Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-343

448 A nemzetgyűlés oá3. ülése 1924. vezető irányzat. Hivatkozott ez alkalommal nagy elődeire, elismerte az ellenérvek objektivitását, de egy szóval sem emlékezett meg a 17. §-ról, ennek a törvényjavaslatnak a szégyenfoltjáról. Ha ennél a javaslatnál, amelyben arról van szó, hogy a tanárok kiképzése a jövőben ne legyen olyan hiányos, mint eddig volt, lehet olyan lépésről beszélni, amely a közelmúlttal szemben haladást jelent, akkor ezt a magam részéről azért nem mondhatom, mert itt látom ennek a javaslatnak a 17. §-át, amely nem tanúskodik demokráciáról és amely bizonyiték arra, hogy ebben az országban még ezen a téren is a reakció az uralkodó. Épen ezért a magam részéről ehhez a szakaszhoz nem járulhatok hozzá. Semmi szükségét sem látnám ma annak, hogy arról kelljen ebben a javaslatban gondoskodni, hogy amikor azok, akik öt évvel ezelőtt bármely oknál fogva kénytelenek voltak az országot, hazájukat itt hagyni és mint magyarok külföldön keresni boldogulásukat, — mert itthon nem engedték vagy nem engedik meg nekik tanulmányaik folytatását, nem engedik meg azt, hogy iskolába, főkép magasabb iskolákba járhassanak s ezért a külföldön folytatják a tanulást, ott sikerül nekik megszerezni tdiplomájukat és esetleg hires emberek lesznek belőlük a. külföldön — haza akarnak jönni, hogy azt, amit tanultak, saját országukban, hazájukban értékesíthessék a köz érdekében s ezt az országot szolgálják, akkor itt legyen egy törvény, amelynek egyik szakasza ezt korlátozni kivánja, meg akarja akasztani, egy bizottságra, illetőleg annak elnökére akarja bizni azt, hogy azt a diplomát, amelyet külföldön szerzett meg az illető, vizsgálat tárgyává tegye, és ha ennek a bizottságnak az elnöke ugy akarja, akkor lehetetlenné tegye azt, hogy ez a hazavágyó magyar alattvaló idejöhessen és itt értékesíthesse azt, amit külföldön tanult, és tehetségét, kvalifikációját ennek az országnak szolgálatába állithassa. Ez a szakasz megcáfolja a közoktatásügyi ministernek azt az állítását, hogy ez a törvényjavaslat politikamentes. Ez a 17. § rásüti a politika bélyegét erre a törvényjavaslatra, még pedig nem olyan értelemben, hogy ez az ország hasznára volna, hanem ellenkezőleg, olyan értelemben, hogy ez mindenféle tekintetben az ország kárára van. Az ország kárára van az, hogy ilyen korlátot kívánunk felállítani a XX. században, mert ez a szakasz, ha törvénnyé válik, ismét csak ártani fog az országnak a külföldön, mert azok a magyarok, akik külföldön vannak és tanulmányaikat befejezvén, újból visszakívánkoznak, gondoskodni fognak arról, hogy közhírré tegyék a külföldön, hogy még ma is ilyen törvényeket hoznak Magyarországon, hogy lehetetlenné akarják tenni az olyan emberek boldogulását, akiknek más bűnük nincs, mint csak az, hogy vagy olyan felekezetűek, amely felekezet ezidőszerint Magyarországon csak megtűrt elem, vagy pedig politikailag más felfogásúak, szocialisták, és ezért ebben az országban nem kívánatos elemek. Ezzel a szakasszal tehát épen azokat az embereket akarják távoltartani, akik a haladásnak, a demokráciának hivei, akik jogegyenlőséget akarnak, akik nem kivannak különbséget tenni ember és ember között. Ez ma még mindig elv ebben az országban, a minister ur szerint azért, mert az atmoszféra még mindig olyan, hogy ez az atmoszféra nem engedi meg azt, hogy azok, akik kikényszerültek az országból, már visszajöhessenek. Azt hiszem, ebből eléggé kiviláglik, hogy a bosszú, az üldözés az, amely intenciónál ilyen szakaszt Hogy mennyire így van ez, bizonyítja ezt az általános vitában elhangzott az a beszéd, évi november 27-én, csütörtökön. amelyet Kiss Menyhért képviselő úrtól hallottunk. Neki a törvényjavaslat egyébként nem kell, de mert ez a 17. § benne van a törvényjavaslatban, ezért kivánja Kiss Menyhért képviselő ur ennek törvénnyéválását. Tudjuk, hogy Kiss Menyhért képviselő ur a képviselőknek melyik csoportjához tartozik, ahhoz, amely mindig azt akarja, hogy ne felejtsük el azt, ami hat évvel ezelőtt volt és még mindig abból akarnak élni, ami hat évvel ezelőtt történt. (Klárik Ferenc: Munkanélküli) Mondjuk, hogy hat évvel ezelőtt súlyos hibák történtek. Nem akarom kutatni, hogy ezeket a hibákat mik és kik idézték elő, de a jelenlegi mérvadó politikai hatalom nem tetézheti azzal az ő intézkedéseit és rendelkezéseit, hogy mert valamikor egy hiba történt, ezt a hibát nem jóvátenni, hanem bosszúállással folytatni kell. (Farkas István: Tetézni !) Épen azért, mert én ezt a szakaszt ebben a megvilágításban látom, ven szerencsém azt javasolni, hogy a t. Nemzetgyűlés a 17. §-t ne fogadja el, hanem törölje. Igen kérném a t. Nemzetgyűlést, hogy végre erre az álláspontra helyezkedjék, és ha az igen t. minister ur is elismeri azt, hogy azok az ellenérvek, amelyek az általános vitában felhozattak, objektívek voltak, — mint ahogy azok is voltak — akkor igenis a minister urnák kötelessége mérlegelni, vizsgálni, hogy ezek az objektív ellenérvek, nem érdemelnek-e meg belátást, nem érdemlik-e meg azt, hogy azokat figyelembe vegye és a lehetőség szerint magáévá is tegye. Ilyen értelemben méltóztassék a t. nemzetgyűléstől felszólalásomat venni és javaslatomat elfogadni. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Petrovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én a törvényjavaslat 17. §-ához a jogegység érdekében kivánok nagyon röviden hozzászólni. Mindenekelőtt felfogásom szerint ebben a törvényjavaslatban a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről van szó. Kétségtelen tehát, hogy korlátozva van a törvényes rendelkezés a középiskolai tanárokra. A 17. § külföldi oklevelekről beszél. Én természetesen nagyon aggályosnak találnám ezt az általános szövegezést, esetleg a gyakorlat szempontjából, mert itt a külföldi okleveleket nem lehet általánosan venni, vagyis ez a törvényes rendelkezés semmi esetre sem vonatkozhatik orvosi és más oklevelekre, hanem egyedül és kizárólag a középiskolai tanárok okleveleire. így a külföldi oklevelek közelebbi megjelölése nélkül esetleg aggályos magyarázatokra adhatna alkalmat a gyakorlatban, amit természetesen elkerülendőnek tartok. Megjegyzem, hogy a 17. § az észjog szempontjából oly természetes rendelkezés, hogy azt sem az emberi haladással, sem egyéb indokokkal nem lehet megdönteni, mert a 17. § a legjogosabb nemzeti érdeket akarja kodifikálni, amikor szabályokat állit fel arran ézve, hogy kiket bocsát fiainak neveléséhez. Ez annyira természetes, észszerű joga egy nemzetnek, hogy itt a legnagyobb óvatosság is indokolt anélkül, hogy ez óvatosság kodifikálásánál a haladás szempontjából bármiféle ellenvetést lehetne tenni ama törvényhozás ellen, amely ezt a köteles gondoskodást az ő törvényhozásánál kifejti. Ha nem fejtené ki a köteles gondoskodást e szakasz keretében, akkor hibáztatható volna a törvényhozás. Méltóztassék csak megnézni az összes kulturnemzeteket, Franciaországot, Németországot, Angliát, Spanyolországot, mindenütt a legszigorúbban szabályozzák a középiskolai tanári képesítést, szabályozzák a vizsgáló bizottságokat, és mindenütt szigorúan megállapitják, hogy mi-