Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-334
A nemzetgyűlés 334. ülése 1924. tehervonat közeledett, úgyhogy a katonái húzták el onnan. Ez az eset fegyelmi biróság elé utaltatott s a fegyelmi biróság egyhangú javaslata szerint ez évi június 26-án jegyzőkönyvet vettek fel és közölték vele, hogy ha a legközelebbi félévben még egyszer lerészegednék, akkor rangvesztésre és elbocsátásra fogják ítélni. Ezek után egy hónappal, július 24-én a zászlóaljkihallgatáson megint csak ittas állapotban jelent meg. Ennek következtében a fegyelmi bizottság egyhangú határozat alapján természetesen lefokozását és elbocsátását javasolta. Az volt tehát az öngyilkosság oka, hogy lefokozásra és elbocsátásra ítéltetett, ami egy alkoholistánál nem is csoda, mert nincs annyi ellenállóképessége, hogy az ilyen csapást el tudná viselni. Ami a feleségéhez irt levelét illeti, ebben a búcsúlevélben azt irja, hogy Illésházy százados és Fogarassy főhadnagy okozói lefokozásának és halálának, de közelebbi részleteket nem közöl. Ez a levél pedig természetesen nem volt kiadható az özvegynek, mert hiszen a vizsgálati iratoknál feküdt, a napokban, amikor az aktákat áttanulmányoztam, a többi aktával együtt még nálam volt, és csak az eljárás befejezése után lesz az özvegynek visszaadható. Azt hiszem, ebből teljes beigazolást nyert, hogy itt eory szerencsétlen emberről van szó: abban teljesen igaza van a képviselő urnák, hogy a háború előtt és a háború alatt is kitűnő szolgálatokat tett, nagyon szép dekorációkat szerzett meg magának, de a végén alkoholistává vált, oly mértékben, hogy tovább nem lehetett szolgálatban tartani s ennek következtében valószínűleg idegeinek leromlása folvtán lett öngyilkos. Kérem a t. Nemzetgyűlést méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helveslés a .jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Batitz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Egészen bizonyos voltam már a múlt héten, amikor interpellációmat elmondtam, abban, hogy a honvédelmi minister ur válaszában az alkohol túlságos mértékű élvezetére fog hivatkozni. (Bogya János: Ismerte a tényállást! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék előre ítéletet mondani. (Györki Imre: Bogya szolidáris az alkoholistákkal! — Zaj.) Elnök: Kérem Györki képviselő urat, méltóztassék tartózkodni az ilyen aposztrófálástól. (Bogya János: Ilyen fráternek nem felelek!) Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni ettől a hangtól! (Bogya János: Megengedi magának azt, hogy gorombáskodjék, bár elégtételt nem lehet rajta venni!) Bogya képviselő urat rendreutasítom. (Klárik Ferenc: Csak raccsoljon tovább!) Klárik képviselő urat is rendreutasítom! Méltóztassék csendben maradni! Batitz Gyula: Teljesen elismerem a honvédelmi minister ur jóakaratát, mert magából az elmondott válaszból is azt látom, hogy igyekezett az ügyet objektive kivizsgálni. De amint az ilyen ügyeket ismerjük, tisztában vagyunk azzal, mit tesz a minister akkor, ha hozzá ilyen kérdést intéznek. Bekéri a parancsnokoktól (Salv Endre: Ugyanazoktól!) az illető egyénre vonatkozó okmányokat, adatokat, melyeket önmaguk vettek fel. Természetes, hogy ezekből az okmányokból a minister ur csak azokat az adatokat olvashatja fel és állapithatja meg, melyeket a parancsnokságtól kap. Igaz, hogy Papp Gábor 1923 áprilisa vagy i november hó 12-én, szerdán. 147 májusa óta — nem tudom pontosan, mikor történt —, szóval a zabszállitási ügy óta tényleg az alkohol túlságos fogyasztásának adta magát. Ez azonban azzal magyarázható, hógy attól az időtől kezdve, amikor néhai Riffl ezredes ur ebben az ügyben megindította a vizsgálatot, napról-napra büntetéseknek volt kitéve. Ismerjük a katonaéletet e tekintetben; ott a legjobb munkánál is tudnak megállapítani olyan dolgot, amiért az embert meg lehet büntetni. Aki katona volt, az ezzel nem vitatkozik, mert ezzel tisztában van. Nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi minister nem volt itt már akkor, amikor az interpellációt elmondtam, ezért tehát kénytelen vagyok egy pár momentumra felhivni figyelmét, annál is inkább, mert — amint jelezni méltóztatott — a zabüg*yie vonatkozólag még választ adni nem tud. Méltóztassék tehát ezt a két ügyet tényleg összekapcsolni, mert ez a két ügy szoros nexusban van egymással. Nem méltóztatott említést tenni többek között arról, hogy miért nyugdíjaztatta magát Fortunyák János tiszthelyettes, Kosa György tiszthelyettes, Bogori nyomozó, továbbá, hogy miért távolították el a kaszárnyából Gábor Simon borbélyt, s hogy mi történt tulajdonképen azzal a Hajdú nevezetű tiszthelyettessel, akinek vezénylete alatt a kaszárnyából azt a nevezetes zabot elszállították. A helyzet "ugyanis az, hogy Papp Gábor öngyilkos lett, míg a többiek, akik szemtanúi, vagy valamilyen formában részesei, felfedői voltak a zabszállitási esetnek, azok egyszerűen ugy tértek ki a mindennapi büntetés elől, hogy nyugdijaztatták magukat. Papp Gábor azonban ezt nem tette, ő csak állandóan panaszkodott feleségének, t inak, barátainak, hogy nem birja ki a büntetést, míg végül a gyilkos fegyverhez nyúlt és öngyilkosságot követett él. Nem lehet ezt a két kérdést egymástól elválasztani, mert hiszen ezeknek az említett egyéneknek nyugdíjazása is ezzel van kapcsolatban és Papp Gábor öngyilkossága is ugyancsak ebből az esetből folyik. Addig tehát, amíg a minister ur teljesen ki nem vizsgálja vagy vizsgáltatja az emiitett zabszállitási esetet, addig nem bir a minister ur birtokába jutni az adatoknak és nem tud tisztán látni Papp Gábor öngyilkosságának kérdésében sem. Azért arra kérem az igen t. minister urat, ne méltóztassék véglegesnek tekinteni Papp Gábor öngyilkosságának körülményeire vonatkozólag sem a válaszadást, mert mondom, szorosan összefügg egyik a másikkal. Szomorú természetesen, hogy Riffl ezredes ur már nincs az élők sorában, mert ő e tekintetben tényleg objektiven tudna felvilágosítással szolgálni, azonban ha a minister ur tökéletesen kivizsgálni óhajtja a kérdést, feltétlenül kívánatos és szükséges Fortunyák János ezredkürtös kihallgatása is, aki egyébként az állatállomány élelmezésének felügyeletével volt megbízva, akinek kötelessége volt felügyelni az állatállomány élelmezésére és aki hivatalból volt köteles abban az időben Piff! ezredes urnák jelentést tenni a tapasztalatokról, mert hiszen miként ezek a szavahihető tanuk, ezek a régi katonák mondják, a vizsgálatot, illetőleg a zabszállitást megelőzően állandóan folytonos szekatúrának voltak kitéve azért, hogy soványak a kaszárnyában a lovak. Később azután ezeknek a szekatúráknak hatása alatt, a beszállított zabot tényleg meg is mérték a kantinban és megállapították, hogy bizonyos
