Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

A nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. 283 után ezeknek a bejegyzett indítványoknak, melyeknek száma ezidőszerint azt hiszem, kö­rülbelül 50-re rug, fontosabbjai megindokoii­tassanak, mert hiszen az elnök, aki a házsza­bályok őre és védelmezője, nagyon jól kell, hogy tudja azt, hogy az a jog, amely az egyes képviselők számára biztosíttatik, nem illuzó­rius. Most vegyük a helyzetet. Én nem kutatom — mert per longum et latum meg fogjuk még tárgyalni ezt a kérdést a nemzetgyűlésen —, hogy Scitovszky Béla elnök urnák a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása közepette élőter­jesztett házszabálymódositó indítványa puccs­szerű volt-e; én csak azt állapítom meg, hogy Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke mó­dot nyújtott arra. hogy egy, a többségi párt álláspontját képviselő nemzetgyűlési tag in­dítványa a t nemzetgyűlésen megokoltassék. Scitovszky Béla elnök ur végig hallgatta min­den párt kívánságát az összes padsorokból, mellyel^ kérték a többségi párttól és az elnöktől — és javaslataikat napirendi vita alakjában terjesztették elő —, hogy most már engedjék meg azt, hogy az ellenkező álláspont^ is meg­okoltassék itt a nemzetgyűlésen, tehát a r Ru­pert Rezső és azt hiszem Farkas István képvi­selőtársaim által előterjesztett választójogi in­dítványok megokolására időpont állapittas­sék meg. Ezt több, mint két héten keresztül kérte az ellenzék, pedig kérhette teljes joggal, mert azt az elnök ur sem vitathatja^ velünk szemben, hogy a házszabálymódositás és a vá­lasztójog között bizonyos okozati összefüggés ne volna. (Upy van! balfelől.) Ha tehát a ház elnöke az egyik indítvány­nak a plenumban való megokolására módot nyújtott, akkor ugyanannak a házelnöknek, aki nem a kormány szolgája, hanem a nemzet­gyűlésben a szólásszabadság védelmezője (Ba­ross János: Kellene lennie!), és a nemzetgyűlés minden képviselője és minden pártja jogainak őre. erkölcsi kötelessége, hogy módot nyújt­son arra, hogy a nemzetgyűlésen az ellenvé­lemény is legalább megokoltassék. (Upy van! balfelől.) Én tehát most nem terjesztek elő napirendi indítványt, hárem az elnök előtt a parlamen­tarizmus erkölcsi szabályaira hivatkozom és kérem az elnök urat. hogy amint más alkalom­mal az ellenzéket vette igénybe ugyanily cél­ból, taláb'^n módot ar^a, hogy az a jogos el­lenzéki kívánság, amely a házszabályokon nyugszik, teljesíttessék. Emlékeztetem az el­nök urat, hogy amikor a ministerelnök urnák a külföldi kölcsön végett el kellett távoznia az országból, az ellenzék az elnöki felhívásra kétségtelenül a legelőzékenyebben hozzájárult ahhoz a bizonyos hallgatási időszakhoz. (Baross János: Kár volt! Nagy kár volt!) Most tehát várjuk az elnök úrtól, hogy hasonló ál­láspontra helyezkedik és teljesíteni fogja a nemzetgyűlés ellenzékének azt az igazán cse­kély kérését, hogy az ellenvéleményt a nemzet­gyűlésen megokolhassa. Annyival is inkább várjuk ezt az elnök úrtól, mert az ő háta mö­gött a többségi párt ül és az elnök ur a ház­szabályok kezelésére nézve feltétlenül birja a többségi párt bizalmát. De várjuk ezt az elnök úrtól azért is, mert a mi nemzetgyűlésünk, amelyre Európa összes törvényhozó szervei között a legtöbb feladat hárul, sajnos, az a par­lament, amely időben a leggazdagabb. (Upy van! Upy van! a balodalon.) Mi itt négy napon keresztül naponkint három órát, egy héten te­hát 12 órát és egy hónap alatt 48 órát tárgya­lunk. (Baross János: És még azt mondják, hogy mi