Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

156 A nemzetgyűlés 334. ülése í924, vaszra az egész országbeli földbirtokrendezési ügyekből csak egy töredék fog megmaradni. (Helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Ami a püspöklellei kisliaszonbérletek dol­gát illeti, bocsásson meg a képviselő ur, ha én jogi alapon akarok állni, lia a tulajdon szent­ségének elvi alapján akarok állni, akkor olyan irányú beavatkozásra, amilyent a képviselő ur tőlem kivánt, ebben a haszonbérleti dolog­ban nem vállalkozhatom. Erre vonatkozóan megvannak a haszonbérleti eljárási szabályok s ez bíróság elé tartozik, ugy hogy biróságon kivül hatalmi szóval ezt a kérdést sem lehet elintézni. Ami pedig San Marco hercegnő 135 holdas birtokának kisajátítását, illetőleg megvételét illeti, helyesen tetszett mondani, ha ez eladásra kerül, akkor a földmivelésügyi ministeriumnak a törvény alapján — és nem ugy, ahogy az igen t. képviselő ur gondolta, össze-vissza — (Kiss Menyhért: Nem nagyon össze-vissza gondolom én, ezt nagyon jól tudja a minister ur! —Zaj. — Elnök csenget. — Kiss Menyhért: Nagyon jól tudja a minister ur, hogy kinek javára gyako­rolják ezeket!) módjában van elővásárlási jogot gyakorolni. Ezeket akartam megjegyezni, kérem vá­laszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szólás joga. A képviselő ur kivan vála­szolni? Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Nem veszem tudomásul a minister ur válaszát, mert hiszen nagyon jól tudtam, hogy a minister ur azt fogja mondani, hogy a biróság előtt fekszik ez a dolog, abba nem kivan beleszólni. Egy ilyen földbirtokpert azonban — mert valóságos pernek kell tekinteni — bár a biró­ság előtt fekszik, mégis két-három évig elhúz­nak, póteljárást rendelnek el, újból felkérik az összes iratokat, közben elvesznek az akták és homlokegyenest ellenkező intézkedések men­nek ki, szóval ennél az eljárásnál mindig hiányzik nekünk az, hogy a kormány nem nyúl bele erélyes kézzel és nem áll sar­kára, hogy a földigénylők igényeit kielé­gítsék. Hiszen, ha ez nem volna igaz, igen t, minister ur, akkor az egész baloldal képviselőinek majdnem 90%-a nem állana elő minden héten hasonló interpellációkkal. De igenis tömegesen állnak elő hasonló interpel­lációkkal és ez bizonyítja, hogy nekem telje­sen igazam van. Nagyatádi minister ur, akinek ezt a kérdést két-három alkalommal is figyel­mébe ajánlottam itt a nemzetgyűlésen, maga is elismerte, beszélgetés közben kijelentette, hogy teljesen igazunk van, sőt itteni beszédé­ben is nyíltan kijelentette, hogy a bírósággal és a pénzügyministeriummal szemben teljesen tehetetlen, nem tudja a maga akaratát ér­vényre juttatni és azért kénytelen otthagyni a földmivelésügyi mmisteri széket. Ezt senki sem tagadhatja le. (Meskó Zoltán: Ez történelmi tény! — Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Senki sem változtathat azon a tényen, hogy nagyatádi Szabó István halála előtt két héttel itt a ministeri székből kijelentette, hogy a földbirtokreform törvény végre nem hajtása miatt kénytelen helyét otthagyni, hogy hiva­talos közegek, hatóságok mindent megtesznek, hogy a törvényt végre ne hajtsák. Tiszta, jogi formalizmus az, amelyen az igen t- minister ur jónak látta itt végiglova­golni. Nagyon jól tudjuk, hogy ez igy van, és évi november hő 12-én, szerdán. & minister ur válaszát azért nem veszem tu­domásul, mert tudom, hogy igy van. (JLendvai István: Weisz Manfrédnál nem nézték olyan szigorúan!) Ha a minister ur nem vis z kiKei a törvény végrehajtásába, akkor hiába állunk a jog álláspontján, akkor nem fogja kérésün­ket teljesíthetni. Nagyon jól jegyezte meg Lendvai t. képviselőtársam, hogyha Weisz Manfréd báró nagybirtokos és nagygyáros, érdekében a minister urak közül a leghatal­masabb jónak tartotta levelet írni a bíróság­hoz, akkor mi sem teszünk egyebet, mint hogy ezt kérjük, tessék akkor a törvény ellenére egy támogató levelet irni. (Lendvai István: Szegény ember számára nincs törvény!) Tes­sék egy ilyen levelet írni a szegény földigény­lők érdekében, hogy az eljárás meggyorsít­tassék és ne hagyjanak ki törvénytelenül száz és száz embert az igénylők közül, s ne álla­pítsák meg a tipust törvény ellenére olyan kicsiny mértékben, amint megállapították. Ha a minister ur ezt megteszi, a mit a minis­terelnök ur megtett, akkor meg vagyok elé­gedve, de addig nem tudom a minister ur vá­laszát tudomásul venni. (Helyeslés a balkö­zépen. Zaj.) Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik az igazságügyminister ur válaszát Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára tudo­másul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtör­ténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! (Zaj és fel­kiáltások a jobboldalon: Megadjuk ! — Do­bóezky Dezső: Mi újság Beregbeni) Mint min­denütt Magyarországon, ugy Bereg vármegyé­ben is a földbirtokreforim törvény végrehaj­tása lassan és panaszosan megy. Beregben gróf Degenfeld Pál téglási nagybirtokos volt az, aki helyesen és szociálisan fogta fel a földbirtoki'e­form törvényt és Gelénes községben minden fel­szólítás nélkül kiadta a házhelyet és legelőt. Ezenkívül boldogult Bay Lajos volt az, aki Su­rányban szintén minden kényszer nélkül, jó­szántából, mivel tudta, hogy a törvényt végre kell hajtani, kiadta a házhelyeket. 1917-ben gróf Schönborn Károly volt az az idegennevü főúr, aki szociálisan gondolkozva, már akkor, meg­kezdte a földbirtokreform végrehajtását. (Zaj a jobboldalon.) Igaz, hogy együtt csináltuk, az is igaz, hogy ezért engem az igen tisztelt bíró­ság, mint földosztót elmarasztalt (Derültség jobbfelöl.) de ez más lapra tartozik; elég az, hogy nekem a nép igazat adott és igazat adott ez a magyarul és nemesen érző főúr is. Tarpán, Gulácsoai, Hetényben és Tivadaron három évig csinálta egy bíró a semmit; végre azután az OFB megunta ezt a semmittevést s egy uj bírót rendelt ki, dr. Kiss István járás­bíró személyében. Dr. Kiss István járásbiró ur folyó év nyarán kiment Tarpára, ott ütötte fel székhelyét és azóta ezen a vidéken négy köz­ségre vonatkozó munkálatokat végzi. Szeptem­ber 1-ére tárgyalást hívott össze Tarpára, me­lyen a községek nevében és az igénylők meg­bízása folytán én is megjelenteni 1 és Írásban je­lentettem be a biró urnák, hogy az igénylők képviselője, illetőleg szakértője én leszek. Ezt az ivet Tarpán aláirtak körülbelül 200-an, Gu­láeson 150-en, Tivadaron 60-an, papok, tanítók, községi bírák, szóval az érdekeltek. Dr. Kiss István járásbiró ur a tárgyaláson kijelentette, hogy engem nem fogad el szakértőnek, de egy­általában nem indokolta, hogy miért nem fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom