Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-344
A nemzetgyűlés 344. ülése 1924. évi november hó 28-án, pénteken. 481 irányban, hogy a munkanélküliség" elleni biztosítást bevezette volna —, legalább momentán most, a nagy akut munkanélküliség idején adjanak segélyt és nyújtsanak módot arra, hogy 6—8 hónap óta kereset nélkül levő emberek az államon keresztül valami segítséghez hozzájuthassanak. (Baticz Gyula: Forradamasitják a tömeget !) Ne gondolják az urak, hogy borzasztó dolog egy államban, hogy ezt kérik, követelik. Amikor emberek saját hibájukon kivül hónapokon keresztül munka nélkül, kereset nélkül vannak és nem tudnak megélni, akkor mi ezeket tolvajoknak neveljük 1 Arra neveljük a munkásságot ezzel a nemtörődömséggel, ezzel a borzasztó lanyhasággal, hogy arra legyenek kényszerítve, hogy lopjanak, hogy betörjenek % így lezüllesztik önök a munkaerőt, amelyet meg kellene védeni a pusztulástól, az éhezéstől, az erkölcsi leromlástól % Mert a gazdasági leromlással, az éhezéssel és a nyomorral velejár az erkölcsi lezüllés is. Az állani pedig* itt áll tehetetlenül, hajthatatlanul, azt mondva, hogy erre nincs pénze, krajcárja, fillérje és nincs módja arra, hogy itt a munkanélküliség kérdé« séyel foglalkozzék és segítsen azokon a szerencsétleneken, akik részben a rossz gazdasági viszonyok következtében, amelyeknek bekövetkezéséhez a kormány politikája is hozzájárult, kenyértelenekké lettek. Én a javaslatot elfogadom kérem a tisztelt Házat és a t. kormányt, hogy a munkáskérdéseket, a munkás védelmet ne kezelje ugy mint eddig, mert ez a kezelési mód és közömbösség később meg fogja magát bosszulni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) • Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! A magyarországi munkáspárt nevében magam is elfogadom a törvényjavaslatot. Amidőn mégis egynéhány szót kívánok a törvényjavaslathoz hozzáfűzni, ezt teszem azért, mert — mint előttem szólott t. képviselőtársaim is kifejtették — igen indokolt az, hogy minden egyes alkalommal egy és más dolgot e szociális kérdésekről a magyar kormánynak megmondjunk. Mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselőtársam által elmondottakhoz csak annyit fűzök hozzá, hogy mi nem elégszünk meg* azzal, hogy óhajtjuk és kivánjuk azt, hogy a nemzetek szövetségének munkaügyi bizottsága necsak véleményező testület legyen, hanem nekünk igenis arra kell törekednünk, hogy ezt a munkaügyi bizottságot az összes nemzetek azzal a joggal és erővel ruházzák fel, hogy törvény- és jogalkotó erővel tudjanak rendelkezéseket meghozni. (Egy hány a balközépen: Hogyan?) Ugy t. képviselőtársam, hogy legyen egy fórum ebben a kérdésben — amely legfontosabb kérdése az emberiségnek —, amely a nemzetek felett áll, és amely nemcsak óhajokat és kívánságokat fejez ki, amelyek soha nem válnak valóra, hanem amelynek rendelkezései kötelezők legyenek az illető államokra nézve. Hiszen t. képviselőtársam, a nemzetközi jog úgyis ebben az irányban fejlődik. Ha t. képviselőtársam részt vett az interparlamentáris konferencián, meggyőződhetett arról, hogy a nemzetek törekvése igenis az, hogy a nemzetek felett ilyen fontos kérdésekben legyen egy szuverén szerv, amely minden egyes államra nézve szuveránitással, jogalkotó erővel bir. Hogy erre szükség van, bizonyítja az, amit előttem szólott t. képviselőtársaim, felhoztak, hogy ime, meghoztak egy csomó kitűnő