Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

Ä nemzetgyűlés 338. ülése l92á. évi november hó 19-én, szerdán. 289 műveli a földet, az nagyobb kulcs szerint adózhat (Baross János: Büntetésből!), mert a kereseti adóját is le kell számítani s a kisbirtok üzemköltsége kisebb, mig a nagybirtokos, aki másokkal művelteti a földet, kevesebb adót szabad, hogy fizessen, mert annak nagyobb az üzemköltsége, minthogy nem a saját munkaerejével műveli a földet. Baross János: Szociális szempontok érvényesülése a kormányzatban! — Zaj half elöl.) Nem akarok erre különös megjegyzéseket tenni, hiszen sérteném a nemzetgyűlés hozzáértését, ha ennek az indokolásnak fonákságára akarnék rámutatni. Csak egyet mondok: abszolút igaztalan dolog az is, hogy aki saját maga és családja munkaerejével műveli a földet, az megtakarít valamit azzal szemben, aki béresekkel művelte ki a földet, mert annak a családapának, akinek két-három fia műveli a saját kisbirtokát, a három fia voltaképen három béresnek számit; ezt a három fiút ép ugy nevelni, táplálni, ruházni kell, mint hogyha idegen emberek volnának, sőt többet mondok: a saját fiainak nagyobb igénye van, mint a béresnek. Épen ezért nagyon sok helyen, ahol annyira érzik ennek az adóztatásnak igazságtalanságát, az eljáró hatósági közegek azt a tanácsot adják a kisgazdáknak, hogy: Andris bácsi, vagy Mihály bácsi, ne mint saját fiát jelentse be Andrist vagy Miskát, aki a földet niiveli, hanem jelentse be béresnek és akkor kevesebb adót fizet. (Baross János: Hallatlan! •— Rupert Rezső: Tessék támogatni! — Szilágyi Lajos: Tessék megcáfolni! — Baross János: A genfi demokrácia kezd kijönni mindenütt! — Drozdy Győző: A 16. pont hősei hogy lapulnak ilyenkor!) Én tehát azt kívánom, hogyha méltóztatnak a 16. pont körül folytatni a kormánnyal az igen kívánatos tárgyalásokat, akkor méltóztassanak ezeket, amiket teljes tisztelettel bátor voltam előterjeszteni, figyelembe venni és ezeknek orvoslását is a kormánynál kieszközölni. Még röviden rá kell mutatnom egy lehetetlen helyzetre, amely a földreform végrehajtása, következtében állott elő. T. i. tapasztaljuk — amint mondottam —, hogy igen sok helyen az igénybevehető földbirtokok nagyságához mérten méltánytalanul és mostohán elégi tették ki a földigénylőket. Olyan elenyészően kis parcellákat adtak nekik, hogy nem is lehet megindokolni, miért olyan kicsinyek ezek. (Szilágyi Lajos: Hogy tönkremenjenek!) Ezek a nagyon kis parcellák természetesen semmiképen sem javít az illetők helyzetén. Amellett rossz minőségű földet kaptak. Ki tudom mutatni saját vidékemen, hogy a legrosszabb minőségű földeket adták oda a szegény embereknek és azonkívül a legnagyobb távolságra eső részeket. Az eljárást lefolytatták, és most a haszonbér megállapításánál lehetetlen haszonbérekkel sújtják őket agyon. Ezen a haszonbérmegállapitáson még segíteni lehet, mert meg lehet fellebbezni az eljáró bíró ítéletét az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz s nincs kétségem benne, hogy a bíróság igazságot fog nekik szolgáltatni. Ha nem szolgáltat igazságot, akkor azt mondom, hogy ez a bíróság egyszerűen a magyar földmives nép rovására folytatja működését. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A haszonbérek ilyen igaztalan megállapitása, mondom, reparálható dolog. De mi történik azokkal a szegény emberekkel, akiket 8—900 és 1000 négyszögöles parcelláikra indohalatlnul, jogtalanul kihajítottak a községtől 15—20 kilométernyire (Baross János: Repülőgépet kell nekik adni!) és kihajítottak teljesen értéktelen, gazdasági művelésre alkalmatlan területekre! (Egy hang a jobboldalon: Ilyen nincs! — Baross János: Az igénylők visszaadták a földet és most azt mondják, hogy a népnek nem kell a föld!) Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy ilyen nincs. Rendben van. Amikor Meskó Zoltán képviselőtársam ezeket nagyjában érintette itt a nemzetgyűlés október 9-iki ülésén, akkor boldogulj nagyatádi Szabó István utolsó parlamenti beszédében — válaszolván neki — a következőket mondotta (olvassa): „Ha a hozzáértők véleményét figyellembe is vesszük, nem volna szabad előfordulni anak — és ezt erről a helyről ki kell jelentenem —, hogy kisigénylők, akik csak egy-két holdat kapnak, 10, 12, vagy 20 kilométerre is kapják földjüket". Ezt nem én mondom, t. képviselőtársam, ezt nagyatádi Szabó István mondta utolsó parlamenti megnyilatkozásában. (Rupert Rezső: Nem lehet meggyőzni őket! Ezek nem. kisgazda képviselők! — Zaj a jobboldalon.) Azután így folytatta (olvassa): „A hozzáértő embernek tisztában kell lenni vele, hogy akinek fogata nincs, de meg akinek fogata van is, az se bírja ki a fuvar költségét. Nincs olyan kisigénylő, aki kibírná ennek költségét ós a vége a földről való lemondás". (Baross János: Ezt akarják!) Ezek keserítették el a földmivelésügíá minster urat, ezek miatt mondott itt le a nemzetgyűlés nyilt ülésén tárcájáról a minister ur. Most méltóztassék nekem megmondani, hogy nagyatádi Szabó Istvánnal, akinek halálát valamennyien fájlaljuk, ezeknek a szegény embereknek minden reménysége végkép sírba szállt? Hát nincs ennek reparációja? (Baross János: Van, a jövő választás utáni parlamentben! — Eckhafrdt Tibor: Majd ha életbelép a házszabályrevizió, ugy sem állnak velünk szóba!) Nem lehet gondoskodni arról, hogyha ilyen égbekiáltó igazságtalanság történik magának boldogult nagyatádi Szabó Istvánnak a tanúságtétele szerint is, akkor megfelelő revízióval újból csinálják meg a földbirtokkiosztást? (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Amint Magyarországon a föld egészségtelen és igazságtalan eloszlása megteremtette a földreform szükségességét, amit nagyatádi Szabó István foglalt legelőször Magyarországon politikai programba — ez tehát nem a demagógia találmánya volt, hanem ez egy közszükséglet volt —, ugy, tisztelt uraim, figyelmeztetem önöket, hogyha ezeken az égbekiáltó igazságtalanságokon sürgősen nem segitünk, a szükségszerűség egy uj jelszót fog megérlelni: az uj agrárreform jelszavát. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon, — Zsilinszky Endre: Ez lesz a vége! — Nagy Ernő: Nem lesz, hanem ugy van!) Nem akarom továb fárasztani a nemzetgyűlés figyelmét, pedig nagyon sok dolgot, sérelmet tudnék még elmondani. El tudnám mondani, hogy úgynevezett bérlőtársadalmunkat, amelynek tagjai 5—20 holdas kisbérletükön egészen jól éltek és virágoztak kis családukkal együtt, a földreformmal egészen egyszerűen tönkretettük és megsemmisítettük. (Könyves Lajos: Ezt akarta Nagyatádi? Tönkretenni akarta őket?) Nem akarta. (Könyves Lajos: Ugye, hogy nem akarta! A végrehajtásban van