Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 43 hogy birtokában volt a kisezüstnek, nagyezüstnek, Károly-esapatkeresztnek, a koronás ezüst érdemkeresztnek, a hatodik év végén járó szolgálati éremnek ; továbbá az 1912. és 1913-iki jubileumi keresztet birja, és sebesülési érmet is kapott. Ez tehát azt is bizonyítja, hogy a világháborút is végigszolgálta. Viszont nem lehet kétség az iránt, hogy ez az ember abszolút jól fegyelmezett katona és jó hazafi volt és mégis meg kellett halnia, még pedig azért, mert a birtokomban lévő jegyzőkönyvek tanúsága szerint felettesei agyonszekirozták, mindenféle ok nélkül büntették, még pedig azért, mert erre, amint a jegyzőkönyvek mondják, okuk volt. Méltóztassanak elhinni, hogy egyáltalában nem célom nekem az, hogy olyan kérdést feszegessek, amelyet senki sem lát szivesen, de mégis szükségét érzem annak, hogy ezt a kérdést tisztázzuk és ezzel kapcsolatosan egyetmást erről az esetről elmondjak. Ugyanis Pap Gábor öngyilkossága után kénytelen volt még más, több továbbszolgáló őrmester és tiszthelyettes is nyugdíjaztatását kérni, mert mint mondják, ők is Papp Gábor sorsára jutottak volna. Hogy tehát ne jussanak Papp Gábor sorsára, inkább nyugdíjaztatásukat kérték. Hogy miért következett ez be, ezt egypár szóval meg kell mondanom. 1922 május hó 4-én reggel — amiként az egyik jegyzőkönyv mondja — szolgálatban voltam és etetésre felügyeltem, amikor észrevettem, hogy az istálló végén lévő zabos kamara előtt egy honvédkocsi áll és Hajdú tiszthelyettes vezetésével két honvéd zsákokat rak fel a kocsira. A feltűnő esetet megfigyelve, összeszámláltam, hogy 14 és fél zsák zabot tettek fel cl SZ£í~ kérre s azután reggel % 7 órakor az istállótól elindulva kihajtattak a kapun. Ennél az esetnél jelen volt Papp Gábor továbbszolgáló őrmester és Búzás Mihály tiszthelyettes, aki ezt az esetet jegyzőkönyvbe mondta. A jegyzőkönyv további részén elmondja Búzás Mihály, hogy jelentést tettek felettes hatóságuknak erről a furcsa és ritka esetről. A jelentéstétel után kihallgatásra jelentkeztek néhai megboldogult Ri ezredes urnái, aki a legmesszebbmenő és legszigorúbb vizsgálatot rendelte el ebben a zabszállitási ügyben. A vizsgálat megindításával, helyesebben az esetnek kinyomozásával megbizta Bobori János őrmester katonai nyomozót. Bobori János katonai nyomozó, aki a vizsgálatot Riffl ezredes ur parancsára meginditotta, a következőket mondja jegyzőkönyvbe (olvassa): „1922 május havában engem akkor, mint őrmester katonai nyomozót Riffl ezredes ur hivatott és megparancsolta, hogy miután a kaszárnyából a zabot lopják és erről már jelentés is jött hozzá, indítsam meg a nyomozást és tegyek róla jelentést. Erre én nyomozást inditva, megtudtam, hogy egy kocsi szállítmány május egyik napjának reggelén — akkor a napot is tudtam — csakugyan hivatalbeli parancs nélkül ment ki a kaszárnya udvarából Hajdú Mihály tiszthelyettes kíséretével. Erre Riffl ezredes ur azt a parancsot adta, hogy már most állitsam elő a tetteseket. Én elsősorban Hajdú Mihály tiszthelyettest akartam az irodán előállitani, hogy vele jegyzőkönyvet vegyek fel és e célból felkerestem. A századirodában mások is lévén, mivel feltűnés nélkül akartam az előállitást eszközölni, azzal szólitottam ki Hajdú Mihályt, hogy akarok neki valamit mondani. Ekkor azonban Schwartz Géza főhadnagy ur utánunk jött