Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. rónát kap, tehát 50%-kai többet, mint amennyit a Wekerletelepen, mint munkaadó âzet, ezzel szemben azonban a Weker le telep 100%-nál több lakbért szed. Annak az ipari segédmunkásnak tehát, akinek hetibére 173.900 korona, a hónap első hetében, amikor levonták egyhavi házbé­rét, fizetnie kellett 135.000 korona házbért, úgy­hogy maradt egy hétre 38.000 koronája. A hiba az, hogy azt a lakásrendeletet, me­lyet az állam a magánosokra kötelezőnek irt elő, s amellyel megfogta a magánháztulaj dó­sok kezét és rájuk parancsolt, hogy kötelesek vagytok megelégedni ezidőszerint a békebeli házbér 17%-ával, magára nézve nem tartja kö­telezőnek, annak ellenére, hogy a Wekerletele­pen, amely már békeidőben készen volt, most nem tataroznak, s a vízvezetéki és szerelési, javítási költségek fedezésére elegendő volna az a bér, melyet a lakásrendelet szerint az állani szedhetne. Ezenkívül nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a kormány itt szociá­lis jóléti intézményt akar létesíteni. Ettől a cél­tól most tökéletesen eltekintett, sőt a céllal el­lentétesen azt az állapotot valósította meg, hogy mojst a Wekerletelepen kell a legtöbb bért fizetni, szemben a [magánházak béreivel. De, hogy visszatérjek a példához, annak az ipari segédmunkásnak, akinek a hónap első he­tében kifizetnek 173.000 koronát, ugyanakkor levonnak házbér; fejében 135.000 koronát. Ma­rad nekik 38.000 korona egy hétre családjuk el­látására. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezen a telepen sok olyan munkás lakik, r akik az állami gépgyárban dolgoznak. Az állami gépgyárnak magának is van egy kolóniája, ahol körülbelül hétszáz lakás van. Ezek az em­berek természetesen megbeszélik egymással a bajaikat és akkor kitűnik, hogy az a munkás, aki benlakik a kolóniában, Budapesten a Delej uccában, kényelmes, minden közművel ellátott lakásért fizet 66.000 koronát havonta, a másik pedig, aki kinn lakik Pesterzsébet határában, elzárva a közlekedéstől és olyan vízvezetékkel, amely minduntalan felmondja a szolgálatot — mint ahogy a múlt vasárnop is egész délelőtt nem volt a telepen vízszolgáltatás —, ezzel szemben fizet 135.000 korona havi bért. Tudo­mással birnak ezek az emberek arról is, hogy az állani más vonatkozásokban, tehát ettől az intézménytől eltekintve, megelégszik a lakbér­rendeletben előirt bérekkel. A Máv. összes há­zaiban pl., ahol államvasuti alkalmazottak kapnak lakást, mindig szigorúan a lakbérren­deletben előirt arányokban és mértékben sze­dik csak a lakbéreket. Emellett helyzet is fennáll, hogy ezek az emberek, akik benlaknak egy olyan területtömegben, ahol köröskörül mindenütt korlátozva van a felmondás joga — miután a lakbérrendeletnek a felmondást kor­látozó része sem terjed ki a Wekerletelepre —, ki van téve annak, hogy máról-holnapra fel­mondanak nekik és kikerülnek az ueeára. Még birósághoz sem mehetnek és az állam sem kö­teles bírósághoz menni a felmondások érvénye­sítése iránt, s akkor abban a helyzetben van­nak, hogy amikor körös-körül mindenütt kor­látozva lévén a felmondás, nem kaphatnak se­hol sem lakást, nekik viszont máról-holnapra felmondhatják lakásukat és ez ellen nincs sem­miféle védekezésük. Errevaló tekintettel tartottam szükséges­nek, hogy azon averzió ellenére is, mely a nem­zetgyűlésben az interpellációkkal szemben saj­nálatunkra lábrakapott, fontosságot tulajdonít­sak annak, hogy 28—30 ezer főnyi lelket meg lehessen nyugtatni azzal, hogy ha a pénzügy­évi november hó 19-én, szerdán. 305 minister urnák módjában van megelégedni az­zal a rendelkezéssel és azzal a házbér jövede­lemmel, amelyet a magánháztulajdonosok is szedhetnek az ő házaik után: tegyen ebben a tekintetben megnyugtató kijelentést, és még sokkal inkább megnyugtató intézkedést. Azért tisztelettel a következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa): „1. Haj­landó-e a pénzügyminister ur intézkedni az i'ránt, hogy a kispesti Wekerle-állami munkás­telep lakói által fizetendő házbérek a 3333/924. M. E. számiu rendeletben foglalt szabályok sze­rint állapittasssak megl 2. Amennyiben erre nem volna hajlandó, hajlandó-e intézkedni, hogy a lakbérelőirások revideáltassanak s a szembetűnő aránytalanságok — figyelemmel az egyes lakók anyagi körülményeire is — kikü­szöböltessenek? 3. Hajlandó-e a pénzügyminis­ter ur intézkedni az iránt, hogy a felmondás korlátozása tekintetében fennálló általános szabályok a telepre is kiterjesztessënekl 4. Hajlandó-e a telepi munkások bérviszonyait méltányosan rendezni 1" (Helyeslés half elől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügy­minister urnák. Ki a következő interpelláló í Hebelt Ede jegyző: Szabó József! Szabó József: Tisztelettel kérem, méltóztas­sék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi alkalomjmal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el % (Igen !) Ilyen értelem­ben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló 1 Hebelt Ede jegyző: Eckhardt Tibor! Eekhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés ! Egy nagyon sötét ügyet kell ma a Ház elé hoznom, egy sötét ügyet, melyet csak a mostani felfor­dult idők termelhettek ki, amely egy beteges korszak beteg jelensége, amelyet elhallgatni azonban közérdekből nem lehet és nem szabad. Nem lehet pedig azért, mert számos fontos szempont ós érdek azt követeli, hogy az a szán­dékos és mesterségesen terjesztett homály, amely bizonyos Duna-Tiszaközi úgynevezett fegyveres alakulatok körül terjesztetik, végre itt, a teljes nyilvánosság előtt letárgyal­tassék és tisztáztassék. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Nagyon jól tudom, hogy ezek ké­nyes témák, de a kényes témákkal előbb­utóbb végezni kell, és ha ezekből a ké­nyes témákból kényelmetlenség származik, ez — meg vagyok győződve — nem a jóhiszemű emberekre, hanem azokra fog szállani, akik rosszhiszeműen, vagy mesterséges ugratások­kal bizonyos látszatokat és bizonyos tévhiteket iparkodnak fentartani. Nem óhajtok semmiféle szenzációt ezzel az interpellációmmal kapcsolatban a közvélemény elé vinni; lefejtem erről az ügyről mindazt, a rabló romantikát, amit az illető tényezők, akik ezzel foglalkoztak, hozzáfűztek. Szárazon csak a tényállást akarom ismertetni, de szembe aka­rok;' nézni a tényekkel azért, mert le kell szá­molni mindenekelőtt azzal a jóhiszemű, de gye­rekes irredenta mozgolódással, amely — sajnos —- néhány helyen még jóhiszemű, tisztességes és becsületes emberek körében fennáll és azt a hitet kelti, hogy néhány fanatikus lelkes fiatal­ember fegyveres készülődése bármiféle vonat­kozásban is ennek az országnak hasznára le­hetne. T. Nemzetgyűlés ! Ha talán valamikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom