Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-338

2?6 À nemzetgyűlés 338. ülése 1924. évi november hó 19-én, szerdán. a társadalmi és tudományos élet minden rétege, akkor is maradnának ki olyan rétegek, amelyek joggal sérelmezhetnék, hogy miért nem kerültek be a törvényhatóságba, amikor belekerült a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara. Igen célszerű lett volna ezt a két szakaszt — a 13. és a 14. §-t — együtt tárgyalni, mert ez a két szakasz összefügg. Minthogy azonban külön tárgyaljuk azokat, a 14. §-hoz külön fogok szólni. A 13. §-nál azonban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ezt a szakaszt töröljük. A szakértelem nem fog hiányozni az uj városházáról. Azt hiszem, a választók bölcseségében meg lehet és illik annyira megbizni, egy egész ország fővárosának választóit szabad, lehet és illik annyira éretteknek tárni, hogy ki tudják válogatni ama férfiakat, akikre ott a városházán a szakértelem szempontjából is szükség van. Egy egész olyan sereg, itt ebben a szakaszban kontemplált foglalkozási ágat és érdekképviseletet tudnék felsorolni, amely túlontúl képviselve lesz ott az autonómiában a választás utján. Méltóztatik talán gondolni, hogy iparosok és kereskedők, vagy orvosok és ügyvédek a 250 választott bizottsági tag közül nem kerülnek majd be? Talán egyetlenegy olyan réteget sem lehet megemliteni, amely nem lesz képviselve a választások utján. Ott tehát az autonómiában együtt lesz a szakértelem, amelyet a törvényjavaslat szükségesnek tart. Mondom azonban, hogy nem erről van itt szó. Itt egy politikai megbizotti hálózat kiépítéséről, annak a bizonyos fehér fonálnak a végigvezetéséről van szó, amellyel, sajnos, ezidőszerint még minden törvényjavaslatnál találkozunk, és amelyről az ellenforradalmi kurzus nem tud lemondani, nem tud leszokni, mert ugy láfja és ugy tudja, hogy a hatalmat csak ugy tudja fenntartani, ha ezt a fehér fonalat végigvezeti minden intézkedésében és minden törvényjavaslatában. Figyelmeztetnem kell azokat, akik ettől eredményeket várnak az ellenforradalom javára, hogy nem is lehetnek egészen bizonyosak dolgaikban. Nem egészen bizonyos, hogy ezek a testületek, amelyek itt fel vannak sorolva, mindvégig ellenforradalmi szemüvegen át fogják birálni az eseményeket és fogják nézni a világot. Nagyon könnyen megeshetik, hogy épen ezek a testületek fogják beküldeni az autonómiába azt a szellemet, amelytől a kormány a legjobban fázik. (Mozgás jobbfelől.) Az mutatja a mi objektivitásunkat, hogy mi se jobbra, se balra nem akarunk biztositékokat elhelyezve látni, hanem mi rá akarunk bizni minden közügyet magára az érdekelt választóközönségre, hogy az válassza ki a maga számára a szükséges férfiakat, az teremtse meg a szükséges szellemet. Abból, amit mondottam, logikailag az következnék, hogy ez lehet rossz is és lehet jó is a haladás számára, de én ezt az előnyt sem kivánom. Semmiféle világnézetnek, semmiféle pártnak és felfogásnak külön előnyöket elültetni egy törvényjavaslatban nem szabad. Súlyos hiba ez, amely — mint mondottam — most talán az ellenforradalom céljait szolgálja, vagy legalább ugy hisszük, hogy azt szolgálhatja, később azonban szolgálhatja épen az ellenkezőjét. így tehát kurzus-szempontból is megfontolandó, hogy ez a szakasz benmaradjon-e és ellenforradalmi szempontból is jó lehet, ha ehhez a javaslathoz, amelyet Malasits Géza képviselőtársam benyújtott, hozzájárulnak. Ezek a szempontok vezetnek bennünket, amidőn ezzel a javaslattal szembeszállunk és kérjük a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a szakaszt ebből a törvényjavaslatból hagyja ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgáes Miklós jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ehhez a szakaszhoz hozzászóljak és néhány apró módosítást terjesszek elő. Ugy vettem észre, hogy a Háznak minden oldaláról hangzott el felszólalás olyan irányban, hogy e szakasz nem felel meg eme vagy ama párt politikai intencióinak és talán a másik párt volt az, amely a maga részéről inaugurálta, hogy a belügyminister ur ezt a törvényjavaslatba vegye be. Ugy veszem észre, hogy egy párt intencióinak sem felel meg a testületeknek és intézményeknek ez a képviselete, azonban mégis ugy látom, hogy ez a leghelyesebb expediens a jelenlegi viszonyok között. Tapasztalásból beszélek, amikor azt mondom, hogy a hivatalból-tagok — amint az az első alapvető javaslatban foglaltatott — rendszeresen nem vesznek részt a törvényhatósági élet munkájában és a bizottsági tárgyalásokon, pedig a bizottságokban folyik tulajdonképen az igazi törvényhatósági munka, nem pedig a közgyűlés plénumában. Mármost, ha ezek helyett a hivatalból-tagok helyett akarunk más olyanokat bevenni, akikről meg van a meggyőződésünk arra nézve, hogy részt fognak venni a tárgyalásokban és azokba tényleg be fognak folyni szakszerűségükkel és tudásukkal és helyes mederbe fogják azokat terelni, én a magam részéről azt tartom, hogy_ a testületek és intézmények képviselete a helyesebb megoldása ennek a kérdésnek. A leghelyesebb megoldás az volna, ha a kuriális választói jogot lehetne alkalmazni a törvényhatósági életben, főleg a városok életében, ugy, amint ez a német Hanza-városokban van. A kuriális választójog volna a legjobb, mert akkor a lakosság minden kategóriája résztvehetne a törvényhatóság életében. Azonban a mi magyar törvényhatósági életünk erre berendezkedve nincs, ez megint olyan nóvumot képezne, a melyre minden párt azt modaná a maga részéről, hogy neki politikailag nem felel meg, mert nem tudja, hogy a választások eredménye milyen lenne rá nézve. Nem az a döntő itt, hogy valamely politikai pártra nézve eredményeket jelent-e ezeknek a bizonyos testületeknek a törvényhatósági életbe való bevitele, hanem az, hogy a törvényhatósági életre van-e jó befolyása e testületek és intézmények képviseletének. Azt mondom tehát, hogy a magam részéről helyesebbnek tartom ezt a módot, mint ahogy először volt kontemplálva, hogy annyi olyan hivatalból-tag legyen, akik abszolúte semmi tekintetben nincsenek érdekközösségben a fővárossal, annak lakosságával, s akik a törvényhatósági életben maguk részéről nem vennének részt. A magam részéről is teljesen osztom Malasits képviselőtársamnak azt a kifogását, hogy igenis hiányzik ebből a felsorolásból egy szerv, hiányoznak belőle a munkások. Magam is szivesen látnám, ha a munkásügyi kamarának képviselői is helyet foglalnának a törvényhatósági bizottságban. Nekem is az volt az álláspontom — nem most, hanem már régtől fogva —, hogy ennek a kérdésnek is megoldásra kell kerülnie, mert lehetetlenségnek tartom, hogy a munkások anyagi érdekei ne egy helyesen vezetett munkásügyi kamara utján védelmeztessenek meg, hanem minden alkalommal politikai momentumként szolgáltattassanak ki akármelyik