obstruálunk.) Mi annyit pihentünk, ameny­nyit a világ egyetlen parlamentié sem pihent, bár annyi kötelesség hárul reánk, mint egy parlamentre sem. (Baross János: Sürgős szük­ség van a szájkosárra! — Barthos Andor: Ta­valy sem volt semmi szünet!) Azt hiszem ennélfog-va, joggal remélhet­jük azt, hogy az elnök ur a pihenő három nap­ból egyetlen egyet végre az ellenzéki indítvá­nyok megokolására juttat. Második kérelmemet a többségi párthoz intézem. Ha a többségi párt méltányolja az ál­talam remélt elnöki kezdeményezést, méltóz­tassék az ellenzéknek módot nvuitani arra, hogy a házszabálymódositással szemben, ezek az ellenkező, de a házszabályulódositással a múltnál fogva kapcsolatban lévő indUvanvok megokolta ssanak. Egy uralmon lévő pártnak lesrszebb erén ve az önmérséklet; a sic volo, sic jubeo elve lehet célszerű, lehet hasznos,, de erkölcsileg sohasem helyes. (Baross János: És a vóo-én nem célravezető!) Mi várjuk a többségi párttól, hogy ebben a tekintetben eleget fog tenni az ellenzék kívánságának. Harmadik kérelmem a belügyminister úr­hoz szól. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ügy látszik, rövidesen véget ér a fővárosi tör­vényjavaslat vitája. Mi nem nézzük most, hogy ez a törvényjavaslat demokratikus-e vagy sem, mert hiszen erre vonatkozó kifogá­sainkat, azt hiszem, elégsé elmondtuk itt a nemzetgyűlésen, de el kell ismernünk, hogy Budapest székesfőváros Magyarország összes törvénvhatóságai köziig egyedül jut abba^ a helyzetbe, hogv a törvényjavaslat elfogadásá­val a törvényellenes helyzet és a kormánvbiz­tosi rendszer meerszünik. Ne feledjük azonban, hogy hasonló helyzetben vannak az ország összes vidéki törvényhatóságai is. (Baross János: ügy van! Téliesen törvénvenkivüli állapotban vannak!) Ebben a tekintetben nem terjesztek elő tényállást, mert ha a belügyminister urat kérem meg arra, hogy e helyzet okait a nemzetgyűlés előtt feltárja, hasonlókat fog^ ebben a tekintetben mondani, amint amiket én mondok. Én csak azt kérdem Magyarország belügyministerétől, helyes do­log-e törvényellenes helyzetben hagyni to­vábbra is a vidéki törvényhatóságokat, külö­nösen most. amikor különösebb feladatok előtt nem is állunk 1 ? Arra kérem a belügyminister urat. hogy váltsa be szavát és hozza ide a nemzetervülés elé az erre vonatkozó javaslatot is. (Helyeslés a baloldalon.) Mi. az ellenzék, vállaljuk a belügyminister ur előtt a felelőssé­get, hogyha azokat az engedményeket, ame­lyeket a demokráciának a belügyminister ur a fővárosi törvényjavaslatban tett. beilleszti a vidéki törvényhatósági javaslatokba is (Ba­ross János: Ezt nem akarják! — Zaj a balol­dalon.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi-Kiss Pál:... mi a map-unk részé­ről meg fogjuk tenni ugyan ellenvéleményein­ket és kifogásainkat, de elősegítjük azt — mert hazafias kötelességünknek tartjuk —, hogy a Vidéki törvényhatóságokban is megszűnjék a törvényellenes állapot. Ügyszeretetet várunk a belügyminister úrtól, azt, hogy a közigazgatás működését ne pártszempontból fogja fel, hanem a közigazgatás és a nemzet érdekének szem­pontjából. Ezeket akartam elmondani. (Baross János: Nagyon helyes!) Elnök: Az elnöki namrendí indítvánnyal szemben Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur nem tett elleninditványt. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Ipen!) Ilyen érte­lemben mondom ki a határozatot. - Következnek az interpellációi. Ki az első interpelláló képviselő ürj? NAPLÓ XXVII. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom