Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-347

A nemzet g y illés 347. ülése 1924. a legheterogénebb elvek vallói átcsoportosulnak, visszacsoportosulnak, együtt deklarálnak, szeeeszsziót csinálnak; a névváltoztatástól kezdve a jellegváltoztatásig minden történik elbán az országban, csak azt nem tudja az ember konstatálni, hogyan egyeztethető ez össze azzal a minimális követelménnyel — nem a konzekvenciával, csak — a komorsággal is. Lehet, hogy azoknak, akik ma nincsenek itt jelen, nem fog imponálni az, hogy én klasszikus történelmi tanukra hivatkoztam ; azoknak azt üzenem, nézzék^ meg az abszolút demokratikus Németország házszabályait, — nem akarom azokat részletezni, de nézzék meg — valamint kisérje mindenki figyelemmel a szociáldemokrata pártoknak mai pártgyülésein és szakszervezeti gyűlésein érvényben lévő tanácskozási rendet. (Ügy van ! jobbfelől) Én nem megyek el odáig, hogy párhuzamot szándékozzam vonni abban a tekintetben, milyenek voltak itt ebben a teremben a kommunisták által alkalmazott házszabályok, nekem elég csak arra utalnom, hogy milyen házszabályok vannak ma érvényben azokon a gyűléseken, amelyeken az elnöki székben a szoeiáldemokratapárti frakció emberei ülnek. Azok talán nem ismernek kiotürt! Ott ismerik azt, hogy egy propozieióra egyszerűen kimondják, hogy nem bocsátják vita alá; ismerik azt a kiotürt, hogy egyetlen ember javaslatára több szónokot nem irnak föl; ismerik a vitabezárást és ismerik a beszédidőkoriátozást. ^ Nem akarok ennél tovább immorálni, de kétségtelenül áll az, hogy: »Quod uni justum, alteri aequum«. (Ugy van! jobbfelöl.) Nem fogunk felülni semmiféle deklarációnak, semmiféle lázitó, uszitó szónak, (Ugy van! jobbfelől.) amely nem hasonlítja össze azt, hogy vájjon az ő üzemszabályai liberáiisabbak e, mint azok a szabályok, amelyeket mi be akarunk hozni. Aki pedig ezt nem vallja be. az ezáltal eljátszotta az erkölcsi jogot, és eljátszotta, szigorú értelemben véve, mind az egész ellenzék, amely a házszabálybizottságba nem ment be, amely az abszolút negáció álláspontjára helyezkedett, azt a jogát, hogy itt a Ház plénuma előtt objektíve kritikát gyakorolhasson. (Ügy van! jobbfelől.) Tudja meg mindenki, hogy itt több folyik, mint egy házszabály-vita. Itt nem arról van szó, hogy házszabály-vita keretén belül egymás homlokáról tépdessük le a babért; a nemzet mai helyzetében a nemzet homlokáról tépi le a babért mindenki, aki a komolyság, a jellemesség helyett a szenvedélyességnek, a rágalmazásnak, az aljas indulatoknak enged tápot akár a maga lelkében, akár pedig másoknál pártolja ezek elhatalmasodását. < A javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Einök: Szólásra következik? Bodó János jegvző: Apponyi Albert gróf! Gr. Apponyi Albert: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Kégi parlamenti multamnál fogva kötelességemnek tartom, hogy abban a nagyfontosságú kérdésben, amellyel most a Ház foglalkozik, szavazatomat röviden megindokoljam. Az előttünk fekvő javaslat határozatai között az. amely a legélesebb véleménykülönbséget váltja ki: az úgynevezett klotür kérdése. Egyebekben legalább a bizottság keretében meg tudtunk egyezkedni és el kell ismernem, hogy a t. kormány és a többség részéről a bizottsági tárgyalások folyamán a kisebbség ott lévő tagjai által támasztott észrevételek és aggodalmak iránt messzemenő előzékenységet tapasztaltunk. Annál inkább kell sajnálnom, hogy az ellenzéknek egy része nem vett részt ezekben a vitákban, (Ugy van! jobbfelől.) mert ha az ellenzéknek az a része jelen lett volna, nincs kizárva, hogy még messzebbévi december hó 3-án, szerdán. 