Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán, 167 Igazán teljesen átérzem azt a nehéz Helyzetet, ! amelyben a tisztviselőknek épen ez a része él. ! Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy a kor- j many rosszindulatból oldotta meg ugy a kérdést, hogy a nyugdíjas tisztviselők nyugdijaik- I nak bizonyos hányadát nem kapják meg. Nem lehetett azonban más módot találni az államháztartás egyensúlyának megmentésére, nem különösen akkor — most nem fogok adatokkal jönni —, amikor majd meg méltóztatnak látni, hogy micsoda óriási összegeket képviselnek a nyugdijak. Ez tehát nem végleges megoldás, ez a szanálás tartamára időleges, átmeneti megoldás és remélem, hogy biztosra is vehető az, hogy a szanálás végével olyan gazdasági és pénzügyi viszonyok fognak bekövetkezni, hogy ezt a nyugdíj a sokkal szemben bizonyos fokig nemcsak hátrányos, hanem talán méltánytalan eljárást is annak idején ki 1 lehet majd küszöbölni. De az állam mai pénzügyi helyzete mellett — meg méltóztatnak majd győződni a költségvetési számokból róla — lehetetlen a kérdést abban a formában megoldani, amint kívánták. Ami pedig azt illeti, hogy parlamenti bizottság küldessék ki, amely felülvizsgálat alá venné a vagyonos nyugdijasokat, nem tehetek róla, de veszedelmesnek találnám ilyen szempontoknak érvényesítését épen az állam szempontjából. A nagy vagyon nem tehertétel, annak tulajdonosa épen ugy meghozta a maga áldozatát akkor, amikor köztisztviselői állásra vállalkozott. (Farkas István: Gyarapodott a háborúban!) Hogy gyarapodott-e vagy nem, az más kérdés, de mikor az illető tisztviselő lesz, a legtöbb, aki komolyan veszi tisztviselői hivatását, nem foglalkozik saját magángazdasági ügyeivel. De ha még azt tudnám, hogy ebből kifolyólag komoly pénzügyi eredményt fogunk elérthetni, lehetne róla gondolkodni, de méltóztassék elhinni, nem hoznánk ki ebből 100.000 aranykoronát, ellenben az inszinuációknak, a gyanúsításoknak és mindenféle zaklatásoknak olyan terrénumát nyitná ez meg, amelyért, azt hiszem, felelősséget sem lehetne vállalni. A B-listásokat illetőleg javaslatokat tett Szabó József igen t. képviselő ur. Én elvben elfogadom és helyesnek találom, hogy ezek az elvek érvényesüljenek és nyugodtan mondhatom, hogy ezeket az elveket eddig is érvényesítettem. A képviselő ur első helyen jelöli meg az önként jelentkezőket. Ezt a magam részéről szintén aláírom és helyeslem, de viszont lehetnek olyan helyzetek, ahol az önként jelentkezést kizárólag a szolgálat érdekében mégis ki kell zárni. A többi csoportot illetőleg szintén ugyanaz a megjegyzésem. Ha, mondjuk, az a nagyvágy onu tisztviselő tényleg jó és derék tisztviselő, akkor — amennyiben az illető helyét a szolgálat érdekében tényleg kifogástalanul tölti be —, csak azért, mert vagyonos, nem lehet Blistára tenni, de ha két hasonló minősítésű tisztviselő közül kell választani, akkor igenis azt kell megmenteni, akinek megélhetése és családjának léte forog- kockán. (Helyeslés.) Azt, hogy az üres állásoknál a B-listás tisztviselők vétessenek figyelembe, szintén helyeslem. Az üresedésben lévő állások betöltésésél ezek is fognak elsősorban tekintetbe vétetni, kivéve ahol különös szakképzettség kívántatik meg. Én utána néztem saját ministeriumomban és konstatáltam, hogy ott nagy számban neveztettek ki B-listás tisztviselők. Különben