Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-330
A nemzetgyűlés 330. ülése 1924, (Vauczák János: Ennél feketébb az Ördög sem lehet!) T. Nemzetgyűlés! A javaslat indokolásául legyen szabad a következőket előterjesztenem. Igenis, szükségesnek tartom, hogy a választói jogosultságnál a domicilium kérdése legyen a legfontosabb kritérium. (Propper Sándor: Miért nem száz évet indítványoz? Ez okosabb volna!) Szükségesnek tartom ezt azért, mert a főváros lakossága ezidőszerint az ország lakosságának körülbelül egy nyolcadrészét teszi ki, tehát az ország lakosságának egynyolcadrésze van hivatva arra, hogy saját dolgaiban döntsön. Nem tartom elegendőnek a hatévi helybenlakást, azért, mert ugy látom, hogy a hatévi helybenlakás mellett a főváros lakosságának minden tagja nem bir azzal a jártassággal, hogy helyesen itélje meg a város igazgatásának sokszor bonyolult kérdéseit, és helyesen tudjon állást foglalni ezekben a kérdésekben. De azért is szükségesnek tartom a hatévi helybenlakásnak tiz évre való felemelését, mert fontosnak tartom, hogy a város minden lakosa, akinek szavazati joga van, érezze azt, hogy a székesfővárossal valamely összetartozandóságban van. A fővárosi törvény reviziója alkalmával a főváros régi törvényhatósága is sok izben felvetette ezt a kérdést, és ahányszor csak tárgyalás alá került, minden alkalommal az a vélemény alakult ki, hogy igenis, feltétlenül szükséges a domicilium kérdésének rendezése a főváros törvényhatósági választójoga szempontjából. Hivatkozom a régi demokratapártra, s a régi liberális pártra is, hogv a régebbi törvényjavaslatok, amelyek a főváros irattárában fekszenek, a domicilium kérdését ugy akarták rendezni, hogy a helybenlakás idejét felemelendőnek tartották, és a helybenlakást körülbelül hat—hét—nyolc esztendőben kívánták megállapitani. De azért is fontosnak tartom a hatévi helybenlakás helyett tízévi helybenlakás megállapítását, mert ha az utóbbi tiz év statisztikai adatait nézzük, azt látjuk, hogy a főváros lakossága — amint az előttem szólott Várnai igen t. képviselő ur is nagyon helyesen megjegyezte — az utóbbi tiz év alatt tényleg oly nagy fluktuációnak "volt kitéve, hogy a főváros lakosságának egynegyedrésze kicserélődött. A Statisztikai Hivatal adatai szerint körülbelül 280.000 emberre tehető azok száma, akik a főváros területére — ne méltóztassék azt gondolni, hogy azt mondom: bevándoroltak —, de akik kereseti alkalmak miatt jöttek be a főváros területére, viszont ezzel szemben ugyanannyian el is hagyták a főváros területét. Méltóztatnak ebből látni, hogy az utóbbi tiz év alatt a főváros lakosságának egynegyedrésze kicserélődött. Ha tehát azt akarjuk, hogv a főváros őslakossága maga nyilatkozzék és foglaljon állást ezekben a kérdésekben, amelyek belső gazdasági dolgait is érintik... (Peyer Károly: Maga őslakos?) Hogyne, itt is születtem. Óbudán. (Peyer Károly: Az nem is volt Pest! Az Óbuda volt mindig! — Zai a közéven.) Ugy látszik, mélyen t. képviselőtársamnak nincs tudomása arról, hogy a három városrész közül a legrégibb városrész Budapest székesfővárosában Óbuda, 1872-ben pedig a három városrész egyesittetett. T. Nemzetgyűlés! Ha a statisztikai adatokat vizsgáljuk, meg kell állapitanunk, hogy az utóbbi tiz év alatt — mint előbb említettem —, 280.000 emberre tehető azok száma, akik Budapest székesfővárosában akár munkakeresés, évi november hó 5-én, szerdán. 