Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
 nemzetgyűlés 330. ülése 1924. önök is eddig mindig elismertek komoly helynek. Azt hiszem, hogy csak a Háznak, a nemzetgyűlésnek . . . (Nagy zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Melyik újság?) Az „Az Újság", amely iránt önök közül sokan mindig nagy tisztelettel viseltettek. Azt hiszem, közérdek tisztázni ezt és nekem semmi más célom nem volt felszólalásommal, mint azt az aggodalmat keltő, súlyos gyanút, amely abban az újságban foglaltatik, idetárni, hogy ezzel szemben ugy a mi megnyugtatásunk, mint a nemzet megnyugtatása megtörténjék. Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Mivel Örffy képviselő ur nincs itt, kötelességemnek tartom, hogy őt védelmembe vegyem azon nyilatkozat után. amelyet a t. képviselő ur tett. Nevezetesen Őrffy képviselő ur az ő nyilatkozatában, amelyet a bizottság előtt tett, azt értette, hogy a Ház a bizottságot más célra küldte ki, mint amely eredetileg az ő indítványában benne foglaltatik; ami szószerint igy is van, mert tágabb felhatalmazást adott a Ház a 33-as bizottság kiküldésekor, mint kizárólag azt a felhatalmazást, hogy az Örffyféle eredeti indítvánnyal foglalkozzék. (Zaj.) Ami a közbeszólás alakjában tett azt a megjegyzést illeti, hogy abban a bizottságban csak álellenzéki képviselők vennének részt, én azt hiszem, gróf Apponyi Albert, Gaal Gaszton és hasonló urak nem érdemlik meg a t. ellenzék részéről azt, hogy azt mondják róluk, hogy ők álellenzékiek. (Ugy van! Ügy van! Taps a jobboldalon,) Azért, mert ők talán nem mindenben értenek egyet a t. képviselő ur ellenzéki modorával, azért ők mégis valódi ellenzékiek. Visszatérve a tárgyra, Őrffy képviselő ur csak ennyit akart és kivánt jelenteni. Azt hiszem, ez nem azonos értelmű azzal, amit a t. képviselő ur neki imputálni akart. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következnek az interpellációk. Ki az első interpellálól Hébelt Ede jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom határozatképen, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon terjeszthesse elő. (Helyeslés.) Ki a következő interpelláló 1 ? Hébelt Ede jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy ezt az interpellációmat is a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom- ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Hébelt Ede jegyző: Saly Endre! Saly Endre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Bejegyeztem egy interpellációt, amelynek kapcsán a népjóléti minister ur volt oly kegyes és, hogy ugy mondjam, utasítást adott a Lakáshivatal elnökének arra vonatkozólag, hogy azokat a sérelmeket, amelyeket szóvá kívánok tenni, amennyiben sérelmesek, orvosolja, Ez ügyben eljártam a Lakáshivatal elnökénél, aki megígérte nekem, hogy azokat a sérelmeket vizsgálat tárgyává fogja tenni és orvosolni fogja. évi november hó 5-én, szerdán. 23 Minthogy azonban eddig még nem tudta az ügyet elintézni, mivel hosszabb időt vesz ez igénybe és minthogy én az interpellációt tovább nem akarom elhalasztani, ezekre a dolgokra nem kívánok terjeszkedni, amelyek a Lakáshivat&lnál elintézés alatt állanak, hanem tisztán és kizárólag azokra a dolgokra fogok kiterjeszkedni mai interpellációm keretében, amelyek nem a Lakáshivatal elnökének hatáskörébe tartoznak ugyan, de mégis összefüggésben állanak a lakásüggyel. Másrészt azokkal a dolgokkal kívánok foglalkozni, amelyekben a Lakáshivatal elnöke tehetetlen és képtelen eljárni, nem azért, mintha nem volna hivatásának magaslatán, — ne méltóztassék félremagyarázni, — vagy talán nem elég szociális érzékkel és jóakarattal kezelné az ügyeket. Megvizsgáltam az ügyeket és megállapítottam, hogy a Lakáshivatal elnöke a legnagyobb jóakarattal kezeli az ügyeket, azonban elgáncsolják őt is az alantas hivatalokban, mint az összes hivatalok vezetőinek és a ministereknek munkáját és ő nem az igazságnak megfelelő jelentéseket kapja és nem azok alapján kell neki Ítéletet mondania. Ezekre a kérdésekre nem kívánok kitérni, hanem tisztán és kizárólag azokkal kívánok foglalkozni, ámenek szorosan összefüg-gnek a lakásrendelettel, amelyet azonban az én szerény véleményem szerint valami úton-módon módosítani kellene, javítani kellene rajta, mert ez a mai lakásrendelet tarthatatlan, ezt a lakásrendeletet kijátsszák, akik ki akarják játszani és részben nem tartják be azt a rendeletet, amelyet anakidején a népjóléti minister ur volt szives kibocsátani. A lakásrendeletben benfoglaltatik az, hogy milyen esetben lehet a lakót kilakoltatni, illetőleg a lakónak fel lehet mondani akkor, ha tűrhetetlen magaviseletet tanusit a házban, amely esetben a háztulajdonos, vagy a házfelügyelő felmondhat, neki minden további nélkül. Az, hogy valaki tűrhetetlen magaviseletet tanusit a házban, ez magában véve igen tág fogalom és ezt lehet ugy magyarázni, ahogy az illető felfogja és lehet magyarázni a biróságnak is. Tegyük fel tehát, hogy az a bizonyos háztulajdonos, nem tudom én, egy ujabbkori keresztény párthoz tartozik, olvassa a Népet, vagy a Szózatot s az ő házában lakik egy munkás, aki a Népszavára fizet elő. Neki már ez is tűrhetetlen magaviselet lehet; magyarázhatja ugy, hogy ő, a háztulajdonos, a Népet olvassa, s ennek dacára az ő lakója a Népszavát olvassa. Miután azt mondhatnák a t, képviselőtársaim, hogy nem a háztulajdonos magyarázza ezt, hanem a biróság állapítja meg, hogy a lakó magaviselete türhetetlen-e vagy sem, méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy kerülhet ez az ügy egy ébredő biró elé, aki uggyancsak ugy látja a dolgot, hogy ez tűrhetetlen, ezt nem tűrhetik el, s ennek alapján kimondják az illetőre, hogy tűrhetetlen magaviseletet tanúsított és őt a lakásból ki lehet telepíteni. De nem is veszem ezt a krassz-példát. Elfogadom azt, hogy jóhiszemüleg járnak el vele szemben és ugy akarják kilakoltatni. De méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy amikor az ügy tárgyalásra kerül, s a biróság tanukat idéz meg, a háztulajdonos megnevezi a maga tanúit. Nyilvánvalóan azokat fogja megnevezni, akik ott laknak az ő házában. Az a lakó, aki a háztulajdonos házában lakik, még bennc^