569 menő megértés éretett volna el; nincs kizárva, hogy a kölcsönös kapacitáció utján azt a legnehezebb szirtet, a klotürnek szirtjét is sikerült volna körülevezni. Ámde ez nem történt. A t. kormány és többség minden egyéb pontban hajlandó volt engedményekre és tett is engedményeket, de a vita bezárásának lehetőségéhez, a klotürhöz feltétlenül ragaszkodott. Ennélfogva kénytelen vagyok ezzel a helyzettel szemben állást foglalni. Az én elvi álláspontom a következő: Én a házszabályok módosítását és szigoritását, igenis, szükségesnek tartom; szükségesnek tartom nemcsak bizonyos tapasztalások folytán, amelyeket már a régebbi képviselőházban is tettünk, de a dolog azon természeténél fogva, hogy mentül szélesebbé válik a választójog, mentül több rétegre terjed az ki, — pedig szükséges, hogy kiterjedjen, és épen én vagyok az általános szavazati joginak leghatározottabb hive, — annál inkább szűnik meg társadalmi homogenitás, amely a régibb parlamentek tagjai közt pártkülönbség nélkül megvolt, annál közelebb áll a viták elfajulásának lehetősége s annál szükségesebb a házszabályokban ilyen elfajulásokkal szemben korlátokat emelni. Én tehát a mai helyzetben is hozzájárulok minden olyan szigorításhoz, amely a parlamenti illeni ellen, a házszabályok elíen való eljárással szemben az elnök fegyelmi jogát erősiti, annak szankciókat ad. Feltétlenül hozzájárulok a klotürhöz is, még a mai viszonyok között költségvetést, a pénzügyi felhatalmazást illetőleg, — az utóbbira nézve azonban azzal a korlátozással, hogy a pénzügyi felhatalmazás vitájának megrövidítése a házszabályok szerint csak két feltétellel engedhető meg. Az első az, hogy a pénzügyi felhatalmazás valóban ne tartalmazzon egyebet, mint a pénzügyi felhatalmazást, nem pedig — ugy, amint az utóbbi években szokássá vált —- egész kodifikációkat, amelyek magával a pénzügyi felhatalmazással vajmi laza, vagy egyáltalában semmi összefüggésben nincsenek. (Helyeslés jobbfelől.) A másik az, hogy a kormány kellő időben adta légyen be a rendes költségvetést, nehogy annak benyújtási kötelezettsége elől indemnitásokkal való kényelmesebb kormányzás által kitérhessen. E két feltétel alatt én a költségvetés és a pénzügyi felhatalmazás tárgyalásának bizonyos időbeli korlátozását a mai viszonyok között is megengedhetőnek, sőt szükségesnek tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Szakítanunk kell a minduntalan exlexbe jutás szokásával, (Ugy van! jobbfelől.) aminek alkotmányjogi szempontból és az alkotmányos lelkiismeret éberséges szempontjából igen súlyos következménye van: az, hogy ma már az exlex-szel tulajdonképen senkisem törődik. Én megjósoltam a régi képviselőházban, amikor az obstrukciók divattá váltak,^ hogy ez fog bekövetkezni. Az exlex az első esetnél, amikor az első obstrukció a költségvetésnek kellő időben való törvényerőre emelését megakadályozta, még általános megdöbbenést okozott; (Ugy van! jobbfelől.) a második esetben már enyhébben vették, — azután ittuk az exlexet, mint a vizet és az országban azzal többé senkisem törődött. (Ugy van! jobbfelől.) Ez az alkotmányjogi lelkiismeretességébersége szempontjából igen szomorú jelenség, természetes következménye annak, ha megadatik a lehetőség arra, hogy egyes kisebbségek, a kisebb frakciók is, meghiúsíthassák a haza költségvetéséről kellő időben való gondoskodást. Azért én ebből az alkotmányjogi szempontból is, hogy az ország jövedelmeit törvényes felhatalmazás nélkül nem szabad bevenni és a költségeket törvényes felhatalmazás nélkül nem szabad folyósítani, szükségesnek vélem, hogy ehhez