Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-344

 nemzetgyűlés ML ülése 1924. évi november hé 28-án, pénteken. 509 mondások jobbfelől.), amelynek nyomatékos gyannokai fenforognak (Barthos Andor: Szegy élje magát, hogy ilyet mond !) azért, mert a biróság előtt elhangzott vallomás és az a letagadhatatlan levél, amelyet itt Friedrich István képviselőtársam produkált, éles ellentétben állnak egymással. (Erdélyi Aladár: Akkor nem volt itt, amikor felolvasta az eredetit !) T. képviselőtársam, teljesen egyforma a két levél. Mindenesetre diszharmónia van a levél és a ministerelnök vallomása között. (Erdélyi Aladár: Az eredeti levél és a vallomás között nincs !) A levél és az ő vallomása között diszharmónia van, t. képviselőtársamnak tehát minden oka meg volt arra, hogy ezt a vádat emelje, bizonyítsa és erre nézve parlamenti bizottság kiküldését kérje. De még ha önöknek igazuk lenne is abban, hogy az 1908-as házszabály szerint — amelynek szelleme is tiltakozik ilyen súlyos cselekmény ellen —, egy képviselőhöz karhatalommal nyúlni lehetne, még akkor is hiányzott a tárgyi alap arra, hogy az önök szerinti házszabálymagyarázattal a képviselőhöz hozzá lehessen nyúlni. Minthogy a tárgyi alap kétségtelenül hiányzott, minthogy az illető képviselő urnák és minden képviselőnek megengedik a házszabályok, hogy bármilyen súlyos vádat emelnek, azt bizonyíthassák, s minthogy képviselőtársunk ettől elziáratqtt és házszabályellenesen záratott el, neki egy jogilag hatálytalan elnöki enunciációval szemben joga volt beszédét folytatni, mert nem volt semmi oka arra, hogy a t. elnök ur tőle a szót megvonja. Elnök: Dénes képviselő urnák egy közbeszólására kénytelen vagyok reagálni. T. képviselő ur ugyanis azt mondotta, hogy az elnök beismerte, hogy tévedett. A képviselő ur tévedett, az elnök ilyen beismerést nem tett. (Dénes István: De beismerte, hogy tévedés történt. Méltóztassék ezt leszögezni !) Méltóztassék elhinni azt, amit mondtam. (Dénes István: Elhiszem, de nekem is higgye el az elnök ur, hogy beismerte, hogy tévedett.) Kijelentettem, hogy nem azt mondtam. Én azt mondtam, hogy félreértés foroghat fenn, ami egészen más, és azt is kijelentettem, hogy a félreértés nem az elnök részén van, hanem a képviselő urak részén. Méltóztassék a gyorsírói feljegyzéseket megnézni és azután nyilatkozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil képviselő urat illeti a szo! Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! A nagy panamaper kapcsán, amikor a Panama csatorna épitése körüli óriási visszaélések s a nemzeti vagyon elrablása szóba került a francia kamarában, amikor már ki volt pattantva azoknak a ministereknek, kamarai tagoknak és szenátoroknak névsora, akik a panamákban részt vettek, felállt a kamarában egy Durien nevű francia képviselő és azt mondta: „Mit beszélünk sokat ezekről a panamákról, hiszen maga monsieur Jules Grévy, a francia köztársaság elnöke is panamista és részt vett ezekben a panamákban." A francia kamara akkori * elnöke, Canibon, rendreutasitotta az illető képviselőt. Ekkor az illető képviselő ezt mondta: „Elnök ur kérem, ón bizönyitani akarok." — „Tessék." — Bizonyitott és egy órával később Jules Grévy már nem volt a francia köztársaság elnöke, mert bebizonyult, hogy, amit a képviselő állított, az igaz volt. (Zaj a jobboldalon.) Én azt vártam, hogy amikor Györki Imre igen tisztelt elvtársam és képviselőtársam azt a vádat emelte gr, Bethlen István, Magyarország ministerelnöke ellen, hogy hamis tanuzást követett el tegnap az Eskütt-per kapcsán, a tisztelt elnök ur felfogja őt hivni arra, hogy bizonyítson, s minthogy meg vagyok győződve arról, hogy tudott volna bizönyitani, természetes, hogy gr. Bethlen István most nem lehetne Magyarország ministerelnöke. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Akinek lelkiismerete tiszta, az nem kapaszkodik a házszabályok formalitásába. Ha engem valaki megvádol, akkor nem szaladok el és nem bújok a becsület mögé, hanem azt mondom : Tessék, ha vádolnak, nézek elébe s ha a házszabályok ezt lehetetlenné teszik, akkor a ministerelnök urnák kellett volna követelnie az elnök úrtól, hogy módot adjon Györki Imre képviselőtársamnak arra, hogy vádját bizonyítsa. (Zaj a jobboldalon.) Egyébként nem vagyunk analfabéták ; tudunk irnl olvasni és megértjük azt, amit olvasunk. En nem hivatkozom arra, amit Friedrich István igen tisztelt képviselőtársam itt előterjesztett. Az a stiláris szöveg, amelyet a ministerelnök ur felolvasott és az, ami abból kiviláglik, ellentétben van tegnapi vallomásával, én azonositom magam azzal, amit Györki Imre tisztelt képviselőtársam is elmondott (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre !), és elvárom az elnök úrtól... Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok e sértésért rendreutasitani. (Graeffl Jenő: Vérszemet kapnak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil: Vérszemet nem kapunk . . . (Rothenstein Mór: Maguk kapnak vérszemet! Vigyázzalak magukra! — Derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. . Pikler Emil: Mi nem kaptunk vérszemet, hanem nyilt szemeket kaptunk és nyiltan látjuk azt, ami ebben az országban történik. (Kuna P. András: Vörös szemüveg-et tettek fel!) Mély szomorúsággal és elkeseredéssel láttuk azokat, amik itt ma történtek; a magam részéről oly szomorúsággal és elkeseredéssel, hogy bennem ma megfagyott minden közbeszólás, már pedig temperament uni oin máskor heves közbeszólásokra ragad. Szomorkodva, majdnem' sirva láttam, hogy mi' történik itt azokkal a derék munkás emberekkel, elvtársaimmal, akik éjt nappallá téve dolgoznak. A mi lakásainkon, napról-napra véres családi tragédiák játszódnak le; minden keserűség, minden nyomorúság' oda jön, a mi szerény lakásunk falai közé, ugy. hogy amikor szétdúlt idegzettel, összeszorult sziwel, annyi nyomorúság, annyi keserűség, annyi baj és szenvedés láttára nem viselkedünk talán egészen jó fiuk módjára, akkor sem érdemeljük meg ezt az; eljárást. Önöknek könnyű dolguk van és könnyű dolguk van a miúister uraknak. A minister urakhoz! nem lehet felmenni, de az egységes párti képviselőkhöz sem lehet bejutni ugy, mint mihozzánk. Nálunk már reggel 7 órakor megszólal a csengő, jönnek a kiutasítottak, letartóztatottak családjai; ezer bajt, nyomorúságot látunk. Ehhez idegek kellenek. Ami ma itt történt, azi örök szégyenfoltja lesz ennek a rendszernek, de méltó meg'koronázása mindazoknak, amik történtek. Hiszen egyébként mindenki tudja rólunk, szociáldemokratákról, hogy mi köztársasági érzelműek vagyunk; ez nem titok, de mi a köztársaság dolgát is másképen intéztük el, mint ahogy a ma-