Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

r

Á nemzetgyűlés 330. illése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. 35 pendültek ezzel a lelkesedéssel és ők is azt hangoztatták: ime a Népszövetség valósággal elindult a világbéke utján. Jól tudjuk azonban, hogy az olyan határozat, amelyről a Népszövetségben még nagyon sokat fognak beszélni. Jól tudjuk azt is, hogy ennek a határozatnak tényleges perfektuálásához még* a tagállamok törvényhozásának beleegyezése is szükséges. És nagyon jól tudjuk azt, hogy maguk a vezető politikusok sem gondolták, sem gondolhatták, hogy belátható időn, mondjuk pár éven belül tényleg életbe fog lépni az általános leszerelés és a döntő biróságnak ez az uj rendszere. Ezzel szemben, amikor ez a tanácsülés nem ilyen általánosságban mozgó elvi döntéseket hozott, hanem tényleg szankció hatalmával rendelkező katonai ellenőrzés rendszerét állapitotta meg a legyőzött államokkal szemben és amikor már hatósági hatalommal készül túlmenni az eddigi katonai ellenőrzésnek keretein és súlyán, a magyar kormány képviselőinek ez ellen a gyalázatos uj katonai ellenőrzési rendszer ellen egyáltalán szavuk nem volt, és a magvar közvélemény legnagyobb részének sem volt ellene semmi szava. Azt hiszem, hogy becsületes, jó magyar hazafinak — ismervén a nemzeti szövetségnek mai szervezetét, beosztását és ismerve azt az alapelvet, hogy a Népszövetségben vannak korlátolt jogú és elnyomott tagok, valamint teljes jogú és elnyomó tagok —, jó magyar hazafinak mindaddig, amig ez az egész rendszer meg nem változik, amig- egészen uj alapokra nem fektetik a Népszövetséget, ettől semmi jót várnia nem szabad és erre a népszövetségi szervezetre, mint a demokráciára, mint a nemzetközi jogegyenlőség szervére hivatkozni nem szabad. Önmagunkat gyalázzuk meg azzal, hogy olyan szervezet érdekében űzünk kultuszt és olyan szervezetre hivatkozunk, amely a mi nemzetünknek, a mi államunknak megnyomoritását van hivatva nemzetközi jogi köntösbe öltöztetve, túlhajtani azokon a kereteken, amelyeket a békeszerződés állapított meg és amely keretekkel a békeszerződés nyomorított meg bennünket. Ami a nemzetek szövetségében van és történik, az nem demokrácia, nem haladás a világbéke fel)é, a nemzetek szövetsége ma és gyökeres reform nélkül a jövőben is a győztes nagyhatalmaknak és államoknak hatalmi végrehajtó szerve. A magyar közvéleménynek és a magyar kormánynak ez ellen a semmivel nem menthető, semmivel nem indokolható katonai ellenőrzés- ellen a legmesszebbmenőén tiltakoznia kell. Azt tartom sajnálatosan, hogy mi, Magyarország, beléptünk a Népszövetségbe. Mi a Népszövetségtől eddig sem kaptunk semmi jót. Kaptunk egy elnyomó és a mi viszonyainknak, szükségleteinknek meg nem felelő úgynevezett szanálást, amellyel bennünket még* jobban tönkrenyomoritanak és kaptunk pgy olyan' katonai ellenőrzést, amelyről én itt beszéltem és bármilyen kérdésben fordultunk idáig a Népszövetséghez, a Népszövetség bármely fórumához, ami igazságainkra soha megfelelő választ sem kaptunk, nemhogy irt kaptunk volna a mi sebeinkre. Mi történik a mi kisebbségeinkkel

1

! Mit tett eddig a Népszövetség a békeszerződés olyan pontjainak végrehajtása és keresztülerőszakolása tekintetében, amelyek némi jogokat és némi előnyöket nekünk mégis biztosítanak? A világon semmit, t. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy ha az Amerikai Egyesült Államok ugy látta, hogy a Népszövetségbe ilyen körülmények között, a Népszövetség ilyen szervezete mellett nem lehet belépnie — mert akarva *em tudná a Népszövetség, tagjainak jóakarata mellett sem, azt a feladatot teljesíteni, amelyre tulajdonképen hivatott volna — és nem lépett be, Magyarország is megtehette volna meggyőződésem szerint azt, hogy távol áll ettől a Népszövetségtől mindaddig, amig itt a jobb meggyőződés és a béke igazi szelleme felül nem kerekedik és amig a béke igazi szelleme a Népszövetséget egészen gyökerestől át nem alakítja. De ha már be is léptünk, ez nein^ azt jelenti, hogy a ma gyár nemzet a maga méltóságát és a maga életakaratát és a maga életérdekeit megtagadva hallgasson képviselőin keresztül, vagy pedig valóságos dicshimnuszt zengjen annak a szervnek, amely a mai megnyömoritásunkat, mint mondottam, nemzetközi köntösben túlviszi a békeszerződés idejének eredeti keretein. T. Nemzeta-yülés! Ezek alapján én a ministerelnök úrhoz a következő interpellációt terjesztem (olvassa): „Hajlandó-e a ministerelnök ür a katonai ellenőrzésnek uj népszövetségi rendszerevet szemben, mely a magyar nemzetnek az eddigi szövetségközi katonai ellenőrzésen messze túlmenő állandó megaláztatását, zaklatását és egy hivatalos kémhálózattal való állandó fojtoeatását jelenti, ugy a magyar törvényhozás előtt, mint a Népszövetség előtt a" magyar nemzet nevében határozottan állást foglalni s lehető egyetértésben a többi, hasonlóan üldözött nemzetek kormányaival, a katonai ellenőrzés uj rendszerének, mint a leszerelés végrehajtása óta ízaklatásszerü nemzetközi jogtalanságnak eltörlését vagy legalább is gyökeres revízióját kérni!" A honvédelmi minister ürhoz oedig a következő interpellációt terjesztem (olvassa): „Vannak-e megfelelő eszközök a t. honvédelmi minister ur kezében arra, hogy a katonai ellenőrzés űj népszövetségi rendszerének életbelépte nyomán az eddiginél bizonyára sokkal jobban elharapódzó belső kémkedést magyar állampolgárok vagy állandóan itt élő idegen állampolgárok részéről megakadályozza s minden kémkedést, mely nem a hivatalos kutató bizottság tagjai részéről történik, példásan megtorolja

1

? Vannak-e eszközei a t. honvédelmi minister urnák arra, hogy a m. kir. tisztikart s az egész kir. honvédséget a nyilvánvalóan zaklatásszerü jelenségek megaláztatásaitól idegen katonai személyek részéről megóvja s ezzel a hadsereg méltóságát és önbizalmát megtartsál" Elnök: Az egyik interpelláció kiadatik a kormányelnök urnák, a másik pedig a honvédelmi minister urnák. Ki a következő interpelláló 1 Bartos János jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Körülbelül két évvel ezelőtt volt először alkalmam itt a házban a békeszerződéssel kapcsolatos kérdésről beszélni, arról a nagy kérdés-komplexumról, amelyet röviden magyar kérdésnek lehetne megjelölni. A békeszerződés megkötésével ugyanis nem zárult még le az a súlyos rabság, amelyet reánk ellenségeink szabtak; a békeszerződés keretein belül, azok végrehajtása rendjén_igen sok lehetőség nyilt még arra, hogy sorsunkat NAPLó XXVII. r;