Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-345

A nemzetgyűlés 345. ülése 1924. jog! — Zaj. — Elnök csenget.) Ott a közvetlen kipattantó szikra az ir kisebbség- erőszakossága volt. De ami a továbbfejlődés irányát megszabta, az nem a kisebbségi terror, hanem egy határozott cselekvési akarat volt az angol parlament részéről. Egy nagy világbirodalom ügyeit nem lehet máskép intézni, mondotta annakidején Gladstone, a nagy angol államférfi (Zaj. — Elnök csenget.), mintha a parlament kidomborítja a házszabályokban ennek a rendkívül fontos szempontnak, a munkaképességnek biztositását. Annyira követték az angol példát az összes modern házszabályok, any-. nyira kidomborodott az idők során a munkaképesség biztosításának szempontja, hogy merem állitani — hogy ez a szempont kivétel nélkül kifejezésre jut az összes modern házszabályokban —, merem állitani, hogy az a modem parlamentarizmus integráns alkatrészévé vált, úgyhogy ma már parlamentarizmusról a szó tulajdonképeni értelmében akkor, ha a munkaképesség biztositva nincs, beszélni nem is lehet, (ügy van! a jobboldalon.) Az általam most benyújtott javaslatot abszolúte nem tekintem olyannak, amely megfelelne a nyugati jogfejlődésnek. Ez egy kompromisszumos javaslat, amely nemcsak ellenzéki oldalon megnyilvánult mentalitással számol, hanem számol inkább talán azzal a jogfejlődéssel, amely Magyarországon egészen speciális színezetű. Magyarország közjogi helyzete olyan volt, hogy még a legmérsékeltebb ós talán a legkonzervatívebb politikai körökben is szimpatikus volt az a gondolat, hogy a nem magyar, vagy — fejezzük ki őszintén magunkat — talán az osztrák vagy a bécsi befolyással szemben egy biztonsági szelepe legyen a magyar nemzeti szellemnek, amely elbújhatott egy obstrukeiós tehetség mögé. Ezt az obstrukeiós lehetőséget —- ismétlem — az eddigi házszabályok leplezetten bár, de mindig magában foglalta. A helyzet azonban lényegesen változott. Azt a fogalmat, amely kétségtelenül fontos és minden parlamentarizmus alapgondolata, a a szólásszabadság fogalmát ma már nem állithatjuk ugy oda, mint egy tabu-t, mint egy fétist, amely minden államjogi fogalom felett áll. Méltóztassék azzal a bátorságg-al rendelkezni, amelleyl annakidején rendelkezett Gladstone, a nagy angol államférfi, mikor azt mondta, hogy a szólásszabadság szent és komoly fogalom, azonban a szólásszabadság' sohasem öncél, hanem csak eszköze a magasabb állami érdekek megvédésének. (Ugy van! a jobboldalon.) A szólásszabadság mindnyájunknak közös kincse, azt meg kell védeni a jobboldalon és a baloldalon is egyformán. Azonban a szólásszabadság fogalmának azt az értelmezését, amely bizonyos helyeken hallható, amely magában foglalj abszolút korlátlanság fogalmát, a szólásszabadság olyan definiálása, mintha a szólásszabadság nem a szólás kvalitására, minőségére, hanem a szólás mennyiségére is kiterjeszthető _ legyen, ma modern államban sehol se fogadhatják el. (Ugy van! a jobboldalon.) A szólásszabadság kvalitatív ós nem kvantitatív fogalom, annak lényege nem abban áll, hogy minden képviselőnek abszolút korlátlan jog* biztosíttassák a maga álláspontjának kifejtésében időbeli határ nélkül. A szólásszabadság csak akkor alkotmányi tényező, ha megadatik mindenkinek az, hogy a kritika jogát — ismétlem — kvalitative teljesen szabadon gyakorolhassa. A képviselőnek ezt a jogát a most tárgyalandó javaslat abszolúte semmi irányban nem évi december hó 1-én, hétfő)). 529* érinti, ebben az irányban semmi nóvumot nem hoz. Á lényeg, amely eddig is megvolt, hogy t. i. a büntetőtörvénykönyvbe és a fegyelmi jogba nem ütközhetik a felszólalás, érintetlenül marad, ellenben a szólás, a szabad kritika gyakorlásának joga a most benyújtott javaslattal semmi irányban sincs érintve. (Helyesés a jobboldalon.) Ezek után legyen szabad még egypár olyan kérdésre kitérnem, amelyek szoros kapcsolatban vannak ezzel a kérdéssel. Már az 1913-as házszabályok elfogadására irányuló indítványom indokolásakor ismételten említettem a külföldi* nagy házszabályok vonatkozó rendelkezéseit. Akkor nem domboritottatm' ki, inkább csak érintettem azoknak a környező államoknak házszabályait, amelyeknek jórésze a magyar állam testéből lehasított területekből újra éledt, újra alakult. Méltóztassanak ezeknek az úgynevezett utódállamoknak bármelyikénél a házszabályokat megnézni. Kezeim között vannak a cseh, az osztrák és minden egyéb házszabályok és ha azokba csak egy kis bepillantást is méltóztatnak engedni magnknak, meg méltóztatnak állapítani azt, hogy mindaz, amit mi most javasolunk, igen-igen elmaradt, igenigen szerény kezdeményezés ahhoz képest, amit ezek az államok a házszabályukba beiktattak. Ezek tudták, mit csinálnak. Ezeknek sürg-ősen le kellett rakniok az állami létükhöz feltétlenül szükséges alapokat. Az állami létükhöz szükséges alapokat lerakni vagy csak továbbépíteni is teljesen lehetetlenség* olyan házszabályokkal, mint amilyen eddig a mienk volt. Hivatkoztam rá annak idején és most is megemlítem, hogy a cseh-szlovák parlament milyen munkát végzett összeillése után. A cseh-szlovák parlament például megtette, hogy azokat a fontos törvényeket, amelyek nélkül az egészen uj állam létre sem jöhetett volna, sürgősen elfog-adtatta. 24 óra alatt 21 törvényjavaslatot fogadtatott el olyan tempóban, amilyenben mi sohasem fogunk dolgozni, annak ellenére, hogy tudtuk és tudjuk, hogy igen gyakran leszünk olyan hely-' zetben, amikor a gyors cselekvés az. egyetlen mentsége az országnak. (Meskó Zoltán: Minden javaslat simán ment keresztül!) Nem akarok kitérni i'tt az angol parlamenti viszonyokra. Előbb már említettem, hogy remélem, lesznek olyan képviselők — tudomásom szerint vannak is olyanok —, akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel és igen értékes vitaanyagot fognak összegyüjthetni abban a tekintetben, hogy miként történt az angol házszabály kifejlődése. Az azonban egészen bizonyos — és ezt utoljára ismétlem —, hogy mriidaz, amit a bizottsági javaslat tartalmaz, elenyésző csekélység és szerény kezdeményezés ahhoz kénest, amit a nyugati államok és a környező államok házszabályaiban találunk. Ezek. után méltóztassék megengedni, hogy eeész röviden ismertessem a házszabályok rendelkező részeit. (Halljuk! jobbfelől.) Itt bizonyos szisztémát kell követnem, még pedig azt a szisztémát, hogy ketté választom az 1908. évi házszabályokon túlterjedő intézkedéseket abból a szempontból, hogy egyrészük benne volt már az 1913-as házszabályokban, másrészük azonban kétségtelenül nóvumot tartalmaz. Ami az 1913-as házszabályokból átvett rendelkezéseket illeti, méltóztassék mengengednj, hogy itt meglehetős rövid legyek. Rövid lehetek, egyrészt azért, mert ez egyszer már a magyar parlamentben édő jog volt, dte rövid lehetek azért is, mert ezek a rendelkezések igen erős kritikai szűrő alá vé' tettek a bizottság; által és az 1913-as rendel-