Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
18 A nemzetgyűlés 330. ülése 1924. évi november hó 5-én, szerdán. érv, amelyet az igen t. előttem felszólaló felhozott, hogy holnap már esetleg befejeződik a részlete« vita, csak éventualités, de nem pozitívum. Én azt hiszem, hogy téved ebben a t. előttem felszólaló képviselő ;ur. Én ugyanis abban a feltevésben vagyok, ha a vitát holnap még nem fejezhetjük be, eltekintve attól, hogy Rupert képviselő ur indítványa, azt hiszem, olyan nagy területre terjed, hogy azt kellő előkészítés nélkül idehozni talán még sem lehet. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Indokolásról van szó!) A lényege ugyebár annak, amit a t. képviselő ur emiitett az, hogy a választói törvényt a kormány hozza mielőbb ide alkotmányos tárgyalás végett. Eddig legalább a magyar parlamentben az volt a szokás, hogy a tempót és az irányt a tárgyalásoknál mindig a kormány adta, hiszen ez is a feladata. A kormány a háta mögött ülő többségnek pedig, akármennyire méltóztatnak is minket némi tekintetben talán túlszigqruan birálni és lo is kicsinyelni, az a feladata, hogy kellően előkészített törvényjavaslatokkal szemben állást foglaljon. Ami az igen t. képviselő urnák azt az érvelését illeti, hogy ai mi pártunk az általános és titkos választójogot kívánta, engedelmet kérek, itt egy kis tévedés van (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) mert nem helytálló a t. képviselő ur által felállított az a tézis, hogy mi a választásoknál mindannyian a titkos választójog álláspontján voltunk. (Peyer Károly: Nagyon nem kérkedtek vele! — Rupert Rezső: Bethlen abban egyezett meg Nagyatádival!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Barthos Andor: Én a képviselő urnák nem azzal a tételével akarok vitába szállni, — mert nem tudom s nem is vagyok hivatva sem megcáfolni, sem megerősíteni —, hogy a t. miniszterelnök ur megboldogult Szabó Istvánnal miben állapodott meg; én másra akarok célozni, ne méltóztassanak tehát ingerültnek lenni. Azt akarom csak a magam részéről leszögezni, hogy a választások alkalmával én nem mondottam sohasem, hogy a titkos választójognak vagyok a híve és ha ezt a mi részünkről pártkérdéssé fogják tenni, legyenek róla meggyőződve az igen t. képviselő urak, hogy le fogom vonni a konzekvenciát, mert a pártfegyelem sem lehet olyan erős, hogy az én meggyőződésemen változtasson. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Én a t. képviselő urnák azzal a tételével voltam bátor vitába szállni, amelyet előadott. Egyébként az ő napirendi indítványa nincsen logikai kapcsolatban azzal, hogy az igen t. miniszterelnök ur miben állapodott meg nagyatádi Szabó Istvánnal. Ezek végre ténykérdések és nem befolyásolhatják szerény nézetem szerint azt, hogy milyen legyen a holnapi ülés napirendje. Ismétlem, az elnök ur napirendi indítványához járulok hozzá. Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Magam és pártom nevében Nagy Vince t. képviselőtársam indítványát fogadom el. Sok mindenféle érv szól amellett, hogy a választójog kérdését közelebb hozzuk a megoldáshoz. Ez ellen egyetlen egy érvet sem lehetne felhozni, amit az is bizonyít, hogy amikor a túlsó részről ezzel a kérdéssel foglalkoznak és ellene állást foglalnak, szintén nem tudnak ellene elfogadható indokot felhozni. Igen Sokszor hallottuk már azt a kifogást, hogy elvégre a tempó és a munkarend megállapítása a kormány dolga. Ezt hallottuk "most is, a múltban is, ezzel azonban a nemzetgyűlés és az ország népe nem elégedhetik meg. Hisz végtére alkotmányos nemzetgyűlés volnánk, a címben is ki van ez fejezve, a harmadik esztendő vége felé járnánk és az alkotmányozás terén eddig egyetlenegy lépést sem tettünk. Teljesen tisztázatlan pl. a kormány álláspontja és a túloldalon, ülő t. többségi párt álláspontja a választójog kérdésében is. Még ha nem is fenyegetne bennünket az a veszély, hogy az urnák elé kell mennünk, még akkor is tisztán kellene látnia az ország közvéleményének, hogy a választójog kérdésében a nemzetgyűlés, az egyes pártok és főleg maga a kormány milyen álláspontot foglal el. T. Nemzetgyűlés! Ugy emlékszem rá, hogy az általános választások alkalmával a túloldalon ülő t. képviselő urak közül igen sokan — mondhatnám túlnyomó nagy részben — az általános egyenlő és titkos választójog mellett foglaltak állást. (Szilágyi József: Főleg a vérbeli kisgazdák!) Ha ez a felszólalási alkalom és annak terjedelme megengedné, név szerint olvasnám fel azokat a képviselő urakat, akik félremagyarázhatatlanul, fentartás nélkül kötötték le magukat a demokratikus választójog mellett. Ma hallunk ellenkező hangokat, mint pl. Barthos igen t. képviselő ur véleményét, aki azt mondotta, hogy még a pártfegyelem, megtörésével is egy antidemokratikus választójog mellett foglalna állást. (Barthos Andor: Eztjnem mondottam!) Bocsánatot kérek, a nyilt szavazás antidemokratikus! (Barthos Andor: Másnak is lehet ellenvéleménye! — Meskó Zoltán: Nem szabad a falut lebecsülni! — Rupert Rezső: Ugy van! Ugy van! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert különben kénytelen leszek a párbeszédeket folytató képviselő urakat név szerint megnevezni. Propper Sándor: T. JNemzetgyülés! Ugy látom, hogy Barthos képviselő ur és köztem fogalomzavar van. Én a demokráciát nemcsak a terjedelemben, hanem a módszerben is látom. Lehet egy választójog' terjedelemben akármilyen demokratikus, de ha a szavazás módszerével, annak nyíltságával módot, illetőleg alkalmat ad a közvélemény meghamisítására, a lelkiismeret kibérlésére, akkor ez; demokratikus választójognak nem nevezhető. T. Nemzetgyűlés! Azok után a taktikai fogások után, amelyeknek tanúi voltunk, tisztában kell lennünk a kormány álláspontjával. A miiiisterelnök ur több esetben is nyilatkozott idehaza. Nyilatkozott néha olyképen, hogy arra engedett következtetni, hogy közeledik valamennyire a demokratikus felfogáshoz, s más esetben pedig ezzel néha homlokegyenest ellenkező kijelentéseket tett. így pl. legutóbb a genfi nemzetközi összejövetelen a demokratikus haladás mellé állt, a mellett tett tanúságot, anélkül azonban, hogy az országban a nemzet szine előtt igyekezett volna megmagyarázni, tisztázni és megerősíteni, hogy mit jelentettek azok a szólamok, amelyeket Genfben azon a nemzetközi összejövetelen hangoztatott. Az a bizonyos tizenhat pont is, amelyre Nagy Vince t. képviselőtársam hivatkozott, s amely a kormány és a kisgazdák között létrejött, mint kompromisszum, szintén tartalmaz egy homályos pontot, amely úgy szól, hogy mielőbb ide kívánja hozni a választójog kérdését abból a célból, hogy az törvényerőre emelkedjék. Ez a pont is bővefcb magyarázatra és megvilágításra szorul. Mi van tulajdonképëm ebben a pontban? Ezt tudnia kell a nemzetgyü* lésnek és tudnia kell az ország közvéleményének, mert ilyen kétértelmű vagy dodonai kijer
