Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-335

188 A nemzetgyűlés 335. ülése 1924. lati kötelezettségének eleget tett, vagy a háború alatt legalább két évig, bár megszakításokkal, tényleges katonai szolgálatot teljesített, vagy, tekintet nélkül szolgálati idejére, a fegyveres erő vagy a csendőrség szolgálaiában altiszti fokozatot ért el, vágy vitézségi érem vagy a Károly-esapatkereszt tulajdonosa, vagy iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart üz vagy kereskedést folytat, vagy iparüzlet vagy vállalat körében — ideértve a bányászatot, kereskedelmet és iparszerüen folytatott közlekedést is — van állandóan alkalmazva, vagy az őstermelés körében mint munkás vagy cseléd van állandóan alkalmazva. Méltóztatnak tehát látni, hogy a négy elemi iskola elvégzésének igazolása nélkül a polgárok, alkalmazottak és munkások egész sokasága jutott volna választójoghoz e javaslat szerint, sőt részben az 1918-ban elfogadott módositott és elrontott javaslat szerint is választójoghoz jutottak volna, ez a javaslat tehát jogcímekben és demokráciában messze felülmulta a Bethlen-féle választójogi rendeletet. Azt méltóztattak kérdezni, hogyan lehet összeállítani a választói névjegyzéket hivatalból, hol vannak a nyilvánkönyvek. Midőn választójogi javaslatom 2. %-a, megállapította, hogy kik lasztók, amikor megállapította a jogcímeket, a. javaslat 32. §-ában egyúttal kötelezővé tette a hatóságok részére mindazon adatok szolgáltatását hivatalból, amelyek szükségesek ahhoz, hogy igazolva legyen valakinek a választójoga. Ez a szakasz így hangzott (olvassa) : »Hivatalból tartoznak évenként, legkésőbb január hó 31. napjáig a központi választmánynak, illetőleg a községi (kör-)jegyzőnek (városi tanács) megküldeni : 1. minden hatóság, közhivatal, nyilvános jellegű intézmény, egyesület, alapítvány és nyilvános számadásra kötelezett vállalat azon férfi és női alkalmazottakról készített jegyzéket, akik a választójoghoz megkívánt kellékeknek megfelelnek, kivéve, az ipari üzlet vagy vállalat körében alkalmazott azokat a férfiakat, akik betegség esetére szóló biztosítási kötelezettség alá esnek ; 2. minden nyilvános vagy nyilvánossági joggal felruházott tanintézet fentartója az intézetnél alkalmazásban álló férfi és női tanitószemélyzet tagjairól és egyéb férfi alkalmazottairól készített jegyzéket ; 3. minden ügyvédi és közjegyzői kamara a tagjairól, továbbá a 23-ik életévüket betöltött ügyvédhelyettesekről, ügyvédjelöltekről, illetőleg közjegyzőhelyettesekről és közjegyző jelöltekről készített jegyzéket; 4. a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatóság területén gyakorlatot folytató orvosokról és állatorvosokról készített jegyzéket; 5. a kir. adóhivatalok és a községi (városi) közegek az egyenes állami adóval megrótt férfiaknak a 23. Í-ban emiitett jegyzékét; 6. minden elsőfokú iparhatóság a hatósága területén iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart üző vagy kereskedést folytató férfiaknak a 25. §-ban emiitett jegyzékét; 7. minden kerületi munkásbiztositó és vállalati betegsegélyzőpénztár, a bányatörvény alapján létesített minden bányabetegsegélyző-pénztár (társláda) és állami dohánygyárban fennálló minden betegsegélyzőpénztár a betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá eső biztositott tagjainak a 26. §-ban említett jegyzékét« — vagyis az állandóan alkalmazott ipari munkásokról szóló jegyzéket. Ezzel bátor voltam megfelelni a kíváncsiaknak arra, hogy választójogi javaslatomban miképen képzeltem el a listáknak hivatalból való összeállitását. (Rakovszky Iván belügyminister : Édes évi november 13-án, csütörtökön. kevés !) Bátor vagyok azonban egyszersmind megjegyezni, hogy akik az én választójogi javaslatomra hivatkoznak, legyenek szívesek szem előtt tartani azt az időt, amelyben ez a választójogi javaslat keletkezett; méltóztassanak megjegyezni, hogy én egy kisebbségi kormánynak voltam tagja, hogy többségünk a Házban nem volt; méltóztassanak megjegyezni, hogy ez a választójog kompromisszum eredménye volt a konzervatív és demokratikus erők között és mégis ilyen demokratikus volt, mint bátor voltam felolvasni. Természetesen azoknak az időknek megfelelően volt demokratikus, nem pedig a mai időknek megfelelően. Én választójogi javaslatom indokolásában annak 57. oldalán nyíltan megmondottam (olvassa): »Midőn a konzervatív és radikális irány hívei egyetértettek abban, hogy elérkezett immár a választójog gyökeres kiterjesztésének az ideje és olyan általános reformra van szükség, amely méltó az 1848. évi jogkiterjesztéshez, most is, mint akkor, meg kellett találni azt az ösvényt, amelyen a két irány a reform megvalósítása érdekében együtt haladhat.« Egy pillanatig sem csináltam titkot abból, a választójogi bizottság tárgyalásai alkalmával sem, hogy én milyen irányhoz tartozom. Egyénileg akkor is az egyenlő, általános és titkos választójognak voltam híve, azonban egy kompromisszumos javaslatot kellett előterjesztenem, egy kompromisszumos javaslatot kellett készítenem, és kiderült, hogy még ez a kompromisszumos javaslat sem volt elegendő arra, hogy megnyerje a Ház többségének a tetszését. A t. belügyminister ur emlékezni fog a választójogi bizottság tárgyalásaira, ahol nagy leleplezés készült arról, hogy én túlmentem az úgynevezett blok-jegyzőkönyv megállapodásain s demokratikusabb választójogot csináltam, mint amilyenre kötelezve voltam. Az akkori munkapárti többség tagjai szememre is lobbantották, hogy én hogy mertem több demokráciát hozni a javaslatomba, mint amennyire kötelezve voltam* Ezt azért voltam kénytelen elmondani, mert ha a Wekerle által benyújtott javaslatról van szó és az ennek alapján elfogadott törvényről, akkor nekem azokhoz a rendelkezésekhez, amelyek nem az én javaslatomból vétettek át, semmi közöm sincs; másodszor pedig ez a javaslat egy kompromisszumos javaslat, ez a javaslat egészen más korszakban keletkezett, amikor nekünk még igen óvatosan kellett lépésről-lépésre előrehaladnunk a választójog kérdésében, amikor egy választójogellenes többséggel kellett számolnunk és amikor számolnunk kellett azzal, hogy esetleg a Ház feloszlatására nem kapjuk meg a jogot a^háborúban, hogy tehát a választójogot nem hozhatjuk tető alá, amint bizonyos mesterkedéseknek sikerült is elérniök azt, hogy boldogult királyunk az utolsó percben a Házfeloszlatás ellen nyilatkozott. Ezek után tehát kijelentem, hogy azok kaszok, amelyekre az előző vitákban a t. belügyminister ur hivatkozott, szintén nem az én javaslatomból, hanem a törvényből való szakaszok. (Rakovszky Iván belügyminister : A javaslatban is benne vannak !), amire különben semmi súlyt sem helyezek, mert hiszen a részleteknél a kizáró okok módosittattak volna. A választójogi rendeletnek a szövege s a Wekerje-fele törvény szövege tehát nem felel meg az én javaslatomnak a legkevésbé sem ! (Rakovszky Iván belügyminister : Lényegtelen különbségek vannak!) Hagyjuk ki tehát teljesen ezt a dolgot a játékból és ne méltóztassék arra hivatkozni, ami nincs. (Rakovszky Iván belügyminister: Én a javaslat 8. §-ára hivatkozom, nem a törvény 11. $-ára.) Abszolúte nem áll ! Én összehasonlítottam, itt van a kezemben, nem egyeznek meg a szövegek.