Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-330

30 r À. nemzetgyűlés S3Ù. ülése Í92Í. letőleg 25.000 koronáért adni a húst és miért nem tudják ezt megtenni a mészárosok és a szövetkezetek. Egyrészt tehát nem morális do­log a mészárosokat és a henteseket kiszolgál­tatni a husdrágaság terhe alatt szenvedő lakos­ság dühének, másrészt pedig ezeknek az adó­alanyoknak, ha már itt vannak, ha már ipar­engedélyt adtunk nekik, s ha már módot ad­tunk arra, hogy üzletüket folytassák, adjuk meg a lehetőséget is arra, hogy valamiképen be tudjanak kapcsolódni ebbe az akcióba. Ha Magyarországon az élőmarha drága és nekünk kényszerűségből Ausztráliából vagy Ameriká­ból kell húst behoznunk, akkor tegyük lehetővé, hogy ezt a húst neesak a főváros árusíthassa, hanem az iparosok és azok a szövetkezetek is. amelyek bizonyos számú közönséget szolgálnak ki. (Szabó József: Jobb lenne a forgalmi adókat eltörölni, akkor olcsóbb lenne a magyar hus is!) Majd rátérek arra is. Bár Cseh-Szlovákia meglehetősen sok élő állatot exportál, pl. Svájcba, mégis, épen az élelmezés feljavítására a cseh-szlovák kor­mány lehetővé tette argentiniai hus és ameri­kai zsir behozatalát is. Cseh-Szlpvákiában azon­ban nem olyan kis mennyiség behozatalát tették lehetővé, mint nálunk, másrészt pedig Cseh­szlovákiában egyfelől az iparosok által alakí­tott szindikátusok, másfelől a fogyasztóközön­ség által felállított szövetkezetek, mint szindi­kátusok szerezték be azt a húst és hoztáF Cseh­szlovákiába alacsony vámok mellett. Ezáltal elérhető volt, hogy egyrészt a lakosság tényleg olcsón el lett látva hússal, a lakosság széles ré­tegei tudtak ebből az amerikai húsból és zsir­ból vásárolni s az adóalanyokat nem tették tönkre, másrészt pedig módot adtak mindenki­nek arra, hogy iparából meg tudjon élni. (Eck­hardt Tibor: A gazda kilónként 6000 koronát kap a marháért!) Valamivel többet! (Zsilinszky Endre: Hogy megy fel akkor az ára!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni! (Eck­hardt Tibor: A fogyasztót a termelővel kell összeköttetésbe hozni!) Csendet kérek, képviselő urak, mert különben kénytelen leszek a képvi­selő urakat névszerint megnevezni. Malasits |Géza: Csak egy kis türelmet ké­rek, nem szándékozom hosszú ideig igénybe venni a nemzetgyűlés türelmét. Az érdekelt mészárosok, illetőleg husiparo­sok, valamint az érdekszövetkezetek is, eljár­tak a főváros kormánybiztosánál, hogy tegye lehetővé azt, hogy egyrészt a mészárosok, más­részt azok a szövetkezetek, amelyek hus-székkel birnak, szintén árusithassauak amerikai zsirt és amerikai húst, természetesen azon az áron, amelyet a főváros előir. Mindkét testület — ugy a husiparosok, mint a szövetkezetek — kijelentették, hogy a legszigorúbb ellenőrzés­nek vetik alá magukat abban a tekintetben, hogy a hússal semminéven nevezendő vissza­élés a főváros kárára nem fog történni. Kijelen­tették, hogy a húst szakszerűen, hűtőházakban fogják kezelni s a közönségnek azon az áron fogják kiszolgáltatni, amelyet a főváros előir; nem nyerészkedési szándék vezeti őket, hanem szimplán csak az, hogy ezzel a veszedelmes és éles t konkurrenciával szemben üzemüket vala­miképen fenn tudják tartani. A kormánybiztos ur egyszerűen kijelentette, hogy ez lehetetlen, mert a hus kénj^es kezelése teljesen kizárja azt, hogy más is árusithassa, mint a főváros, sa­rokbaszorittatván azonban, a kormánybiztos ur kénytelen volt elismerni azt, hogy olyan cse­kély az a mennyiség, amelyet