Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-338
270 A nemzetgyűlés 338. ülése 1924, Azt méltóztatik mondani, hogy ezzel az intézkedéssel, amelyiknek célját az imént bátor voltam kifejteni, az agitáeiót lehetetlenné teszszűk, megbénítjuk. Én ezt az állitást kereken tag-adásba vonom, mert hiszen a plakátokkal és röpcédulákkal való agitáció mindössze csak egy töredéke azoknak az eszközöknek, amelyekkel agitálni lehet és szokás. Rendelkezésre áll elsősorban a hírlap, a könyv, helyesebben mondva a brosúra, vagy esetleg a pamflet, rendelkezésre áll a levél, de különösen rendelkezésre áll az élőszó. Ha én arra kötelezem a pártokat, hogy egy olyan plakáton, amely gyűlést hiv össze, csak a gyűlés helyét, a szónokok nevét és a tárgyilagos tudnivalókat közöljék a nagyközönséggel, nem akadályozom meg az agitáeiót, mert igenis ott, clZ cl sokkal nagyobb hatással bíró, az a lelkeket sokkal jobban megkapó agitáció, amely a népgyűlésen élőszóval folyik, teljesen szabadon marad, amennyiben a büntetőtörvénykönybe nem ütközik; az agitációnak épen legfontosabb és legerősebb eszközét ez a szakasz egyáltalában nem befolyásolja. Azt méltóztatik mondani, hogy a javaslat nem is meríti ki teljesein az anyagot, amelyet szabályozni hivatva van, mert nem mondja meg, hogy milyen hatóság, milyen bíróság intézkedik, amellett pedig nem állapitja meg azt, hogy mik ezek a bizonyos tárgyilagos tudnivalók. Azt hiszem, közbeszólás formájában tegnap már eloszlattam egyizben olZiL cl kételyt, hogy a szakasz nem intézkedik arról, hogy a büntetés kiszabására melyik hatóság van hivatva. Megmondtam, hogy azzal, hogy a javaslat a megállapított bűncselekményt vétséggé nyilvánítja, a bíróság hatásköre máris adva van, arról pedig, hogy melyik bíróság és ez a biróság milyen szervezetben van hivatva a bűncselekmény fölött ítélkezni, a bűnvádi perrendtartás, nevezetesen az 1897:XXXIV. te. 17. §-a intézkedik, úgyhogy teljesen felesleges, hogy ebben a szakaszban erre vonatkozólag további intézkedések foglaljanak helyet. Ami azt illeti, hogy mi az a tárgyilagos tudnivaló, ezt valóban nagyon nehéz pontosan körülírni, ellenben semmi veszedelmet nem rejt magában az, hogy ez a körülírás a javaslatból hiányzik, mert hiszen a biróság fog ebben a kérdésben dönteni. Nagyon jól tudjuk, hogy a büntető intézkedések egész hosszú sora van a különböző törvényekben lefektetve és minden egyes ilyen büntető intézkedésben két külön elem különböztethető meg: az egyik a jogkérdés, a másik a ténykérdés. Ennek a tárgyilagosságnak eldöntése a bíróságra van bízva, még pedig, mint ténykérdés.^ Itt a bíróság szabadon mérlegeli a bizonyitékokat, szabadon válogatja a bizonyítási rendszert és mindenesetre meg fogja találni azokat az eszközöket ugy a bizonyítás, mint az ítélet logikai felépítése kapcsán, amelyekkel ezt az Igazán nem nehezen eldönthető kérdést megfelelő módon fogja tudni döntés alá hozni. Most még két másik indítványról kívánok nyilatkozni, amely a vita folyamán tetetett. Az egyik Rothenstein igen t. képviselőtársam indítványa, amely lényegileg egészen helyes és ahhoz lényegileg magam is hozzájárulnék. Csakhogy ez a kérdés jelenleg a törvényhatóságok szabályrendeleteiben van szabályozva, szabályrendeleti útra van utasítva és én ugy tudom', hogy a törvényhatóságok legnagyobb része n maga szabályrendeletében tényleg ugy is intézte el azt a kérdést, amint azt a képviselő ur