Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 299 hogy a meglevő készleteket az ország, a fogyasztók részére megtartsa. (Lovászy János: így azután jó lakik az egér és a légy is?) Nem értem a t. képviselőtársamat. Azt hiszem, olyan komoly kérdésről van szó, amelyet elsősorban t. képviselőtársamnak kellene komolyan vennie. Ugy" látszik, hogy ezt a kérdést nem érti vagy nem érzi át annak egészen a fontosságát, pedig ha önök olyan nagyon hivatkoznak a csizmájukra, mint jogcímre, hogy jobban értenek a mezőgazdasági kérdéshez, mint mi, akkor elsősorban önöknek kellene kétségbeesniük azon a helyzeten, amelyben ma a mezőgazdaság van. Ha tehát önök a kötelességüket nem teljesitik, hogy t. i. ezt a kérdést idehozták volna — pedig önöknek, mint a kormány mögött ülőknek talán jobb kilátásuk lett volna arra, hogy a kormány r megszívlelje, amit mondanak —, akkor méltóztassék megengedni, hogy helyettük ezt a kötelességet mi teljesítsük. Igenis arról van szó, nem ámíthatja magát senki, hogy itt a jövő esztendő legalább is probléma a számunkra annálfogva, hogy a vetéseket ez a súlyos veszedelem szinte országszerte meglepte. Ennek elhárítására az óvóintézkedéseket mindenesetre meg kell tenni, mert ugyanazok a bajok, amelyek a mi mezőgazdasági termelésünket fenyegetik, a környező országokban, a külföldön is megvannak, s igy lehetséges, hogy a termelés világszerte alul marad azon a színvonalon, amely színvonal elérése mellett lehet csak a világ kenyérellátásáról gondoskodni. Ha a külföldön is kevés ! lesz a termés, akkor annál nagyobb a veszedelem, mert esetleg külföldről sem pótolhatjuk a hiányzó kenyérszükségletet. Ezért igenis a kormány figyelmét ma mé 01, igen jókor fel kell hívni arra, hogy az óvóintézkedéseket tegye meg s tekintettel arra, hogy ma egyelőre legalább kétségbeejtőnek mutatkozik a mezőgazdaság helyzete, az őszi vetések helyzete, tegye meg az óvóintézkedéseket arranézve, hogy bennünket meglepetés ne érhessen. Épen ez a fontos, hogy egy kormány jó előre intézkedjék, mert ha a baj itt van % ha meglep bennünket, akkor az óvóintézkedések is elkéstek, sőt lehetetlenné váltak. Azért emelem fel ma, még jókor, a szavamat és fel kell emelnem azért, mert országszrte súlyos nyomorúságban élünk, a magyar milliók közül nagy tömegeknek nincs meg a mindennapi betevő falatjuk sem a drágaság miatt, amely drágaságot nemcsak a kormány rossz politikája okozta — legnagyobb részt természetesen ez okozta —, hanem amelyet fokozott az is, hogy ebben az esztendőben rossz termésük volt. Azért, hogy a kormány ne mondhassa, hogy őt senki sem figyelmeztette az eljövendő rosszra, felemelem ebben az irányban szavamat és felemelem abban az irányban is, hogy a t. kormány ne vesződjék büntetőnovellákkal, házszabályreviziókkal és egyéb efféle haszontalanságokkal, amelyek csak arra valók, hogy felzaklassák a közvéleményt, hanem egyszer már térjen át a gyakorlati szanálásnak arra az útjára, amely eredményes lesz. Méltóztassék egyszer már azzal gondolni, hogy a mindennapi politikának mik a következményei, méltóztassék egyszer már kenyérpolitikát csinálni és gondoskodni arról, hogy a nyomorúságot, amennyire lehet, enyhítsék. Már sokszor figyelmeztettük a kormányt egyes téves, hibás intézkedéseire, igy annak idején a