a kormány enge­délyezett — és kifejezetten azzal engedé­évi novemher hó 5-én, szerelmi. lyezte, hogy „ez azonban az Utolsó," — hogy ez egymagában kizárja azt, hogy ebből az ame­rikai fagyasztott húsból más, mint a főváros árusíthasson. Az a mennyiség, amelyet az amerikai fa­gyasztott húsból Budapesten árusítanak, olyan kevés — mint mondottam —, hogy csak a la­kosság egy töredékének jut. Mégis, azt kell ta­pasztalnunk, hogy amikor ez az amerikai hus­akció megindult, amelyet a keresztény községi párt a maga javára és a maga előnyére köny­velt el, akkor a tisztelt agrárérdekeltség felhör­dült és már hallatszottak hangok, hogy ez ve­szedelembe dönti a magyar állattenyésztést, különösen pedig a sertéstenyésztést és ha a kor­mány továbbra is meg fogja engedni amerikai sertészsír behozatalát, ezzel veszélyeztetni fogja a sertéshizlalást és azt az állattenyész­tést, amely most, hála Istennek, virul. Hogy hogyan és miért virul, azt nem va­gyok illetékes megmondani, mert nem vagyok agrárius és nem beszélek olyan dologról, ami­hez nem értek. Egy azonban bizonyos: bárhova megyünk Európában, nem találunk magasabb húsárakat, mint Magyarországon. Nekem az idén alkalmam volt egy hivatalos és köteles­ségszerű utazásom alkalmával erről meggyő­ződni. Svájcban a munkások, az iparosok, a tisztviselők lényegesen többet keresnek, mint nálunk Magyarországon, mégis Svájcban egyetlenegy városban sem találtam magasabb húsárakat, átszámítva a mi pénzünkre, mint itt Budapesten. A jól fizetett svájci munkás, iparos és tisztviselő tehát a húst legfel­jebb olyan magas áron kapja, mint itt nálunk az a munkás, az a tisztviselő, vagy az az iparos, akinek a keresete lényegesen az aranyparitáson felül van. Ugyanez a helyzet azonban Németországban is. Németországba is hoznak be argentínai húst és ausztráliai birkákat, azonban nem a város árusitja eze­ket, hanem lehetővé teszik azt, hogy iparosok és szövetkezetek árulják, amit nálunk nem tesznek lehetővé. Mi tehát elsősorban azt kérjük, hogy tegye lehetővé a kormány az élőállatok behozatalát. Nekem ugyanis abból kell kiindulnom, hogy Magyarországon valószínűleg nincs elég vágó­marha, mert ha volna elég, akkor ez az árakat feltétlenül leszállítaná és lenyomná. Azt ta­pasztaljuk azonban, hogy az amerikai hus az első napokban valami kis enyhülést hozott a vágómarhapiacon, de mióta a szállítók, a gaz­dák látták, hogy hiszen ez oly csekély mennyi­ség, hogy számba sem jöhet, azóta bizony a marhaárak egyáltalán nem csökkennek és egyáltalában nem mutatnak lefelé menő ten­denciát. Az a körülmény tehát, hogy a marha­árak oly szilárdak és hónapok óta mindig szi­lárdak : annak megállapítására^ kényszerit, hogy nincs elegendő vágómarha és épen ezért keli követelnünk a kormánytól, hogy tegy^e le­hetővé az élőállatok behozatalát. Ezt kérjük annál is inkább, mert az élőállat behozatalával és a hus exportálásával lehetővé tétetik a mel­lékiparágak foglalkoztatása is. Az az ellenérv, hogy az élőállat behozatala veszélyeztetné a magyar agrárérdekeket... (Peyer Károly: Külföldi szenet lehet behozni, húst nem ! Ha lehet külföldi anyagot behozni, akkor lehet külföldi élelmiszert is behozni ! — Szabó József: Van itt bőven! — Peyer Károly: Akkor ezzel kell leszorítani az árakat !) Hogy van Magyarországon vágómarha, az bizonyos, azonban az is bizonyos, hogy a piacra olyan keveset hoznak, hogy hónapok óta szilárd an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom