Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-341

400 A nemzetgyűlés 341. ülése 1924. évi november hé 25-én, kedden. Hágában letett négy jegyzőkönyv becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása, valamint á mentelmi bizottságnak Bogya János képviselő ur 486. és 487. számü kétrendbeli mentelmi ügyéről szóló jelentése, továbbá Bogya János és Bassay Károly képviselő urak mentelmi ügyéről szóló 488. számú mentelmi bizottsági jelentés és végül Lendvai István képviselő urnák kétrendbeli menteimi ügyéről szóló 489. és 490. számú mentelmi bizottsági jelentés tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Hegymegi-Kiss Pál szólásra jelentkezik.) Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Ellenzéki képviselőtársaim megbízásából módosító napirendi javaslatot vagyok bátor előterjeszteni az elnök ur napirendi javaslatával szemben, nevezetesen azt a módosítást, hogy a napirend első pontjául méltóztassék kitűzni az elnök ur által javasolt pontok elé a nagyatádi választókerületben folyó képviselőválasztással illetőleg ajánlással kapcsolatban felmerült súlyos szabálytalanságok tárgyalását. (Helyeslés a baloldalon. — Nagy Vince: Törvénysértéseket!) A legteljesebb tárgyilagossággal, de egyúttal a legmélyebb szomorúsággal állapítom meg, hogy valóban kényszerhelyzetben vagyunk akkor, amikor a nemzetgyűlést arra kérjük, hogy a fenforogni látszó szabálytalanságokat vitassa meg, azokról tanácskozzék, mert ma már a helyzet olyan (Eckhardt Tibor: Oláh választások! így választottak a

z

, oláhokl), hogy azokkal a választási rendeletekkel, melyek érvényben vannak (Lendvai István: Önmaguk ellen csinálták!), oly mélyreható kijátszások és visszaélések lehetségesek, amelyek az állampolgárok választási szabadságát a legteljesebb mértékben veszélyeztetik. (Zaj a baloldalon.) Ezenkivül mi ellenzékiek kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a nagyatádi Szabó István örökségét képező nagyatádi kerületben történő mostani választás meggyőz bennünket arról, hogy ezentúl ellenzéki képviselőnek, ha ilyen módszereket alkalmaznak továbbra is, a nemzetgyűlésbe belépnie sem szabad. — (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a középen, — Eckhardt Tibor: Ki fogunk menni innen! Mind itt hagyjuk! Csinálják egyedül!) Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Hegymegi-Kiss Pál: Arra kérjük a többségi pártot, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy azokat a rendkivüli jelenségeket, amelyek e választással kapcsolatban fenforognak, a nemzetgyűlésben # beható tanácskozás tárgyává tehessük. Ne toljuk ezt a panasz útjára, mert hiszen mi nem mandátummegsemmisitést akarunk most; e választásnak, iletőleg ez ajánlás erkölcsi konzekvenciáinak levonását máskorra tartjuk fenn, azt máskor követeljük. Mi csupán azt akarjuk elérni, hogy azok a rettenetes zavarosságok (Szakács Andor: Visszaélések!), amelyek magában a rendeletben előfordulnak s az ezen zavarok köAetkeztébeii előállott szabálytalanságok és törvénysértések, amelyek — a jelenségekből Ítélve — most legteljesebb mértékben plausibiliseknek látszanak, tanácskozás tárgyává tétesseuek. Ha nem tudunk mással érvelni, hivatkozunk nagyatádi Szabó István emlékére. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. — Lendvai István: Meggyalázása az ő emlékének!) Az a kerület, amely nagyatádi Szabó Istvánt két évtizeden keresztül e Házba beküldötte, nem érdemli meg, hogy mandátumküldési jogától ilyen zsarnoki rendszerrel úgyszólván megfosszák. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezen kérelmem indokolására bátor vagyok a legteljesebb tárgyilagossággal előadni _ azokat a tényeket, amelyek tudomásomra jutottak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amikor nagyatádi Szabó Istvánt eltemették — nem ismerem a jelölteket, pártállásukat sem tudom —, Bárány főszolgabíró ur, mint főszolgabiró fungált még. (Ugy van! balfelől. — Halász Móric: Ugy tudom, hogy nem a nagyatádi, hanem a csurgói kerületben! — Ellentmondások balfelől.) Tankovics János t. képviselő társamat kérem, mondja meg: abban a kerületben volt-e főszolgabiró Bárány ur, ahova Nagyatádi most is tartozik! (Tankovics János: Igen! Ott volt!) Tehát ott volt. Akkor ne tessék, t. képviselőtársam engem már előre megcáfolni, ha nem tudja a dolgokat. (Felkiáltások jobbfelől: De lemondott!) A választási rendelet, amelynek értelmi szerzőjét (gróf KlebeHberg Kuné vallás- és közoktatásügyi ministerre mutat) itt látjuk ülni a ministeri székben, 9. szakaszában azt mondja, hogy a választás kitűzése és a választás közé eső időben tevékenykedő főszolgabiró meg nem választható. (Eckhardt Tibor: Ez a balkánizálódás!) Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Nem vagyok egészen tisztában a történtekkel, de egyet biztosan tudok. Az elnökség innen azonnal intézkedett a választás kitűzése iránt s e tárgyban megkereste a belügyminister urat. Miért kellett a postának olyan lassúnak lennie, hogy — a belügyminister ur kijelentése szerint — november 14-én jutott csak a központi választmány kezéhez az uj választás kiirására vonatkozó rendeleti Micsoda összejátszás folyt itt? Nem más, mint az, hogy ez alatt az idő alatt a főszolgabiró ur — nem tudom, de feltételezem — lemondhasson tisztségéről. S miért kellett a központi választmánynak a választást olyan gyorsan, olyan ripszrapsz módon kitűznie november 30-ára

1

? (Kiss Menyhért: Puccs!) A konzekvenciák^ leszűrését e tekintetben teljesen a közvéleményre bizom. Gyorsan kitűzték tehát a választást. Egyelőre arról nem nyilatkozom, hogy mi történt az ajánlási ivekkel s nem teszek mást, mint ismertetem a helyzetet. Négy jelölt volt. Egy kormánypárti, a főszolgabíró, aki 2362 ajánlást kapott. Volt azután három ellenzéki jelölt, akik együttesen több mint 3400 ajánlást kaptak. (Szakács Andor: 3700-at!) Tehát mindenesetre abban a kerületben volt ellenvélemény és elleilhangulat is. A választási biztos (Baross János: Sőt többen voltak az ellenzéki ajánlók! — Meskó Zoltán: Természetes, hiszen azért csinálták a puccsot. — Zaj.), akinek a választási rendelet értelmében a feladata nem diszkrecionárius módon, hanem a rendelet értelmében kötelessége^ megvizsgálni az aláírásokat (Lendvai István: Kutyakötelessége!), — hogy vajjeu azok az aláírások kiadják-e az ajánlási számot, a "kívánt 10%-ot —, a következő határozatot hozta. (Baross János: Esküt tett bíró! Törvényszéki elnök!) Nem. fogom felolvasniaz egész határozatot, csak a lényegét fogom elmondani. (Halász Móric: De csak tessék felolvasni az egészet! — Halljuk! Halljuk!) A vá-