Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

\A nemzetgyűlés 33d. ülése 192Í. évi november hó 12-én, szerdán. 183 törvényi ütőn és akkor sem büntetőpert, liá­néin polgári pert indított. Ezzel maga is bi­zonyságát adta annak, hogy megsérti a tör­vényt, mert hiszen, ha lehetséges volt gróf Károlyi Mihályt köztörvényi utón polgári eljá­rásban felelősségre vonni mindazokért, amikért felelősségre vonják, akkor ugyanis köztörvényi utón lehetett volna büntetőjogilag is felelős­ségre vonni. A t. kormány azonban ezt nem tette, mert ott már élesebben, pregnánsabban tűnt volna ki, hogy tulaj donképen el akarja kerülni az alkotmányos Ítélkezést, az alkotmá­nyos Ítélkezés fórumait. (Horváth Zoltán: Ak­kor a tettestársakat is oda kellett volna állí­tani!) Nem tudom, hogy a kir. Curia hogyan fog ítélni ebben a dologban, de nem is érdekel a dolog érdemi része, mert mjost, amikor itt fel­álltam, csak azt az egyet r akartam, hogy a nemzetgyűlés jogait megvédjem. Azt a jogot, amely az 1920 : X. tc-ben van ós amelynek 3. f-a azt mondja, hogy ministereket — egy má­sik szakasz szerint ideértve a Károlyi-kormány tagjait is — csak a nemzetgyűlés helyezhet vád alá. (Horváth Zoltán: Saját törvényüket sem tartják meg!) Minthogy nekünk erre módot nem adtak, minthogy nem engedték meg, hogy a nemzetgyűlés ezeket a jogokat gyakorolja, nekem most, az utolsó pillanatban kötelessé­gem számonkérni a kormánytól, hogy miért sértette meg a nemzetgyűlésnek ezt a jogát, miért cselekedte azt, hogy anélkül, hogyha nemzetgyűlés vád alá helyezte volna, felelős­ségre vonja az elmúlt rezsimnek ministerét, illetve államfőjét. Nekem itt az utolsó pillanat­ban meg kell kérdeznem, mert tiltakoznunk kell az ellen, hogy a nemzetgyűléstől és azoktól az alkotmányos fórumoktól, amelyek hivatva van­nak az ilyen kérdésekben bíráskodni, a bírás­kodás jogát elvonják. Az igen t. kormány saját érdekében sem cselekszik helyesen, mert hiszen vele is megtör­ténhetik ugyanez. Úgy látszik, ehhez csak bátor­ság, csak többség kell, hogy ilyen cselekedetért felelősségre ne vonják. De ha másik rendszer következik, ez velük is hasonló dolgokat követ­het el. (Zaj és felkiáltások half elől : Hol az egy­ségespárt?) Hüszen az 1848:111. te. szerint, amely a ministeri felelősségről szól, a ministert felelősségre lehet vonni és ügy ennek, mint a későbbi törvénynek rendelkezései szerint az al­kotmánybíróságnak akár halálra is lehet Ítélnie a ministert. Azt niondja a törvény (olvassa) : „Minden olyan tettért vagy rendeletért, amely az állam függetlenségét, az alkotmány biztosí­tékait, a fennálló törvényeket, rendeleteket, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti, amennyiben hivatalos minőségükben: kö­vettetnek el." Garmadája és egész hosszü soro­zata van itt azoknak a bűnöknek, amelyeket a kormány terhére lehet irni, nem tekintve el at­tól sem, hogy a törvény hangsúlyozza a zárszá­madási kötelezettséget, hogy a ministerek min­den évben elszámolni tartoznak, amit ha nem tesznek meg, ezért szintén felelősségre vonha­tók és súlyosan, akár fegyházzal, akár halállal büntethetők a bíróság által. Nem értem, hogy a_ kormányt legalább böl­csesége, hogy nem tartja vissza attól — ha már nem akarja az alkotmányos Ítélkezési eljárást lefolytatni —, hogy ilyen eljárást kezdeményez­zen % Hiszen már régóta meghaladottá vált az az álláspont, amelynek elfoglalása mellett gróf Károlyi Mihály ellen bizonyos, úgynevezett bű­nökért