Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hé 28-án, pénteken. 523 mint durva sértést állapítottam meg, a képvi­selő urat rendreutasítottam (Helyeslés a jobb­oldalon.), és a képviselő úrtól a szót megvon­tam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezután felhívtam a következő szónokot. A képviselő ur ennek ellenére folytatta, beszé­dét. A képviselő urat figyelmeztettem, de ő to­vább folytatta felszólalását. Két izben kértem a nemzetgyűlést, szíveskedjék Györki Imre képviselő urat az elnökkel szemben tanúsított ellenállása miatt a mentelmi bizottságihoz uta­sítani. A nemzetgyűlés mindkét izben magáévá tette indítványomat. A képviselő ur ennek el­lenére folytatta felszólalását. Vártam, hogy a képviselő ur meddig folytatja felszólalását, s az ülést felfüggesztettem. Az ülés felfüggesz­tése után átadtam a szót annak a képviselő urnák, akit első alkalommal Györki Imre kép­viselő ur szó megvonása után felhivtam. Ennek ellenére Györki Imre képviselő ur folytatta a maga felszólalását. Ekkor nem maradt más hátra — miután mindazokat az eszközöket, amelyeket a házszabályok ugy az elnöknek, mint a nemzetgyűlésnek rendelkezésére bo­csátanak, kimerítettem —, minthogy ahhoz az eszközhöz nyúljak, melyet a házszabályok 258. §-a rendelkezésemre bocsátott. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Kénytelen vagyok ennek a 258. §-nak his­tórikumára visszatekinteni. 1899-ben, midőn a házszabályok módositás alá kerültek, az akkori házszabályok 204. §-ára vonatkozólag, melynek szövege teljesen azonos az 1908-iki házszabályok 258. §-áyal, a bizott­ság a képviselőházban a következő előterjesz­tést tette. Ezt annál is inkább szükségesnek tartom felolvasni, mert méltóztatnak majd látni ebből, milyen más felfogásban, hitben és reményben voltak azok a képviselő urak, akik ezt a jelentést a képviselőház elé terjesztették (Olvassa): „A házszabályok 204. §-ának módo­sítása ezidőszerint nem tartatott sem célszerű­nek, sem szükségesnek. A magyar képviselő­ház önérzettel és elégtétellel tekinthet arra vissza, hogy 34 évi szakadatlan működése alatt 1865 óta nem forgott fenn eset, melyben ezen íszakasz alkalmazásának szüksége előállott volna. A magyar parlament méltósága ós te­kintélye érdekében reméljük, hogy nem lesz erre szükség ezután sem. De ha azon sajnos eset beállana, hogy ezen szakasz alkalmazása elkerülhetetlenné válnék: az összes pártok ré­széről kimondatik és megállapíttatik, hogy a házszabályok 204. §-a végTehajtandó". Návay Lajos, a képviselőháznak megbol­dogult volt elnöke 1912 november hó 29-én a következőképen nyilatkozott (Halljuk! Hall­juk! jobbfelöl.). Szerinte ez alatt — t. i. a 258., illetőleg 204. § alatt — azt kell érteni, hogy az elnökre hárul mindaz a jog, mely az engedet­lenkedő képviselővel szemben a mentelmi bi­zottságot megilleti. Persze csak mint ad hoo ovóintézkedés és csak akkor, ha a Ház műkö­dése egyébként biztositható nem lenne. Hitelesítették: Halász Mórié s. k. naplóbirálú-biz Gaal Gaston képviselő ur, mint a nemzet­gyűlés elnöke erre vonatkozólag elnöki szók­foglalójában a következőket mondotta (Ol­vassa): „Itt kell kitérnem a házszabályok 258. $-ának értelmezésére, melynek a tartós rend­zavarással szemben való rögtöni intézkedésről rendelkező része több izben is képezte vita és értelmezés tárgyát. Erre vonatkozólag férfias nyíltsággal jelentem ki, hogy a magam részé­ről Návay volt elnök ur értelmezésében oszto­zom és ezt alkalmazom, amennyiben e szakasz alkalmazása a parlamenti alkotó munka védel­mében elkerülhetetlennek mutatkoznék". A magam elnöki székfoglalójában pedig a következő enunciációt tettem (Olvassa): „Mindezeket illetőleg elismerem magarára nézve azt a nyilatkozatot, melyet az elnökség­ben közvetlen elődöm nevemben is klasszikus székfoglalójában tenni szíves volt". Ezek képezték az én eljárásom bázisát (Él­jenzés a jobboldalon.). Ki kell azonban nyilat­koztatnom azt is, hogy az 1912 :LXVTI. te. ma is érvényben van, s ennek az élő törvénynek a házszabályok nem derogálhatnak. Ezekben adtam meg alapját annak, ami el­nöki eljárásom bázisát alkotta. Ezt nyugodt és tiszta lelkiismerettel tettem (Éljenzés és taps a jobboldalon); nem ragadtattam el magam, hiszen tíz órán keresztül talán egyedül voltam, aki higgadtságomat mindvégig megtartottam (Ugy van! a jobboldalon.). Talán ez vitt en­gem épen arra a helyes útra, amely semmi másra nem kötelez, mint hogy ennek a nem­zetgyűlésnek tekintélyét a házszabályok és törvények értelmében megóvjam. (Élénk éljen­zés és taps o jobboldalon. A jobboldali képvi­selők felállva éljenzik az elnököt.) Egy érdemleges kifogása volt még Dénes István képviselő urnák, aki a házszabályok 279. §-ára hivatkozott. Azt mondotta, hogy a karhatalom alkalmazásában a háznagy ur van az elnök segítségére. A képviselő urnák ebben teljesen igaza van. Én telefonon személyesen beszéltem a háznagy úrral és kértem, hogy jöjjön be. A háznagy ur kijelentette nekem. hogy beteg és igy nem volt más módomban. mint az, hogy a főterembiztost vegyem igény­be arra a szerepre, amelyet a háznagy urnák kellett volna teljesítenie. Ezeket kivántam a felhozott észrevételekre elmondani. (Felkiáltá­sok a jobboldalon: Éljen az elnök!) Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Petrovits György (olvassa a jegyzőkönyv­vet). (Felkiáltások a jobboldalon : Éljen Bethlen István!) Elnök: Van valakinek kifogása a felolva­sott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. Az ülés végződik 10 óra 50 perckor. Janka Károly a. k. súi/i tagok. :V-

Next

/
Oldalképek
Tartalom