Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-331

46 A nemzetgyűlés 331. ülése 1924. ják fel elég jól feladatukat, mert sokkal tágabb körű vitára van alkalmuk : nemcsak az indít­vány, hanem az egész komplexum tekintetében van joguk felszólalni. Nem arról az oldalról jogo­sult tehát velem szemben a szemrehányás, hanem ha valahonnan, akkor inkább erről az oldalról, amely rövidebben, gyors tempóban akarja a tár­gyalást lefolytattatni. ( Ugy van ! jobbfelöl.) Ami a dolog érdemét illeti, a képviselő urnák nines jogcíme ahhoz, hogy nekem szemrehányást tegyem Ha nem használta volna azokat az erős kifejezéseket, fel sem szólaltam volna. Miután azonban azzal a gyanúval illetett, hogy közok­irathamisitás, illetőleg csalás bűntettét merítet­tem ki, meg fogja engedni a t. ellenzék, hogy ezt a legerélyesebben visszautasítsam, és kérjem az itt most jelen nem lévő képviselőtársamat, kezelje lojálisán a kérdést és keressen módot arra, hogy ezt reparálja. (Ugy van ! jobbfelöl.) Einok : Baross János képviselő ur a házsza­bályok 215. §-ának c) pontja alapján a házszabá­lyokhoz kért szót. Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Az Orszá­gos Demokratikus Szövetség megbízásából óhaj­tok pár szóval a házszabályok kezelésével foglal­kozni s különösen arról akarok megemlékezni, hogy a képviselők interpellációé és inditványozási jogát miképen kezeli az elnökség és miként fumi­gáJja a kormány. Mielőtt a kérdéssel foglalkoznék, rá kell mu­tatnom arra, hogy különösen most fontos a kép­viselőknek ez az ellenőrzési és a parlament mun­káját irányító és reformokat napirendre tűző joga, amikar a magyar alkotmány épen olyan csonka, mint Magyarország. Az ezeresztendős magyar alkotmány egyike volt az állami szervezetek tökéletességének, mint ahogy az élő lények között a legtökéletesebb az ember. Sajnos, ma dekadencia, degeneráció van a magyar alkotmány organizmusában ; olyanok vagyunk, olyan a magyar alkotmány, mint egy ázalag, mint egy primitiv állat, amelyben a leg­felső és legalsó életfunkciókat csak egy-két dégé­nérait szerv teljesiti. Ebben a pillanatban még nem tudom, hogy meg fogja-e tenni, további konzekvenciát tehát ehhez most nem fűzök, csak leszögezem a tiszta tényállást, miután engem a túlsó oldalról ideidéz­tek, hogy fejtsem Ki a magam álláspontját. (Helyeslés jobbfelöl.) Mi 800 esztendős királyság vagyunk, király nélkül ; mi kétkamarás parlament volnánk felső­ház, illetőleg szenátus nélkül ; mi népképviseleti alkotmányos ország lennénk anélkül, hogy az általános, tilkos, demokratikus választójog, tör­vénybe, lenne iktatva. Egyszóval egész alkot­mányunk csonka, dégénérait, ázalagszerü. Csak egy pozitívum van ebben az országban : egy kormány, amely a legtisztesebb ellenzéki kri­tikus hangokat is negligálja és semmibe sem veszi, egy kormány, amely diktatórikus ura­lomra törekszik, (Ugy van ! Ugy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) a dolgozó és szenvedő nép bizalma és szeretete nélkül. Egy ilyen kaotikus közjogi helyzetben, amely­káoszon segíteni *épen ennek az alkotmányozó nemzetgyűlésnek lett volna kötelessége, amely •kötelességét azonban már három esztendő óta elmulasztotta, kétszeres fontossága van annak, hogy ugy az elnökség, mint a kormány tiszteletben tartsa a népképviselők jogait, a parlament tagjai­nak interpellációs, vagyis ellenőrző és indítvá­nyozó, vagyis reformokat életbeléptető és megin­dító jogait. Ehelyett mit látunk! Hogy kezeli ezt a t. elnökség és a t. kormány? Lássuk először is az -interpellációs jogot. Létay Ernő képviselőtár­évi november 6-án, csütörtökön. sunk a múlt héten már szóvátette azt a hallatlan esetet, hogy 300, mondd háromszáz interpellációra évek óta nem felelt a kormány. A parlamentek történetében páratlan ez a cinizmus, ez a fumi­gálás, hogy a parlament tekintélyével visszaél a kormány. '(Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon ! — Szilágyi Lajos : Szégyen 1 Ezzel dicsekedjenek a választók előtt ! — Propper Sándor : Vád alá kell helyezni a kormányt !