Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

180 A nemzetgyűlés 334. ülése 1.924. évi november hó 12-én, szerdán. ?ü ro i a magam részéről nem indok semmit ttfyorki Imre: Azt elhiszem!), de nem tud erről az egész kormány sem. Hogy mi igaz és mi nem igaz ebben a részben, azt nem tudom, de ki kell .lelentenem, hogy ez a kormány akaratával, té­nyével nem történik. (Kiss Menyhért: Bethlen es Vass József küldték ki! — Nagy zaj jobb­f-t ~ SzaD0 Sándor: Hát ez nem vádasko­dás 1 — Rupert Rezső: A rendőrséghez kellett v ohm üzenni, hogy ez az ember ki akar szökni! — Jaj. — Rupert Rezső: Ministerek adnak úti­költséget vád alatt álló embereknek!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. Pesthy Pál igazságügyminister: Méltóztas­sék megérteni, nem Zákányról van most szó, hanem a z ebben az ügyben szereplő mellékvád­lottakról. (Kiss Menyhért: Mellék-Zákányok­ról! — Zaj half elöl. — Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Ezt a vádat tehát kénytelen vagyok innen visszautasitani s ezt sem a magam ré­szére, sem a kormány részére el nem fogadom. Ami a Sehwarz Viktor-féle ügyet illeti, ezt az ügyet — igazán mondom — oly módon, amint a t. ügyvéd ur, illetőleg képviselő ur előadta... (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Na­gyon jól mondta! — Györki Imre: Ott még nem tartunk, hogy ez szégyen lenne! — Kiss Meny­hért: A panamákon háborodjanak fel! — Far­kas István: A szesztermelést megvédi a kisüst, a kisüst pedig arra való, hogy a panamát védje! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi baja a kisüsttelf) Elnök (csenget): Csendet kérek. Szabó Sán­dor képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni. (Horváth Zoltán: Milyen boldo­gok, hogy egy ilyen lapszusba belekapaszkod­hatnak.) Pesthy Pál igazságügyminister: ... nem ismerem, de foglalkozni fogok vele. Egy kije­lentést tehetek. Amilyen eltökélt szándékom és amilyen megingathatatlan törekvésem, hogy ezeket a politikai pereket a magyar nemzet éle­téből kiküszöböljem, azáltal, hogy a biróságo­kon keresztülhajszolom, hogy ne képezhessenek gyujtóanyagot, ezeket az ügyeket is meg fogom vizsgálni és mindent el fogok követni, hogy ez és a többi politikai per a magyar közéletből elimináltassék. (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon. — Horváth Zoltán: Gyenge lesz ehhez, minister ur!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Csak egé­szen röviden kivánok válaszolni az igen t. mi­nister urnák. Mindenek előtt megint le aka­rom szögezni azt az álláspontomat, hogy a bűnügy teljes felderitését abban a stádium­ban, amelyben az ügy ma van, nem bizhatjuk a bíróságra, azért, mert megint azt kell mon­danom, hogy a biróság kötve van a vádhatáro­zathöz, annak alapján tárgyal, ahhoz pedig most három év után nincs elég idő, hogy meg­várjuk, mig a fellebbezési eljárás során to­vábbi három év alatt beigazolást nyert, hogy vájjon helytelen irányban folytatta-e le a bi­róság az eljárást, vagy nem. A bizonyítás ki­egészítése során tehát nem lehet azokat a kér­déseket megoldani, amelyeket meg kell oldani. (Zaj.) Megint az igazságügyminister ur előtt és az egész nemzetgyűlés előtt súlyos deliktu­mokkal vádoltam meg embereket, illetőleg részvénytársaságokat. Tessék végre hivatalos helyen tudomásulvenni, hogy itt bűncselek­mény forog fenn és tessék megindítani az el­járást a Szesztermelési ellen. Tessék lefolytatni a nyomozási eljárást és nem kényelmesen meg­várni, mig a biróság három év után végérvé­nyesen eldönti a kérdést, hogy vájjon foglal­kozni fog-e ezzel a kérdéssel vagy nem. (Horváth Zoltán: Hivatalból üldözendő, tehát az ügyészséghez át kell tenni! Ezt a minister ur is megmondhatja! — Zaj a jobboldalon.) Ez az egyik kérdés. A másik kérdés, amire a minister ur vála­szolt, az aktalopással kapcsolatos iratok ügye. Erre vonatkozólag megint bátor vagyok idézni a vádtanács határozatából a következő részt (Olvassa): „Ami az aktalopás vádját illeti"... (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Ha elnök volnék, már régen rendreutasitottam volna Csontost! — Csontos Imre közbeszól.) Elnök: Csontos Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Györki Imre (tovább olvassa): ... e kérdés­ben az iratok betekintése nélkül végleges mi­nősítés nem tehető ugyan, de tekintve azok nyilvánvaló értékét, egyelőre a bűncselekmény fenforgása kétségtelen". Ez a vádtanács ha­tározata. Méltóztassék tehát azt a jogi abszur­dumot figyelembe venni, hogy a vádtanács a lopás vádját emeli valaki ellen olyan iratok alapján, amelyeket maga sem látott! Most már visszakerültek az iratok és teljesen igaza van az igazságügyminister urnák, ezt külön ke­zelték, mint féltve őrzött kincset, hogy ne csak a védelem ne lássa, hanem — mint ebből a fel­olvasott idézetből látszik — a vizsgálóbíró és a vádtanács se láthassa ezeket az iratokat s ter­mészetesen még kevésbé volt módja a véde­lemnek betekinteni azokba. A soproni közjegyzőhelyettesre vonatkozó észrevételére a minister urnák azt kell monda­nom, hogy nem fegyelmi eljárásról van szó. Méltóztassék a büntetőtörvénykönyvet itt is fi­gyelembe venni. Nem fegyelmi eljárás alá tar­tozó cselekményt követett el a közjegyzőhe­lyettes, hanem büntetőtörvénykönyvbe ütköző súlyos bűncselekményt, tessék tehát ez alapon eljárni és nem fegyelmi vizsgálatot lefolytatni. Megnyugvással csak akkor vehetnem tudomá­sul a minister .ur válaszát, ha látnám, hogy azokban az ügyekben, amelyeket négy hónapja előterjesztettem — igy a Praxis és a Szeszke­reskedelmi Részvénytársaság ügyében — ed­dig már valami döntő bizonyítékot tudott volna produkálni, vagy ha azt mondta volna a minister ur, hogy ezek az ügyek is fel vannak már deritve, a biróság előtt vannak, ügyésze­met utasítottam a vád emelésére, vagy hogy ezekben az ügyek már vádat is emeltek; mint­hogy azonban megint eltelt négy hónap és nem történt semmi, minthogy ma sem tudom, hogy a további négy hónap alatt történik-e valami ezekben az ügyekben, a minister ur vá­laszát nem veszem tudomásuk (Helyeslés a bal- és a szélsőbalódaion.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. nemzetgyűlést, méltóztatik-e az igaz­ságügyminister urnák iGyörki képviselő ur in­terpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul ve­szik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. (Farkas István: A panamákat mindig igy szokták elintézni: többségi határozattal! — Zaj.) Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző: Szeder Ferenc! (Fel­kiáltások: Nincs itt!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom