Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-331
48 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. szólások azt mutatják, hogy a parlamentáris érzék hiányzik a nemzetgyűlés túlsó oldalán. A parlamentarizmus szelleméből következik az, hogy minden házszabály re vízió közmegnyugvásra, kompromisszum alapján létesüljön, mintahogyan közmegnyugvásra és közbizalom alapján kell, hogy az elnök elfoglalja székét. A t. ministerelnök ur tegnap nagyon büszkélkedett azzal, hogy néhány pártonkivüli képviselő ur belement a házszabályreviziós bizottságba. (Rassay Károly: Vigyázat, jelen vagyokl) Téved Rassay Károly képviselő ur, ma kivételesen nem az^ ön személyével fogok foglalkozni. (Rassay Károly: Talán azért, mert jelen vagyok?) Nem. Rassay Károly urnák módja van velem szembenálíni bárhol és bármikor. (Rassay Károly: Nagyon szivesén! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem Rassay Károly úrról, hanem »csak« Apponyi Albert gróf ur személyéről kivánok csak itt most megemlékezni, akit a ministerelnök uritt nagyboldogan emlegetett s példaként állította elénk. Apponyi Albert gróf megengedheti magának azt a luxust, hogy pártokon felül állván, a saját hagy egyéniségének magános útjait kövesse. Azonban Apponyi Albert gróf egyik legnagyobb hive az általános, egyenlő és titkos választójognak, tehát ebben a kérdésben is szolidáris az ellenzékkel. A parlamentarizmus szelleme követeli azt, hogy ilyen házszabályrevizió közmegnyugvásra, kompromiszszummal, minden indokolt kivánság kielégítésével alkottassék meg. Keni gondolják önök, hogy amikor az egész szervezett ellenzék sértve érzi az alkotmányt, amikor az egész szervezett ellenzék egyhangúlag kívánja az általános, egyenlő és titkos válaszlójognak törvénybe iktatását, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor junktimot kivan a demokratikus választójog és a házszabályrevizió között, akkor kellene, hogy végre teljesítse köteiességét a nemzetgyűlés elnöke (Nemes Bertalan: Elég volt már az elnök leekéztetéséből!) és tűzze ki indokolásra legalább Rupert Rezső képviselő ur indítványát, hogy junktimban a házszabályrevizió kérdésével megvilágittassék az általános, egyenlő és titkos választójognak szükségessége Magyarországon. Nem mi, a szervezett ellenzék kívánjuk ennek a demokratikus választójognak törvénybe iktatását, hanem kívánja a nemzet egész közvéleménye. (Ellenmondások jobbfelől. — Propper Sándor: Tessék megpróbálni! — Meskó Zoltán: Bent van a kisgazdapárt Programmjában ! — Szilágyi Lajos : Bent volt, de már eltemették ! — Propper Sándor : Menjünk a választók elé ! — Barthos Andor : Menjünk !) Elnök : Csendet kérek. A képviselő urat kérnem kell, méltóztassék magát szigorúan a házszabályokhoz tartani. (Meskó Zoltán közbeszól.) Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, (F. Szabó Géza közbeszól.) Szabó Géza képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Meskó Zoltán : Az igazság ellen nem lehet beszélni !) Meskó képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Baross Janas képviselő urat figyelmeztetnem kell arra, hogy eddig a házszabályokhoz méltóztatott szólani, most azonban az általános választói jogra méltóztatott kiterjeszkedni, amelynek a házszabályhoz semmiféle vonatkozása nincs. Kérnem kell ezért a képviselő urat, méltóztassék — mint eddig helyesen tette — a házszabályokhoz alkalmazkodni. A képviselő ur a házszabályok címén kapott szót, tehát kizárólag ebben a keretben mozoghat felszólalásában. (Mozgás a baloldalon.) Baross János: Nagyon szépen köszönöm az elnök ur dicséretét, hogy eddig a házszabályokhoz tartottam magamat, és igyekezni fogok ezt a ï évi november 6-án, csütörtökön. dicséretet továbbra is kiérdemelni, mert amikor az általános választójogról csak egy-két mondatot fogok mondani, teszem ezt Rupert képviselő ur indítványának napirendre tűzése kapcsán, amely indítvány az általános, egyenlő és titkos választójogról szól, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) tehát nem tudok másról beszélni, mint ami ebben az indítványban van, amikor megindokolom, hogy az indítványt miért kell napirendre tűzni. A t. képviselő urak, akik az általános, egyenlő és titkos választójog programmja alapján jöttek be . .. (Meskó Zoltán: Ugy van! Bent van a programúi jukban! — Barthos Andor: Nem igaz! — Huszár Dezső: Ellene beszéltem programmbeszédemben! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Menjünk a választók elé / — F. Szabó Géza: Legyen szerencsém, állok elébe!) Nagy kár, hogy a túloldal kisgazdapárti képviselői közül egyet sincs szerencsénk itt tisztelhetni, pedig ők tanúskodhatnának amellett, hogy igenis, ez benne volt a pártjuk programmjában. (Zaj.) Magától értetődik, hogy a régi munkapárt programmjában nem volt benne, ellenben Nagyatádi programmjában benne van. (Meskó Zoltán: Most megtagadják vagy Nagyatádit, vagy a programmot! — Rubinek István: Meskó Zoltánt tagadjuk meg! — Derültség jobbfelől ! — Meskó Zoltán: A földmivelő néppel együtt engem is megtagadhat! — Rubinek István: A földmivelő nép is megtagadta! — Meskó Zoltán: Meglátjuk! Majd a kongresszus megmondja!) Befejezem már beszédemet, t. képviselő urak, azután elintézhetik személyi ügyeiket egymás között. Az általános, egyenlő és titkos választójogot követeli a nemzetnek minden r rétege, amelyet tönkretett a világháború, a két forradalom, a trianoni béke és a Bethlen István—Kállay Tiborféle szanálás szerencsétlen rendszere. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek a történelmi csapások halálra Ítélték a magyar középosztályt, munkátlanná tették a munkásokat és a földreformmal űzött frivol játék elégedetlenné tette a demokratikus agrárius rétegeket. (Zaj.) Ezeket meg kell kérdezni, hogy kinek hol fáj, mert mindenki beteg ebben az országban. De erre a kérdésre őszinte választ akarunk hallani, még pedig nem hivatalos terror és illetéktelen befolyások nyomása alatt. Ezért követelünk tehát ál taiános, egyenlő választójogot és főleg ezért követelünk titkosat. A kormánynak, ha jól kormányzott a képviselő uraknak, ha jól gondját viselték népüknek, nincs okuk arra, hogy féljenek a titkosságtól. (F. Szabó Géza: Nem is félünk !) Ha pedig nem akarják a titkosságot, akkor beismerik azt, hogy okuk van félni a nép ítéletétől. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. — Heary Lőrinc : Az országot féltjük !) Nem akarom a tárgyalási időt tovább igénybevenni, A nemzetgyűlés tekintélye, méltósága követeli, hogy azok a sérelmek, amelyeket feltártunk, orvosoltassanak. Felkérem az -elnök urat, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató reparációt produkáljon a nemzetgyűlés előtt és kérem az elnök urat, hogy egy bukófélben levő, talajavesztett rezsimnek pártszempontjai és pártérdekei végett az egyetlen tekintélyt, a magyar parlament elnökének tekintélyét ne engedje lejáratni, konzerválja azt és a maga tisztes személyét egy jobb idő számára. Ezt kérem az elnök úrtól. ( Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaioldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden kivánok a felhozottakra nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 204. §-a egészen vliágosan szól ; sohasem merült fel kétség az iránt, hogy a
