Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. 185 megbocsátással, a megbóküléssel, az amnesztiával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Szabó József: Nem lesz több forradalom!) Akkor is azt fogom hirdetni, hogy azért, mert a múltban politikai tévedéseket követtek el egyesek, vagy utólagosan nézve, talán bűnöket is követtek el — mondom —, akkor is azt fogom hirdetni, hogy nem lehet egyszerűen a birtokukból kiforgatni őket, nem lehet rablópert indítani ellenük, hanem legfeljebb az lehetséges, hogy az alkotmányos fórumok vonják őket felelősségre. Azért is jogtalan, erkölcstelen és törvénytelen mindaz, ami történik, mert amig egyfelől azt látjuk, hogy a szerencsétlenség embereit üldözik, addig másfelől másokat, akik tulajdonképen bűnösek, de akik ma hatalmon vannak, a háborús bűnösöket minden felelősség alól mentesitik. Mégis csak látni kell azt, letagadhatatlan az az igazság-, hogy Magyarországot nem az 1918-as forradalom, nem a későbbi forradalmak, hanem tulajdonképen valósággal a háború tette tönkre (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ennélfogva Magyarország elpusztulásáért azok felelősek, akik a háborút felidézték, vagy pedig felelős állásban lévén a háborút nem akadályozták meg, sőt amikor maga a király rájött arra és nyilvánította ki azt, hogy a helyzet tarthatatlan és reménytelen, a háborút még akkor is tovább vitték. Nincs itt másról szó, mint egy sáp megszerzéséről. Arról van szó, hogy most itt találok egy birtokot, ezt jó lesz valamire elfecsérelni, ebből jó lesz egynéhány hívünket gazdaggá tenni; jó lesz majd kijárni oda a parádi kastélyba nyaralni — mert egyelőre ezekre az üdülőhelyekre nagy szükség van —; erről vau szó, ezért folyik ez a per: a vagyonért. Mert ha bűnökről volna szó, ha bűnökért való felelősségre vonásról volna szó, akkor a kormánynak módja és kötelessége lett volna — mert a nemzet erkölcsi érzése és becsülete is arra kötelezi —, hogy mindenkit felelősségre vonjon, azokat is, akiknek nincs vagyonuk, ha a nemzet ellen vétkeztek. De látjuk, hogy mindenkit elengednek, Nagyatádiból ministert is csinálnak, mert nincs dominiuma, amelyet el lehessen venni s amelyen aztán szabadon gazdálkodni és garázdálkodni lehessen. Ez a magyarázata ennek. Ezért tartom ezt a pert kezdettől fogva erkölcstelennek, azonfelül, hogy egyúttal súlyos alkotmánysérelem is. Azért tiltakozom ez ellen és e tiltakozásommal kapcsolatban a következő interpellációt intézem a miniszterelnök úrhoz (olvassa): „1. Hajlandó-e a kormány az 1848. évi III-ik te. hatályon kivül nem helyezett rendelkezéseit és az 1920. évi I. tc.-et érvényes törvénynek elismerni? 2. Ha igen, hajlandó-e ezekhez a törvényekhez alkalmazkodni és a Károlyi-féle vagyonelkobzási pert is, amelynek megindítása az idézett törvények kifejezett rendelkezéseibe^ ütközik, a kincstári kereset visszavonásával megszüntetni? 3. Hajlandó-e végre azt a kormányzati rendszert megszüntetni, amely az igazságszolgáltatást is a bosszú fegyverévé akarja avatni és emberfeletti erővel viharzó eseményekért és világméretű katasztrófákért embereket akar felelőssé tenni, csak azért, mert ha. talán téveHitelesitették: sen is — amit eldönteni a történelem feladata lesz — más meggyőződéssel és más utón kísérelték meg a nemzet érdekeit szolgálni, mint az a mai kormány mentalitása szerint helyes lett volna? 4. Tudja-e a kormány és hajlandó-e végre elismerni azt a megdönthetetlen igazságot, hogy Magyarországot azok tették tönkre, akik háborúba keverték, vagy felelős helyen állva attól vissza nem tartották és azok, akik a háborúnak idejében való befejezésére közre nem működtek még- akkor sem, amikor maga a király is — már 1917 tavaszán — reménytelennek tartotta a helyzetet? 5. Ha szükségesnek véli a kormány, hogy a múltból bosszú-jogcímeket keressen, hajlandó-e azok ellen is vagyonelkobzó pereket folyamatba tenni, akik a háborúért és annak folytatásáért, akár cselekvés, akár mulasztás címén felelősek? 6. Minthogy a kincstári aktorátus ténye, amellyel Károlyi Mihály gróf vagyonára nézve az elkobzó eljárást a rendes bíróság előtt megindította, sérti a nemzetgyűlés vádhatározati és az alkotmányvédő bizottság bíráskodási jogait, hajlandó-e a kormány a megsértett jog helyreállításáról s arról gondoskodni, hogy jövőben efféle támadás az alkotmányosság* ellen intézhető ne legyen?" (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A z interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Dénes István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Minthogy a tisztelt Nemzetgyűlés megszólítás is komolytalan volna, hivatkozással az üres Házra és az előrehaladott időre, kérem, méltóztassanak megengedni, hogy interpellációmat más alkalommal mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak a képviselő urnák ehhez a kérelméhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Haller József! Haller József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én is ugyanazzal a kérelemmel és ugyanazon indokok alapján forcüilok a t. Nemzetgyűléshez, mint Szabó t. képviselőtársam. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Több interpelláció nem lévén, hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző Urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Yan-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, azt hitel esi tettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 8 óra 25 perckor.) NAPLÓ XXVII. Hothenstein Mór s. k. Mokcsay Zoltán s. k, naplóbiráló-bizoftsági tagok.