egyezményt Genfben, de ezeknek Magyarországra nézve hatóerejük nincs, mert az igen t. ministerelnök ur nem tartotta meg-felelőnek és helyesnek, hogy azokat a magyar parlament elé terjessze. • Ez volna az egyik szempont. A másik szempont az, hogy Magyarországon nem elég az, hogy törvénybe iktatunk dolgokat, mert ime, legutóbb is meghoztuk a mezőgazdasági munkások munkaerejének kizsákmányolását meggátló törvényt, és mi lett az eredmény ? Itt-ott betartották, de a legtöbb helyen, fájdalom, nem tartották be. Megállapíthatjuk ebből, hogy hiába van törvénybe lefektetve sok szép dolog, ha a szellem a kormányban és kormányzati politikában nem szociális, ha a kormány nem helyez súlyt arra, hogy azországban olyan szellem kapjon lábra és uralkodjék, amely megértéssel viseltetik a munkásügyek és a szociális problémák iránt. Hogy milyen szellem uralkodik munkásügyi kérdésekben, bizonyitja az, hogy pl. az interparlamentáris konferencia munkaügyi bizottságának elnökévé megválasztják báró Szterényit, vagy Biró Pált. Elismerem, hogy ezek a férfiak kiváló emberek a maguk neméhen, de engedelmet kérek, ők mégis csak inkább kapitalista érdekeket képviselnek, és amikor megjelenik a magyar parlamenti csoport a külföldi nemzetek parlamentáris csoportjai előtt, akkor mégis csak különös színben tűnik fel az, a magyar munkásság nagy problémáit munkaadók képviselik és nem munkások. Ezzel is csak kívánom dokumentálni, hogy a szellem az, amelyre a magyar kormánynak és a. kormányelnök urnák különös gondot kell fordítania. A kormány necsak külföldre tekintsen és politikai kérdésekre irányítsa figyelmét, hanem a nagy szociális munkásügyi kérdésekre is, amelyek igen akut és fontos kérdések, s amelyeknek megoldása nélkül tényleg közmegnyugvás és konszolidáció nem igen. lehet az országban. Én is arra kérem a magyar „kormányt, amire előttem szólott t. képviselőtársam, hogy t. i. fogadja el a trianoni békeszerződés munkaügyi részének azokat a pontjait is, amelyek érdemben vonatkoznak a magyar munkásügyek javítására, és annak necsak adminisztrációs pontjait terjessze a nemzetgyűlés elé elfogadás végett, hanem azokat a pontjait is, amelyek a szervezkedés szabadságára vonatkoznak. Mert a szervezkedés a magyar mezőgazdasági munkásság körében nem jelenti a más osztályok elleni támadást. Amint minapi beszédemben kifejtettem, ez távolról sem jelenti az uralkodó rend, a fennálló társadalmi és termelési rend ellen való támadást. Csak egy esetben jelentheti ezt : ha olyanok kezébe kerül a szervezkedés, akik forradalmat, felforgatást akarnak csinálni (Egy hang a balközépen: Akik belőle akarnak élni!), akik belőle akarnak élni. (Nánássy Andor: Most már nyomon vagyunk !) Ha nem eng*edi meg a kormány, hogy nyíltan a kormány szeme előtt, az ő tudtával szervezkedjék a magyar földmunkásság, akkor a ma uralkodó szellem következtében meg fognak szervezkedni, de nem a felelős tényezők befolyása és hatása alatt, hanem ugy, hogy senki nem fog tudni kiigazodni rajta. Arra kívánom felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy p. o. a magyar kormány sehol sem engedélyezi a magyar mezőgazdasági munkásság gyűléseit. Elemi jog, hogy a mezőgazdasági munkások _ is, mint emberek összejöjjenek, és meghányják-vessék, megtárgyalják panaszaikat és bajaikat. A legtöbb helyen azonban azzal az indokolással, hogy erre nincs szükség — mert a mezőgazdasági niunNAPLÖ XXVII. 71