbségnek ma itt jelen nem levő része abból, hogy az elnöki interpretációt nem tette magáévá, azt a következtetést vonta le, hogy a tanácskozástól távolmarad. Még inkább sajnálom azonban azt, hogy a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága és ennek nyomán a Ház olyan határozatot hozott, amely szerintem túlmegy azon, ami az esetnek minősége és a helyzet megfontolása szerint indokolt lett volna és oly következményekkel jár, amelyeknek elhárításában közreműködni mindnyájunknak kötelessége. Azt tartom, hogy épen, mivel a félreértéseknek sorozata adott alkalmat évi december hó 3-án, szerdán. 571 erre a sajnálatos incidensre... (Zaj jobbfelől. — Felkiáltások: Nem félreértés!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Talán nem méltóztatnak rólam feltételezni, hogy bármely turbulenciának védelmére keljek. Az én parlamenti stílusomban ez sohasem fordult elő. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Miután vélt sérelemről volt szó, utat kellett volna nyitni a kimagyarázásnak és a házszabályok enyhébb határozatait kellett volna alkalmazni, amelyek erre tényleg alkalmasak, mert az a helyzet, hogy házszabályreviziót tárgyalunk az ellenzék radikális részének távollétében, már önmagában véve is aggasztó. Önök azt mondják, ez az ő dolguk, senkisem akadályozza őket a bejövetelben. Bocsánatot kérek, itt kell az egyesek iránt azzal a méltányossággal lenni, hogy a lélektani indokokat akkor is mérlegeljük, amikor azok nekünk nem szimpatikusak. De miért? A házszabályrevizió után mi következik ? Az első aranyköltségvetés, az első költségvetés, amelyet évek óta egyáltalán tárgyalunk. Ha a parlamenti rend megzavarását, a parlamenti turbulenciának, a parlamenti illem sérelmeinek azt a sajnálatos sorozatát vizsgáljuk, amelynek tanúi voltunk, akkor nem lehet minden hibát csak az egyik oldalon keresni, akkor el kell ismerni, hogy vannak a helyzetnek, vannak az igen t. kormány politikájának is olyan alkotórészei, amelyek a hangulat izgatottságát indokolják. Egy bizonyos titokzatosság leple alatt folyt számos olyan dolog, amely abszolút tisztázást igényel. Én annak a parlamenti bizottságnak létesítését, mely az úgynevezett Esküdt-üggyel összekötött összes kérdéseket és jelenségeket megvizsgálja, igenis szükségesnek tartom. Nem abból a szempontból, hogy az igen t. ministerelnök urnák a levele és tanúvallomása közt ellentéteket keressünk, amiket én kizártnak tartok, (Helyeslés.) vagy hogy az ő^ szavainak hitelességét távolról is kétségbe vonjuk, hanem abból a szempontból, hogy a bírói eljárás ennek az ügynek, melynek szálai nem tudjuk hová és meddig nyúlnak, egyedül kriminalisztikus oldalait tisztázza, politikai hátterét nem, Hiszen valahányszor a védelem egy kérdést tesz fel, mely a vád, az inkriminált cselekmény politikai hátterére vonatkozik, az elnök mindannyiszor azt mondja: »Erre a kérdésre nem engedem meg a választ.« Helyesen talán — nem vitatom — az ő szempontjából, de világos, hogy az ilyen birói eljárás a kérdés politikai hátterét nem tisztázza, pedig, mélyen t. Nemzetgyűlés, annak okvetlenül tisztáztatnia kell. Minden becsületes embernek az a szólama, amelyet a német »Die Flucht zur Öffentlichkeit«-nak, a nyilvánosságra való menekülésnek nevez. így tehát abszolút szükséges, hogy a mi közéletünk megtisztittassék a gyanúsítások, nemlátások, kétkedések azon miazmáitól, amelyek azt telitik. (Helyeslés balfelől.) Feltétlenül szükséges, hogy ezáltal az, aki bűnös, mint olyan, lepleztessék le (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és a nem bűnös, a tisztességes ember meneküljön az általános gyanúsításoktól. (Helyeslés.) Mint mondám, ezt a célt a birói eljárás nem éri el és ezért tartom én is szükségesnek ebben a kérdésben egy parlamenti bizottság bevonását. De mélyen t. Nemzetgyűlés, térjünk vissza a költségvetésre. Elképzelik önök azt a helyzetet, hogy, ugy gondolom, négy esztendő óta az első költségvetés, az első aranyköltségvetés, az első szanálási költségvetés a radikális ellenzék távollétében tárgyaltassék le? Hiszen a költségvetés nélküli kormányzás szerintem egyáltalában szintén erkölcsi teher, amely a mai szituációra ránehezedik. Soha sem fogom megérteni, soha sem