hitelélet terén elkövetett súlyos mulasztásokra és súlyos intézkedésekre is. Ma már azt látjuk, hogy a kormány is évek után, miután tönkretette nemzetgazdasági életünket, kezd feleszmélni. Most már hallunk afféléket, hogy a hitelakciókra kivetett illetékeket leszállítják, mert ezek olyan magasak voltak, hogy megakadályozták a hitelforgalmat. Léptennyomon vannak ilyen súlyos hibák. Ilyen súlyos hiba mutatkozik épen a közellátás rovására abban, hogy a t. kormány tévesen felfogott iparpártolási okokból, vagy jogcímeken és más efféle okokból helytelen vámpolitikát folytat. Azért, hogy néhány nem életrevaló vállalkozást segítsen, konjunkturális jövedelmekhez, túlságos hasznokhoz juttasson, vagy egyéb más okokból azt a vámpolitikát folytatja, amely mellett az ország éhezik, amely mellett a magyar életnek el kell pusztulnia. Ma, amikor a nyomorúság fenyegető veszedelme az, amellyel szembe kell néznünk, a kormánynak végre rá kell gondolnia magát arra, hogy egész gazdasági életünk minden vonalán olyan intézkedéseket léptessen életbe, amelyek ezt a nagy nyomorúságot valamiképen enyhítik. Szükség van erre azért, mert drága a kenyér, drága a liszt a rossz termés miatt és egyéb okokból is, drágák az életszükségleti cikkek. Ma, amikor mindenünnen, épen az önök szervei részéről, a mezőgazdasági kamarák részéről és a földmüvelésügyi minister egyéb szakközegei részéről érkeznek baljóslatú jelentések, akkor itt az ideje annak, hogy méltóztassék foglalkozni azzal, hogy végre necsak az egész vonalon, minden mezőgazdasági és minden ipari cikkre nézve szüntessék meg a behozatali tilalmat, hanem hogy egyszerűen a vámszedést is szüntessék be, hogy vámmentesen jöhessenek be ide mindazok a mezőgazdasági és ipari cikkek, amelyek a mindennapi életszükséglet tárgyai. Mert ha továbbra is ez a vámvonal állíttatik fel, akkor ez egy súlyos vámszedés lesz, mert naprólnapra szedi a magyar életet, a magyar milliók életét. Különösen felhívom a többségi párt kisgazdáinak figyelmét arra, hogy ez nemcsak az iparos társadalmat és kereskedő társadalmat, általában a városi népet érdeklő kérdés, hanem érdekli a falut is, mert hiszen a falun is a törpebirtokosok, kisbirtokosok és különösen a földnélküli földmivesek szintén ugyanolyan nyomorban vannak ma épen a rossz termés miatt, mint a milyenben a városi lakosság is sínylődik. Nem lehet tehát arra a rövidlátó álláspontra helyezkedni, hogy védeni kell a mezőgazdaságot, védeni kell ezzel a kisgazda-, a törpebirtokos-osztályt is és nem szabad beengedni a külföld mezőgazdasági termékeit, mert ma a helyzet az, hogy ma ezekre a kisgazdák, íöroebirtokosok és különösen a földnélküli földmivesek óriási nagy tömegeinek is szüksége van. Szüksége van azért is, mert ma nemcsak súlyos természeti csapások azok, amelyek ezeknek az osztályoknak, tömegek nek érdekeit kockára teszik, hanem a múlt évi termés miatt is csak fokozódott nehéz helyzetük és fokozódott különösen azért, mert a kormány nem gondoskodott arról, hog'y a rossz termés folytán a vetőmagból is szinte kipusztult kisföldmives exiszteneiák kellő mennyiségben és könnyedséggel vetőmaghoz jussanak. Nemcsak az egér, nemcsak a hesseni légy, hanem a kormány politikáia is pusztította az őszi vetéseket, mert sok helyen, nagy NAPLÓ XXVII. 43
