Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-346

A nemzetgyűlés MS. ûlèm 1Ú24. Ne vegyék tőlem rossz néven, hogy ebből az alkalomból, amidőn látom az ellenzék távol­maradását és azt az óriási harcot, hallom azo­kat a kemény szavakat, amelyek a házszabály­revízióval szemben felhangzanak, kezdem vizs­gálni, milyen lélektani motívumok azok, ame­lyek ezeket az urakat sarkalják. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy akár a jobboldal­ról, akár a baloldalról jönnek az ilyen han­gok, ezek az urak nem igazi hivei a parla­mentarizmusnak, mert ha igazi hivei volná­nak, abban az esetben nem lehetnének hivei a durvaságoknak, a személyeskedéseknek és azoknak a kirobbanásoknak , amelyek itt a parlamentben napirenden vannak és velünk együtt vállvetve keresniök kellene azt a pa­naeeát, ami ezt megszünteti, ők azon az állás­ponton vannak, hogy a házszabály oly szent­ség, amelyhez hozzányúlni nem szabad, de vi­szont ugyanakkor durva személyeskedő maga­tartásukkal arra az álláspontra helyezkednek, hogy a parlament működését lehetetlenné akarják tenni. Mi, a nemzetgyűlés többsége, törekszünk arra, hogy a parlament a nemzetnek igazi al­kotó testülete legyen, amely eredményes szo­ciális és gazdasági munkát tud végezni. A ministerelnök urat gyakran vádolják azzal — és az ellenzéki deklaráció is azt mondja —, hogy pártdiktaturára, parlamenti diktatúrára törekszik. Ez tévedés. A minister­elnök ur parlamenti ember, aki a parlamentet vissza akarja adni önmagának és akinek célja, hogy a parlament olyan testület legyen, amely önmagában véve alkalmas arra, hogy a nem­zet igazi gondolatát kifejezze és hogy a nem­zet bizalommal, szeretettel és megelégedéssel nézze az ő parlamentjót. Szeretettel nézze az a magyar nép, amelynek lelke voltaképen tiszta és romlatlan, és amely undorral, megvetéssel fordult el azoktól a botrányos n jelenetektől, arailyenek itt a parlamentben előfordultak. Nekünk volt egy nagy emberünk, gróf Tisza István, aki egy életet áldozott a parla­mentarizmusért. Sokan félreismerték annak­idején, de én ugy látom ma, hogy azokat a ba­rázdákat, amelyeket Tisza István szántott bele a magyar közéletbe, gróf Bethlen István szé­lesiti tovább az ő lelkes, odaadó, önzetlen mű­ködésével, aki szintén a nemzetnek adta oda egész életét. Ez a parlament, amely Bethlen Istvánt követi, meg fogja teremteni Magyar­országon a politikai és gazdasági konszolidá­ciót. Épen ezért teljes lélekkel, teljes erővel támogatom őt, a javaslatot pedig a magam ré­széről elfogadom. (Általános éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Griger t. képviselőtársam tegnap beszédének első részében fényesen bebizonyította, hogy a ház­szabályrevizióra feltétlenül szükség van. Be­bizonyította, hogy ez a nemzetgyűlés mind­addig", amig a házszabályokat nem revideáljuk, nem lesz annyira munkaképes, mint amennyire ezt a nemzet tőlünk várja. A választások alkal­mával mindnyájan megígértük, hogy azokat az égető gazdasági kérdéseket, amelyeknek megoldása sürgős, teljes erővel forszírozni fog­juk és igyekszünk egészséges gazdasági állapo­tokat teremteni. Sajnos, a választások óta már több mint két év telt el, és ennek az igéretünk­nek nem tehettünk oly mértékben eleget, mint ahogyan szerettük volna, mert a kérdések meg­oldását igen nagy mértékben halasztóan befo­évi december hó 2-án, kedden. 