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Baross János : A parlamentnek ilyen lefity­málása nem történhetik meg máshol, mint a mi szegény lerongyolt, elvérzett, enervált országunk­ban. (Gr. Hoyos Miksa: Ki csinálja? — Propper Sándor: A kormány, az abszolutizmus, a reakció!) Megdöbbentő volt, hogy Létay Ernő képviselő ur felszólalása után a nemzetgyűlés elnöke, akinek pedig kötelessége volna érvényesiteni a parla­ment jogait, nem talált alkalmat és módot arra, hogy válaszoljon Létay képviselő ur felszólalá­sára az interpellációs jog elfojtása, r interpelláci­ókra való nem felelés, negligálás és a nemzet­gyűlés fitymálása tárgyában, Keméltem, hogy az . elnök ur azért nem felelt Létay képviselő urnák ezekre a szenzációs adataira, mert a minister­elnök ur fogja kötelességének tartani, hogy megtisztelje a nemzetgyűlést, idejöjjön és ezt a kérdést reparálni igyekezzék. Azóta már több izben volt szerencsénk a ministerelnök úrhoz ; tegnap is nagyon elevenen hadakozott itt elle­nünk. (Szilágyi Lajos : Gorombáskodott ! — Fel­Máltások joobfelől: Nem gorombáskodott! — Propper Sándor : Ha ide jön, csak gorombásko­dik ! — Egy hang jobbfelől : Az elevenbe szokott vágni !) Elnök: Csendet kérek S Baross János : Azt hiszem, az nem kocsmai kifejezés, ha azt mondom, hogy hadakozott elle­nünk a parlamentben. (Gr. Hoyos Miksa : Egy ministerelnök nem szokott hadakozni Î) Megnyug­tatom a képviselő urat, hogy 24 esztendős kép­viselőségem alatt engem még egyszer sem uta­sítottak rendre. (Meskó Zoltán : Ma rendreutasí­tanak ! Vigyázz barátom ! Ma jubilálunk !) A házszabályok világosan intézkednek. A 204. § azt mondja (olvassa) : »A minister az előter­jesztett interpellációra rögtön is válaszolhat. Különben 30 nap lefolyása alatt »nyilatkozik« és midőn a hozzáintézett valamely interpellációra felelni kivan, az iránt a Házat maga, vagy a Ház elnöke által értesiti.« Mostanában hallok olyanféle interpretációkat, hogy a ministerek nem kötele­sek nyilatkozni, nem kötelesek felelni az inter­pellációkra azért, mert ebből a stilizálásból a »köte­les« szó hiányzik. Csak az van praesensben, hogy »nyilatkozik.« (Szilágyi Lajos : Tisza István nem így magyarázta!) Ilyen elméleti nyelvészeti vitat­kozásokba feleslegesnek tartom belemenni, mert aki egy kicsit tud magyarul, az tudja, hogy a magyar nyelvben a praesens az imperativus helyett is használható és használjuk is akkor, amikor többet, egy inappellábilis imperativust akarunk kinyilitkoztatni. Kérdezzék meg akár­melyik vidéki magyart, mit ért azon, hogy a minister 30 nap alatt nyilatkozik. Azt, hogy inappellábilisan köteles 30 napon belül nyilatkozni. (Ugy van! Ugy van! a bal- ésa szélsőbaloldalon) De ez egész alkotmányunk szelleméből, az egész parlamentarizmus szelleméből is folyik. (Szilagyi Lajos : És a szokásból !) Majd törvényes alapjait is be fogom mutatni aunak, hogy az én magyarázatom az igazi és biztosithatom a t. túl­oldalt és a t. kormányt, hogy mi ilyen bizanti­nikus, szervilis magyarázattal, ilyen homousion­homoiusion vitákkal nem fogjuk hagyni elhomá­lyosítani a magyar alkotmány utolsó foszlányait. Van nekünk egy törvényünk: az 1848 : III.

Next

/
Oldalképek
Tartalom