és a következőket mondta meglehetős ingerült hangon: Magának ehhez a tiszthelyettesi!ez semmi köze nincs, ez az ember az én emberem és most mars. Erre én, minthogy felettes tisztem közvetlen parancsot intézett hozzám, amelyért ő felelős, eltávoztam és jelentettem az esetet Riffl ezredes urnák, aki nagyon felháborodott rajta és azt mondta: Fát akkor hagyja abba. Majd én elintézem az egész dolgot, majd meglátom, hogy ki fog itten parancsolni az én rendeletem ellen." Már most, igen t. Nemzetgyűlés, később, amint tudjuk, Riffl ezredes ur meghalt; más lett a parancsnok, illetőleg ezt megelőzőleg dandárparancsnoknak neveztetett ki, tehát kiesett az egész ügy a kezéből. Hogy a vizsgálat milyen stádiumban volt és hogyan fejeződött be, ezt ebben a pillanatban nem tudom megállapítani, csak azt tudom a tanúvallomásokból, hogy Papp Gábor, aki öngyilkos lett később, Riffl ezredes urnák eltávozása után kérte áthelyezését az ezredtől máshova, mert akkor már nem birta a szolgálatot a folytonos szekatúra következtében. Riffl ezredes ur át is helyezte őt Salgótarjánba, de minthogy a lakása, családja és rokonsága itt van Budapesten, ismételten kérte visszahelyeztetését. Vissza is helyezték, de sajnos, megint csak ahhoz a századhoz, ahonnét az elhelyezését eredetileg kérte, igy tehát megint csak az lett a közvetlen felettes parancsnoka, aki akkor volt, mikor a zabügy vizsgálat alá került. Ettől az időtől kezdve Papp Gábor élete pokollá vált. Mint megbizható tanuk mondják, a katonai szolgálat ideje alatt soha büntetve nem volt; erre nézve hivatkozom magasrangu parancsnokokra, akik bizonyítják, hogy abszolút megbizható, kötelességtudó katona. Attól kezdve azonban, hogy a zabügyben megtörtént a jelentéstétel, Papp Gábor ténykedése mindig kifogás alá esett és minden kicsinységért büntették, lezárták, megdorgálták, ugy, hogy végeredményben öngyilkosság elkövetésével vetett véget annak a szekatúrának, amelyben része volt. Itt van Búzás Mihály esete, aki hosszú ideig volt katona a hadseregnél és aki szintén ebből az ügyből kifolyólag volt kénytelen nyugdíjaztatását kérni. Búzás Mihálynak különböző bizonyítványok vannak birtokában, melyek szintén azt bizonyitják, hogy abszolút megbizható, jó, hazafias katona volt. Többek között felmutatott egy bizonyítványt, melyet a felszámoló gyalogpótkeret parancsnoksága adott ki részére. (Olvassa:) „Dicsérő elismerés. Budapest, 1920. január 3. Búzás Mihály tiszthelyettesnek dicsérő elismerését fejezi ki a fenti parancsnokság a fprradalom anarchiája, a bolsevizmus és a román megszállás alatt kifejtett működéséért, melynek következménye volt, hogy az I. honvéd gyalogezred özvegy- és árvaalapjának tulajdonát alkotó lovak közül részben magánosoknak jogtalan birtokából, részben a románok rablása elől körülbelül 80 darabot az özvegy- és árvaalap részére visszaszerzett, illetőleg megmentett. Ph. I. felszámoló gyalogpótkeret parancsnoksága. Labutka alezredes s. k. parancsnok". Egy másik bizonyítvány is van birtokában, még pedig Batha Lajos altábornagy úrtól, aki ajánlja Búzás Mihályt bárkinek. Azt mondja (olvassa): „Búzás Mihály tiszthelyettes kérését, mint volt békebeli_ és harctéri parancsnoka a legmelegebben ajánlom". Búzás Mihálynak több kitüntetése is van. Minthogy Búzás Mihály is szemtanuja volt a zabszállitásnak, őt is, mint Papp Gábort, NAPLÓ XXVII. 7
