Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-337
A nemzetgyűlés 337. ülése 192L hogy itt, Budapesten, a mindenkori polgármester, vagy a mindenkori belügyminister fogja megbírálni azt, hogy tárgyilagos-e az a plakát, vagy nem. Az egyik azt mondja, hogy tárgyilagos, a másik meg, miután ugy érzi, hogy ez sérti az ő pártjának érdekeit, már nem tárgyilagosnak minősiti. Miért kell ezeket a sajtóközleményeket, plakátokat és röpcédulákat így korlátozni? (Vanczák János: Mert pártolják a nyomdaipart!) A bizottságban a belügyniiniister ur eredeti javaslatában csak plakátokról beszélt, és mert ott Petrovácz t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ne csak a plakátokra terjesszük ki ezt, hanem a röpcédulákra is, rögtön kész volt a belügyminister ur — épugy, mint most Csilléry képviselő ur indítványát is a Ház bölcseségére, belátására bizta, — Petrovácz képviselőtársam kezdeményezésére ezt a rendelkezést nemcsak a plakátokra, hanem a röpcédulákra is kiterjeszteni. (Rakovszky Iván belügyminister: Benne volt az eredeti javaslatban is!) Az eredeti javaslatban, bocsánat, nem volt benne. (Rakovszky Iván belügyminister: Itt a szöveg! Azt meg lehet nézni. — Klárik Ferenc: Akkor sem volt jó, ha benne volt! — Zaj. Elnök csenget.) Tudjuk azt, hogy ez a javaslat a bizottságban nagy változásokon ment keresztül és az egész komplexumnak egy módositottl másolatát kaptuk, de az eredetiben, amely elsőizben a bizottság elé került, ez nem volt benne, később került bele. (Petrovácz Gyula: Itt van benne ! Tessék megnézni ! ) Akkor nem az eredeti javaslat van a kezében! (Wolff Károly: Az eredetiben benne van! — Petrovácz Gyula: A 345. számú javaslatban benne van! — Klárik Ferenc: Akkor sem jó, ha az eredetiben benne van!) Ez nem változtat azon, hogy ez a pont a mindenkori uralkodó többség uralmát szolgálja azáltal, hogy akkor, amikor választások vannak, ne engedtessék meg az agitáció, a propaganda szabadsága. Választásokat csinálni agitáció és propaganda nélkül, el kell ismerni, hogy lehetetlen dolog. A belügyminister ur az egyik esetben hivatkozott Anglia példájára. Most itt van egy másik eset, amikor a plakátokról van szó. Olvashattuk azt, hogy a legutóbbi választások alkalmával Angliában milyen plakátok voltak láthatók az uccákon és hogy művészi szempontból is nagyon értékesek voltak, úgyhogy elhatározták, hogy utólag ezekből a plakátokból kiállítást rendeznek. Ha ott meg lehet, csinálni ezt, anélkül, hogy ebből bárkire is kár származhatnék, nem lehet megérteni, hogy ebben az országban azok a tényezők, akik hatalmon vannak, vagy mondjuk ugy, hogy akiknek a hatalom a kezében van, ezt a hatalmat annyira féltik, hogyha választásoknál nyomtatásban valamivel többet mond talán egyik vagy másik párt, mint ahogy az kívánatos a többségben lévő párt szerint, a törvénybe kivannak egy olyan rendelkezést felvenni, amely tiltja azt, hogy plakátokon és röpcédulákon elmondhassák azt, ami a választók felvilágosítására szolgálhat. Épen ezért azt kell mondanom hogyha a belügyminister ur, a kormány ezt a tilalmat azért kívánja, mert azt tapasztalta, hogy nálunk nyomtatás utján visszaélések fordulnak elő, akkor nem lehetne semmit se, de semmit, ami jó, bevezetni, mert a legjobb dolog is arra szolgálhat, hogy vele visszaéljenek. A visszaélések tekintetében az a felfogásom, hogy azokat meg lehet legális törvényes utón torolni, de azért, mert visszaélések előfordulnak, nem lehet megkötni annak lehetőségét, hogy nyiltan, szabadon, nyomtatás utján, plakátokon, röpcédulákon elmondhassa évi november hó 18-án, kedden. 