kivánja. Az elébem került hasonló eseteknél mindig megállapítottuk, hogy igenis a törvényhatósági s&abályrendelet tartalmaz erre vonatévi november hó 19-én, szerdán. kozólag intézkedést. A praxis az, hogy a legtöbb szabályrendelet intézkedett, úgyhogy végeredményben ennek a javaslatnak elfogadása nem szükséges. Annál kevésbé járulhatok hozzá a javaslathoz, mert a fogalmazása sem egészen olyan, hogy a félreértéseket kiküszöbölné. Egy harmadik kérdés itt a nyomdásznak bizonyos felelőssége. Itt elsősorban kötelességemnek tartom leszegezni azt, hogy ez a szaa maga intézkedéseiben nem a sajtótörvényre támaszkodik, mert hiszen maga a megkonstruált tényálladék nem alkalmas arra, hogy a sajtótörvény intézkedése alá essék, mert hiszen ^ sem < felelősszerkesztőről, sem felelőskiadóról a jelen esetben szó nem lehet. Maga a bűncselekmény pedig — ugy, amint azt Vázsonyi igen t. képviselőtársam jogászilag teljesen helyesen kifejtette —, tulaj dónké pen teóriában egy omissio, vagy helyesebben mondva, egy kontravenció, tehát kihágási jellegű bűncselekmény, melyet a sajtótörvény alá vonni alig lehet. Természetes azonban, hogy a büntetőtörvénykönyv altalános intézkedései vonatkoznak erre a bűncselekményre is, amiből az következik, hogy azok, akik tudatosan maguk is előmozdították, segítették a bűncselekményt, vagy abban résztvesznek, a büntetőtörvénykönyv értelmében tettestársként, bűnsegédképen büntethetők. Ebből következik az, hogy amennyiben a nyomdász tudva segitette volna elő a vétség- elkövetését, természetesen a büntetőtörvénykönyv alá is tartozik. Ezért érlelődött meg bennem az a meggyőződés, hogy a 12. § második bekezdésének a nyomdász felelősségre vonatkozó mondata teljesen felesleges, sőt nemcsak felesleges, hanem nézetem szerint olyan eredményekre is vezetne, amelyek nem kívánatosak. (Peyer Károly: Ugy van!) Nevezetesen az a nyomdász teljes jóhiszeműséggel kerülhetne abba a helyzetbe (Peyer Károly: Cenzornak kellene lennie!), hoey a bűncselekményt elköveti, másik veszedelmes következménye pedig az intézkedésnek az volna, hogy a nyomdász, aki elvégre maga nem jogász és nem tudja megítélni annak a plakátnak jelentőségét és az abban foglaltaknak tárgyilagos, vagy nem tárgyilagos voltát, csak kétfélét tehet: vagy jóhiszemüleg vétséget követ el, vagy pedig egyszerűen megtagadja a plakát nyomtatását. Ezért a magam részéről hozzájárulok az előadó uríiak ahhoz a javaslatához, hogy ez a mondat a szövegből kihagyassék. Ami magát a szövegezést illeti, erre nézve Petrovácz t. képviselőtársam nyújtott be stiláris módosítást. A szöveg tulajdonképen ugyanaz, csak az eredeti szöveg két mondata van egy mondattá összefoglalva. Miután így világosabb a dolog és bizonyos félreértések, amelyeik épen az ellenzéki oldalról felhozattak, ezáltal eliminálódnak, ezt a stiláris módosítást a magam részéről elfogadom. Azt kérem tehát, méltóztassék az első bekezdést lényegileg és érdemben a bizottsági jelentés által elfogadott szövegnek 1 megfelelő és csak stiláris módosítást jelentő Petrovácz-féle javaslat formájában elfogadni, a második bekezdésből pedig az utolsó mondatot elhagyni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. A kérdést a következőképen fogom feltenni : A 12. § két bekezdésből áll. A két bekezdést szét fogom választani és^ mindegyikre különkülön fogom feltenni a kérdést 1 . Az első bekezdésre vonatkozólag először fel fogom tenni a