9 akár más foglalkozás, akár letelepedés eéljából bevándoroltak, bejöttek. Ha a statisztikai adatokat nézzük, azt is meg kell állapitanúnk, hogy — tényleg ugy van, amint igen t. képviselőtársam mondotta — ez a bevándorlás főként a 20—40 éves életkor között történik, amikor leginkább a munkakeresés szükségessége vonzza az embereket a fővárosba. (Propper Sándor: És ezért büntetni kell őket 1 ?) Nem, mindjárt rátérek, méltóztassék nvuerodtan meghallgatni, aminthogy én is meghallgattam az önök szónokát és mindenkor figyelemmel meg is fogom hallgatni, amikor okfejtésüket a nemzetgyűlés elé fogják terjeszteni. A 20—40 éves életkor kitenné a szavazóknak körülbelül 25—30%-át; egész őszintén és nyíltan megmondom, hogy ez a nagy numerus tényleg ugy befolyásolhatná az őslakosság szavazatát, illetőleg állásfoglalását, hogy ezáltal lehetővé válnék az, hogy nem az ^ őslakosság, hanem azok intézkednének a főváros dolgaiban, akik csak most jöttek be a fővárosba. Épen azért szükségesnek tartom, hogy a hatévi helybenlakás 10 évi helybenlakásra változtattassék meg. Azért is szükségesnek tartom ezt, mert ha valaki 10 évig ebben a városban lakik, annak éreznie kell, hogy e város minden dolgával összeforrt, összenőtt, ennek a városnak gondolatvilágába bele tud illeszkedni, s akkor nem félek attól a fővárosi lakostól, aki 10 év óta itt lakik, hogy ne tudná helyesen megválasztani akár azt az irányt, akár azt a partot, amelyikhez csatlakozni akar. Ellenkezőleg, annak, aki csak rövid idő óta lakik a fővárosban, nem is lehet helyes ítélőképessége arravonatkozólag, hogy hova álljon, melyik pártra adja le szavazatát, úgyhogy tényleg csak a demagógia vak eszközévé válnék az illető és előállana az a helyzet, hogy amellé állana szavazatával, aki jobban birja akár szóval, akár agitációval. Ha látóm, hogy a más törvényhatóságok újjászervezéséről benyújtott törvényjavaslat is minden tekintetben bizonyos konzervatizmust mutat, akkor kell hogy a fővárosban is, amely a legnehezebb forradalmi időket keresztülélte, ahonnan az ország rombolásának minden szikrája szétterjedt, bizonyos konzervatív álláspontot foglaljunk el, és hogy a konzervativizmussal a fővárost és ezen keresztül az egész orszásrot megmentsük. Előttem szólott Nagy Vince képviselőtársra azt hozta fel, hogy a megszállott területekről idemenekült tisztviselőknek vagy másoknak egyáltalán nem volna a fővárosban szavazati joguk. Ezzel szemben arra volnék bátor rámutatni, hogy a képviselő ur talán nem tanulmányozta át kellőleg a törvényjavaslatot, mert hiszen a24 világosan kimondja, hogy „a helybenlakás kötelezettsége alól ki vannak véve mindazok, akiket az országgyűlési (nemzetj gyűlési) képviselői választójogra vonatkozó jogszabályok a helybelakás kelléke alól mentesítenek". Már pedig a törvényjavaslat a menekült tisztviselőket és alkalmazottakat ez alól mentesiti, úgyhogy feleslegesnek tartom az erre vonatkozólag benyújtott pótló indítványt és kérem a 2. § eredeti szövegének elfogadását. Legyen szabad rámutatnom arra is, amit Várnai igen t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. a javasolt korlátozások milyen hatással vannak a választók számára. A hatévi helybenlakás kötelezettsége a nemzetgyűlési választóknak körülbelül 18—20%-át vonja le. T^évi helybenlakás mellett 36% részére nem adja
