Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
\Ä nemzetgyűlés 338. ülése 1924. nökség álláspontja, .ügy látszik, azt foglalja magában, ho^y interpelláció esetében 30 napon belül nem tehetünk inditványt a minister urak megidézésére. 30 napon túl azonban, ha kötelességüket elmulasztják, vitathatatlanul joga van a nemzetgyűlésnek másra elé idézni^ a kötelességmulasztó ministert, az elnök ür álláspontjának teljesen megfelelően tisztelettel indítványozom, hogy Klebelsberg ^ Kunó r gróf kultuszminister urat (Mozaás) a két és fél évvel ezelőtt elhangzott interpellációra a felelet megadása végett a nemzetgyűlésnek méltóztassék a maga szine elé idézni. (Mozgás és zaj. — Szilágyi Lajos: Meglátjuk most a gyakorlatot! Meglátjuk most, hogry mi lesz! — Nagy zaj half elől.) , Elnök: Létay Ernő képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Teljes mértékben csatlakozom Szakács Andor képviselőtársam indítványához, még pedig érdemi okokból. Ez évi október hó 15-én ugyancsak gróf Klebelsberg Kunó kultuszminister ürhoz interpellációt terjesztettem elő, melynek anyaga szorosan belevág az interpellációknak a népjóléti minister ur által felállított ama kategóriájába, melyre nézve a népjóléti minister ur is kötelezőnek ismerte el a ministeri válaszadást. Tekintettel arra, hogy a kultuszminister; úrtól 30 nap eltelte után sem kaptam választ erre az interpellációra, csatlakoztam Szakács Andor képviselőtársam indítványához és kérem, hogy az 1848 : III. te. 29. §-a alapján válaszadás céljából a nemzetgyűlés idézze meg a minister urat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) r Elnök: Ha szólni senki sem kivan, Szakács Andor képviselő ur interpellációja kiadatik a minifeterelnök urnák és földmivelésügyi minister urnák. így természetesen az elnöki enunciáció folytán nem tehetem fel a kérdést Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur indítványára, hasonlóképen nem tehetem fel a kérdést Szakács Andor képviselő ur indítványára sem, amjenynyiben azt nem Írásban méltóztatott beadni (Zaj és felkiáltások a szélsobálőldalon: Itt van írásban is!), továbbá azért, mert meg kell jelölni a tárgyat is, amelyre a válasz adandó. és a nap, amikórra az illető minister urat megidézni kívánják. (Nagy zaj a bal- és a szélsobálőldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovits György jegyző: Kiss Menyhért! (Nincs jelen.) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. ; Ki következik 1 ? Petrovits György jegyző: Csík József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! (Nagy zaj half elől. — Elnök csenget.) A magam részéről szintén érzem annak a szomorú igazságnak súlyát, melyet az előttem szólott Baross János t. képviselőtársam hangoztatott, t. i. hogy a mélyen tisztelt minister urak nem respektálják azt, hogy az itt elhangzott interpellációkra kötelesek válaszolni. A minister urak ezzel — tisztelet a kivételnek — nemcsak a házszabályokat sértik meg, hanem bizonyos tiszteletlenséget követnek el a nemzetgyűléssel szemben azáltal, hogy nem érdemesitik a képviselőket arra, hogy az elhangzott interpellációkra választ adjanak. T. Nemzetgyűlés! Sokszor szó esik arról, hogy az ellenzék soraiból sokan nem respektálják a házszabályokat. Ha a kormánypárt azt akarja, hogy a házszabályokat kellő mértékben évi november hó 19-én, szerdán. 297 respektáljuk, akkor, ezt elsősorban a ministereiktől követelje meg. (Igaz! Ugy van! balfelől.) ök mutassanak nekünk jó példát a házszabályok respektálása tekintetében. Az a szempont is felmerült, hogy az ellenzék részéről többen tiszteletlenül viselkednek a nemzetgyűlésen. Ismétlem, bizonyos lenézést, a^ Ház tekintélyének bizonyos lealacsonyitását látom abban, amikor a mélyen tisztelt minister urak a helyett, hogy a házszabályokban körülirt kötelességeiknek eleget téve, itt megjelennének elhangzott interpellációkra válaszolnának, tehát eminens kötelességüknek eleget tennének, máshol vannak s a nemzetgyűlésbe beküldik a napost, hogy az hallgassa meg az interpellációkat, azokat is, amelyek nem hozzá intéztetnek. (Szabó József: Az elv az, hogy a karaván halad. — Zaj jobb felől.) Az teljesen szubjektív megítélése lehet Hoyos t. képviselőtársamnak, hogy az itt elhangzott interpellációk érdetmesek-e az elmondásra, vagy sem. (Gr. Hoyos Miksa: Nem azt mondtam! — Nagy zaj.) Szent meggyőződésem az, hogy sem én, sem más a nemzetgyűlésben nem egyéni passzióból interpellál, mert — azt hiszem — kellemesebben is el tudnók tölteni ezt az időt. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kortescélból!) Egyébként is ennek a kérdésnek megítélésénél egyedüli szempont a házszabályokban biztosított jog lehet; a házszabályok ugyanis minden képviselőnek megadják a jogot, hogy szerdán és szombaton a törvényes formák mellett sérelmeiket interpelláció alakjában elmondhassák. Ez a házszabályokban lefektetett jog. Arról lehet vitatkozni, hogy ez helyes-e vagy nem, de mig ez megvan, addig ezt mindenkinek respektálnia kell, még a iminister uraknak is. (Renczes János: Nem lesz püspök belőled! — Élénk derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Akkor át kell ülnie azokra a padokra, odaát! Ott előbb lesz püspök! — Esztergályos János: Ez önökre vall! Csak akkor lesz püspök, ha alázatos önökkel szemben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csik József: Jelen interpellációm keretében a felekezeti kántorok sérelmeit óhajtom szóvátenni. Ezeket a sérelmeket már többizben szóvátettem a nemzetgyűlésben, és bár a kultuszminister ur nem méltatott arra, hogy ezekre a fontos sérelmekre válaszoljon, ismételten napirendre hozom a kérdést, mert rendkívül fontosnak tartom e kérdés orvoslását nemcsak a kántorok szempontjából, hanem a felekezetek egyetemes érdekének szempontjából is. T. Nemzetgyűlés! Abból az alapelvből indulok ki ennek a kérdésnek megítélésénél, hogy a kántorok jövedelmét el kell választani a tanítói jövedelmtől, mert ezt hozza magával a dolog természete is. Ugy a kántori, mint a tanítói jövedelemtől, mert ezt hozza magával a vetkezőleg mindkét tevékenység után egyenlő mértékben jár az illetőknek a járandóság. Ma a helyzet az, hogy a kántori javadalomnak tetemes részét beszámítják a tanitói fizetésbe. Ismétlem, ez teljesen helytelen felfogás, mert ha kántor egyúttal tanitó is, akkor kapja meg a tanitói működése után a tanitói járandóságát s ezenfelül kapja meg a kántori járandóságát is. De nemcsak a dolog természete hozza ezt magával, hanem a dolog jogi természete is. Ha ugyanis a kántori járandóságok jogi természetét nézzük, akkor azt látjuk, hogy egyesek, vagy személyek, vagy községek nem oly célból adták ezt a járandóságot, hogy ez-