561 lyásolta az a körülmény, hogy a nemzetgyűlés idejét egyesek ok nélkül fecsérlik. Én az ellenzék szempontjából is fontosnak tartom a házszabályok revízióját. A demokra­tikus gondolatot, a népies politikát, a népies parlament eszméjét csak ugy tudjuk megmen­teni, ha ez a nemzetgyűlés eredményeket tud felmutatni, mert abban az esetben, ha mi to­vábbra is tétlenségben töltjük az időt és nem tudunk eredményeket felmutatni, akkor a nép lelkében lassan aláássuk a népies parlament tekintélyét. Hiszen ma is már uton-utfélen hall­juk azt, hogy ez a nemzetgyűlés azért olyan tehetetlen, mert szélesebb, demokratikusabb alapon történt a választás. A régi rendszer hi­vei ebbe kapaszkodnak bele, ezekkel az érvek­kel igyekeznek álláspontjukat erősíteni és a né­pies politikának a szimpátiáját a nép előtt tönkretenni. (Ugy van! jobb felől.) Épen azért nekem az a felfogásom, hogy a demokratikus gondolat igazi képviselőjének kötelessége itt egészséges állapotokat teremteni (Ugy van! jobb felől.), az igazi demokratikus g'ondolat kép­viselőjének első kötelessége az, hogy a parla­ment munkaképességét helyreállítsa, és első­rendű kötelessége az, hogy a parlament nívó­ját, színvonalát arra a magaslatra emelje (Ugy van! jobbfelől.), amelyen az békében állott, hi­szen nagyon jól tudjuk, hogy a magyar parla­ment tekintélye a békében Európa-szerte elis­mert volt, hogy a magyar parlamentben olyan viták folytak le, amelyeket példaképen állítot­tak oda a külföldi nagy nyugati nemzetek par­lamentjei elé is. Ezt a szinvonalat kell tehát helyreállítani minden embernek, aki a lelkében hordja a demokratikus gondolatokat, aki a demokratikus eszmét nem akarja lejáratni, aki a néppel nem akarja elhitetni azt, hogy a de­mokratikus gondolattal együtt jár az eldurvu­lás és igy az elvadulás is. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát magam részéről a leghatározottab­ban visszautasitom azt a vádat, hogy mi, akik a házszabálymódositás mellett szólalunk fel és azt forszírozzuk, és akik egészséges állapotokat akarunk teremteni itt a parlamentben, ellen­ségei lennénk a demokratikus gondolatnak, hogy mi reakciós politikát akarnánk követni. Epen ellenkezőleg : amint már kifejtettem, mi vagyunk tulajdonképen az igazi demokratikus gondolat letéteményesei, mert mi nem akarjuk ezt az eszmét, ezt a gondolatot a nép lelkéből kiirtani engedni, és nem akarjuk, hogy a né­pies képviseleten alakuló parlament tekin­télye teljesen tönkremenjen. (Ugy van! jobb­Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Az előadó' ur hivatkozott arra, hogy a körülöttünk fekvő államok házszabályai még sokkal szigorúbbak mint amilyen hászabályokat mi itt a nemzet­gyűlésen megalkotni óhajtunk. Ennek bizony­ságául egy-két paragrafust óhajtanék felol­vasni az osztrák Parlament házszabályaiból, különösen azt a részt, amely a parlamentnek bezárását célozza (olvassa) : „Der Antrag auf Schluss der Debatte kann, nachdem wenigstens zwei Redner gesprochen haben, jederzeit jedoch ohne Unterbrechung eines Redners, gestellt werden und ist vom Präsidenten ohne Unter­stützungsfrage zur Abstimmung zu bringen". „Spricht sich die Mehrheit für den Schluss der Debatte aus, so können die für und gegen die Vorlage eingeschriebenen Redner je einen Redner aus ihrer Mitte wählen." „Nimmt ein Vertreter der Regierung nach

Next

/
Oldalképek
Tartalom