ez az államnak is érdeke, mert ezzel tehermentesítjük az államot a nyugdijaktól és egy okos politika nem is lehet más, mint amit képviselő ur kivan. Homonnay igen t. képviselő urnák két kérdésére már válaszoltam. Harmadik kérdésére, hogy hajlandó-e a komány az illetmény- és ellátásra vonatkozó rendeletben foglalt sérelmeket orvosolni, kijelentem, hogy az erre vonatkozó felterjesztéseket még nem ismerem, nem volt alkalmam ezeknek utána nézni, de amenynyiben azok jogoult sérelmek és nem érintik magát az államháztartást — amint hallottam, kisebb sérelmekről van szó —, mindenesetre a méltányosság határai között fogom kezelni azt a kérdést. Ami a községi és körjegyzőknek fizetési osztályokba való sorolását illeti, ezt is, azt hiszem, a státusrendezéssel kapcsolatban kell megoldani. Ezzel be is zárom beszédemet. Azt hiszem, nagyjából körülbelül az összes pontokra kitértem. Ismételten nem tudok mást hangsúlyozni, mint azt, hogy az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének szem előtt tartásával kell ezeket a kérdéseket megoldani. Én nem teszek a tisztviselők felé semmiféle üres ígéretet, de bízzanak bennem és bizhatnak is, mert tanújelét adtam eddig annak, hogy bizhatnak bennem, és ha az ország pénzügyi helyzete meg fogja engedni, legyen meg az a megnyugvásuk, hogy fel is fogjuk használni az alkalmat helyzetük javítására. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A minister ur három interpelláló képviselő ur interpellációjára válaszolt. Mind a három képviselő urnák joga van felszólalni. Kíván-e Szabó József képviselő ur szólani? Szabó József: Igen! T. Nemzetgyűlés! Az újságokból és az interpellációs-könyvből örömmel értesültem arról, hogy képviselőtársaim hozzám hasonlóan sietnek a közalkalmazottak ügyét a nemzetgyűlés színe előtt szóvá tenni, mert azt gondoltam, amit valószínűleg a pénzügyminister ur is gondolhatott, hogy a képviselő urak uj szempontokat fognak felvetni, más megvilágításban fogják a közalkalmazottak helyzetét a nemzetgyűlés elé tárni és esetleg megjelölik azt az utat és módot, ahogyan a közalkalmazottak kérdését meg kell oldani. Végtelenül sajnálom, de nélkülözöm az igen t. képviselő uraknak ezeket az uj szempontjait, mert konstatálnom kell, hogy azok a kérdések, amelyeket ők voltak szívesek a pénzügyminister űrhöz intézni, az én interpellációm keretében mind benne foglaltatnak, ezek a kérdések az én előterjesztett interpellációmban szinte szó szerint megvannak. (Kuna P. András: Hogyan is mertek hozzászólni'? Vakmerőség!) Kénytelen vagyok a kérdésnek politikai szempontjaival is foglalkozni. Az egyik^ képviselő ur t. i. megemlítette, hogy ő a kérdést sohasem kezeli pártpolitikai szempontból, azonban minthogy az jelen időben és a múltban is, főként a keresztényszocialista párt, most pedig én hoztam a nemzetgyűlés szine elé ezt a kérdést és irányítottam erre a kormány figyelmét, (F. Szabó Géza: Mi már rég tárgyaljuk! Állandóan szőnyegen tartjuk!) ugy vehettem ki, mintha beszéde felénk irányult volna, mintha mi keresztényszocialisták a közalkalmazottak nyomorúságából, tengernyi nélkülözéséből politikai tőkét akarnánk kovácsolni. Örülök annak, hogy a pénzügyminister űr más álláspontot kénviselt a nemzetgyűlésen. Ő elismerte, hogy mi keresztényszocialisták, miként a múltban, ugy a jelenben sem használtuk ki ezt a :"