eljárást lehetett indítani. Őt most azért fogták perbe, mert a népköztársaságot annak idején kikiáltotta. Perbe fogták azért, mert a királyság intézményét erőszakosan megszün­tette. (Nagy Ernő: De jól tette!) Perbe fogták azért, mert az ellenség bejövetelét előmozdította és mert annak idején a belgrádi fegyverszüne­tet megkötötte. Hiszen azóta mindenre ráduplá­zott a mi igen t. kormányunk, mert megkötötte a trianoni békét, amely többet elvett tőlünk, mint a Vix-féle jegyzék, mert elvette tőlünk Nyugat-Magyarországot is. Ezzel szemben an­nak idején Károlyi Mihály gróf épen ezért bu­kott meg, mert még a Vix-féle ajánlatot is visszautasította, amely Magyarország határai­ról szólt, pedig az még csak terv volt, csak a demarkációs vonalat jelölte meg. Károlyi Mi­hály még azt is visszautasította, ellenben ez a t. kormány, amely keresi az ő bűneit, megkö­tötte a trianoni szerződést, már nem olyan fel­bomlott viszonyok között, nem olyan sii­lyo>s helyzetben és olyan kényszerítő kö­rülmények között, mint amilyenek an­nak idején az első időkben azoknak a ministe­reknek adattak, hanem rendben, nyugalomban, társadalmi békesség közepette, úgyszólván előre megfontolt szándékkal — mert volt ideje sokat gondolkodni —, irta alá a trianoni békét. Nem­csak ezt csinálta, a trianoni békére is ráduplá­zott, mert a szanálási törvényben, anélkül, hogy erre kötelezve lett volna, önként megerősítette a trianoni békét (ügy van ! a szélsőbaloldalon), kimondotta _ annak egyik szakaszában, hogy az utolsó pontját is betartja, (ügy van ! a szélső­baloldalon.) A kényszer szempontjai alá tartozó kérdé­sekben hajlandók vagyunk enyhén Ítélkezni. Hajlandók voltunk kezdettől fogva a kormány­nak azt a tényét, hogy a trianoni békét először elfogadta, megmagyarázni, elfogadni. De már azt a tényét, hogy egy pár év múlva ő maga újra visszatér erre a törvényre és elfogadja egy kü­lön törvényben önként, ezt a tényt, igen súlyo­san' kell megítélnünk, erkölcsi szempontból is, annál inkább, mert annak idején', amikor a tria­noni békét aláirtuk, kimondottuk, hogy ezt csak kényszerből tesszük s most a szanálási törvény­ben már ezt sem mondottuk ki. Azonkívül mégis csak egészen furcsa vala­mi, anachronisztiküs, elavult, idejét múlt do­log arról beszélni, hogy itt valamikor valaki a királyság intézményét megszüntette. Hiszen ezek mind a történelemmel ellenkező vádak és állitások, mert a királyság intézménye magá­tól szűnt meg (ügy van! a szélsőbaloldalon.), amint ezt akkor itt minden kiváló szaktekin­tély megállapította, megállapította maga a képviselőház és megállapították ennek az or­szágnak összes fórumai. Ez tehát magától szűnt meg. De különben^ is az eckartsaui levél amelyben a király önként lemondott, novem­ber 13-án kelt és november 16-án kiáltatott ki a köztársaság. De ott van a további tény. Ami­kor már nem kellett köztársaságnak lennünk, mert elmúlt a Károlyi rezsim és a bolsevista rezsim is, akkor azok az urak, akik itt ma tettekkel tényezők és hatalmon vannak, önként elfogadták a köztársaságot és még mindig mint magyar köztársaság éltünk, nem tudom hány hónapig, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: A bíróság igy ítélkezett!) Ezek valamennyien elkövették a hűtlenséget, a felségsértést. De tovább is mehetünk, Buda­örsnél rálövettek a szerintük törvényes, koro­nás királyra, azután elfogták, uralkodásában megakadályozták és az ellenség kezére kiszol­2?-'

Next

/
Oldalképek
Tartalom