247 az illető párt a választók felvilágosítása érdekében azt, amit el akar mondani. Miért nem magyarázhatja meg valamely párt plakátokon és röpcédulákon az ő programját, milyen veszedelmek származhatnak abból az államra, jelen konkrét esetben a fővárosra nézve? Mikor a jegyző ur a 12. §~t felolvasta és szólásra jelentkezett az előadó ur, azt hittem, hogy ebben az irányban fog majd módositással jönni és engem felment majd az alól, hogy ehhez a ponthoz felszólaljak és módosítást nyújtsak be. Az a módosítás ellenben, melyet az előadó ur e szakasz második bekezdése utolsó mondatánál javasolt, egészen enyhe stiláris módosítás, egyéb nem, mert nem menti a nyomdatulajdonost a felelősség alól, hanem csak enyhíti valamiképen, hogy hát nem elsősorban felelős a nyomda, vagy a többszörösitő vállalat, hanem felelős a nyomdatulajdonos is. Magyarország ebben a tekintetben is nagyon visszamaradt a többi államtól. Talán kevés olyan ország van még ma, amply a sajtótörvény és ilyen szöveg révén, mint ez a 12. § és mint e szakasz második bekezdésének utolsó mondata, nem annyira a nyomdatulajdonost bünteti, mint inkább a kisipart. Hiszen olyan tilalmakat állapítanak meg, hogy a plakátokon és röpcédulákon a „tárgyilagos tudnivaló"-kon kívül más szövegnek nem szabad lennie. Amikor a fővárosban, talán nem is a polgármester, hanem: a kerületi kapitány, vagy az elöljáró bíráskodik abban a tekintetben, hogy a röpcédula szövege tárgyilagos-e, vagy túllépte a tárgyilagosság határait, akkor nemcsak a szerzőt, hanem a nyomdatulajdonost is büntetni kívánják, bár a nyomdatulajdonos nem tesz egyebet, amikor beállít hozzá a plakát vagy a röpcédula szerzője a nyomdába és megrendel egy nyomtatványt, minthogy a rábízott munkát elvégzi. Súlyosan nehezedik ez a rendelkezés a nyomdatulajdonosokra, különösen Magyarországon, ahol épen a politikai viszonyok a sok korlátozással és tilalommal teljesen tönkretették a nyomdaipart. Más országokban épen választások idején lendül fel a nyomdaipar, legalább is átmenetileg, akkor van legtöbb munkája a nyomdáknak, Magyarországon ellenben mester. ségesen ^ teszik tönkre ezt az ipart, ahelyett, hogy alátámasztanák. Pedig a nyomdaipar, nálunk is, mint mindenütt, a kultúra, a civilizáció fejlesztője s ennek ellenére az ilyen korlátozásokkal, tilalmakkal, büntetésekkel szinte megfojtják, nem engedik fejlődni. Épen ezért én olyan módosítást nyújtok be, amelyben sem arról nincs szó, hogy a plakátokon és röpcédulákon csak tárgyilagos tudnivalókat lehet közölni, sem pedig arról, hogy a nyomdatulajdonosokat lehet felelősségre vonni a plakátok vagy röpcédulákért, amelyet az ő nyomdájában készítettek. Módosításom a következőképen szól (olvassa): „A választásban résztvevő pártok falragaszait és hirdetményeit (röpcéduláit) a falakról vagy hirdető táblákról levakarni, megcsonkítani, vagy megsemmisiteni tilos. Aki ezt a tilalmat megszegi, vétséget követ el és, ha a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik, egy évig terjedhető fogházzal és 40 aranykoronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni". Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ezt a
