Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

 nemzetgyűlés 334. ülése 1924. évi november hó 12-én, szerdán. 141 veszedelmes elemek kerülhtnónek be a nemzet­gyűlésbe. El kell mindenkinek ismerni, hogy a bolsevizmus melegágya nem a magyar íaiu volt; nem a magyar földmivesosztály volt a bolsevizmus mellett, hanem a bolsevizmus for­rása és talaja a nagyvárosokban, az ipari cen­trumokban volt. Amikor tehát a kormány a bolsevizmustól való félelmében adott ki rende­letet a nyílt választás mellett, akkor ezt az ürügyet csak takaróul használta a külföld előtt, mert az bizonyos, hogy a magyar falu nem volt bolsevista és a magyar falunak semmi köze sem volt a bolsevistákhoz. (Batitz Gyula: Még sem adnék neki titkos szavazati jogot!) A kormány ezzel a rendeletével olyan cselekményt követett el, amellyel két részre szakította ennek az országnak polgárságát. Első- és másodosztályú polgárokat kreált, ki­nevezte elsőrendű polgároknak azokat a vá­rosi polgárokat, akiknek engedélyezte a titkos szavazás jogát. Ezeket mint elsőosztályu pol­gárokat megbízhatónak tartotta, ezek titkosan is szavazhatnak és választhatnak képviselőt. Ellenben ugyanakkor megalkotta a másod­rendű polgárt ebben az országán, a falusi né­pet, a falusi kisgazdát, a törpebirtokost, és a falunak egyéb lakosságát. A falusi népet a városi nép alá degradálta és azt mondta, ben­ned már. nem bízom meg, neked nem adom meg a titkos választói jogot. (Farkas István: Ez a fajvédelem!) Ennek a rendeletnek és rendszernek ered­ményeképen látom itt ezt a nemzetgyűlést, amelynek nincs semmi érzéke a szociális tör­vényalkotások iránt. Ez a rendelet teremtette meg ezt a Házat, amelyet felelőssé teszek más gazdasági helyzetért és azokért az állapotokért, amelyek itt vannak. Az első- és a másodosztályú polgárok megkülönböztetését ki kell küszö­bölni, mert lehetetlen, hogy ennek a hazának gyermekei két csoportba osztassanak, hogy az egyik csoportban legyenek a városi polgárok és a munkások, akiknek titkos választójogot ad, mert bennük megbízik a kormányzat, és a másik csoportban legyen a földműves nép, amelynek szavában nem bizik meg a kor­mányhatalom. Azt mondják erre, hogy hiszen a földműves nép is őszintén megnyilatkozhatott, amit bizo­nyít az, hogy íme a saját véréből való csizmás képviselőket is küldött fel a nemzetgyűlésbe. Azt mondják, ez az őszinte megnyilatkozás, hogy a falusi nép fiai közül is ide kerültek néhányan. Kijelentem, hogy ez az argumentum sántit, mert azok a csizmás képviselőtársaim, akik idekerültek, nem a nép akaratából ke- > rültek ide (Zaj és ellentmondások jobbfelől.), hanem a kormány támogatásával a nép hatá­rozott akarata ellenére. Mi olyan választójo­got követelünk, amelynek alapján többé nem azok a kisgazdák kerülnek ide, akiknek semmi érzésük nincs a magyar nép fájdalma iránt (Derültség jobbfelől — Felkiáltások: Igaza van!); nem olyan politikai bölléreket kívá­nunk a nemzetgyűlésbe, akiknek első dolguk, hogy azt a programmot, amelyet vezérük an­nakidején hirdetett, cserbenhagyják, hanem azt akarjuk, igenis, hogyha az az osztály beküldi a maga képviselőit, akkor saját akarata sze­rint választhassa meg a maga emberét és ne azt küldje be, akit nem akar. (Kuna P. András: Csak az olyan sárgacsizmás képviselő beszél­het így!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Drozdy Győző: A jogfosztott népet be kell NAPLÓ XXVII. yenni az alkotmány sáncaiba, és higyjék el nekem, hogyha a magyar nép kivánja a titkos választójogot, akkor azt akarja is! Inkább el­hiszem én az egérnek, hogy mit kíván, mi jó neki, mint a macskának; nekem a macska hiába diktálja azt, hogy az egérnek mi legyen jó, mégis csak az egérnek hiszek (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon szellemes. — Derültség.), így elhiszem a népnek azt a kívánságát is, hogy neki a titkos választójog jo, mert tudja, hogy csakis a titkos választójog utján kerülnet be a nemzetgyűlésbe az a képviselő, aki a nép igazának pártját fogja, és akinek szociális ér­zéke van ahhoz, hogy az eltaposott, jogaitól megfosztott magyar népet kellőképen megvé­delmezze. Ez az oka annak, amiért az elnöki indít­vánnyal szemben javasolni bátorkodom, hogy a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása után második pontnak tűzessék napirendre annak a két indítványnak tárgyalása, amely az indit­ványkönyv tanúsága szerint az általános tit­kos választójogra vonatkozólag beterjesztetett, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan: T. Nemzetgyűlés! Az előt­tem szóló t. képviselőtársam által személyemben aposztrofálva érzem magamat az én 29 holdam alapján (Derültség jobbfelől), mert ugy gon­dolom, hogy amennyiben ő itt 68 nagybirtokost lát, nekem feltétlenül azok között kell lennem. (Csertí József: Csak szeretne!) Ez a telszolalás arra késztet engem, hogy kérelmet intézzek a kormányhoz, gondoskodjék arról, hogy miként régente, a hivatalos lapnak mellékleteként a Nemzetgyűlési Tudósító ezután is minden köz­ségben megjelenjék. Mostanában csak a napi­lapok kivonataiból tudja az ország, mi történik idebent, a valóságban azonban úgyszólván a nyilvánosság kizárásával lehet elmondani az ilyen beszédeket, amelyek nap-nap mellett el­vonják a nemzetgyűlés idejét és amely felszóla­lások a komoly tárgyalások színvonalát telje­sen leszállítják. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az el­nöki napirendi indítványt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik^ Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Läjos: T. Nemzetgyűlés! Az előt­tem szólott t. képviselő úrnak ahhoz az óhajá­hoz, hogy az itteni tárgyalásokról a hiteles tu­dósítás a hivatalos lap melléklete gyanánt az egész országban publikáltassék, nemcsak a ma­gam részéről, ha-nem azt hiszem, az összes el­lenzéki frakciók részéről is, készséggel hozzájá­rulok- (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalolda­lon. — Drozdy Győző: Be is nyújtjuk ezt az in­dítványt. — Peyer Károly: Átvesszük az indít­ványt!) Mi nem félünk, soha nem is féltünk, nem is fogunk félni a nyilvánosságtól, annyira nem félünk a nemzet elé járulni az itt végzett munkánkkal, hogy jóformán naponta sürget­jük, hogy járuljunk a nemzet ítélőszéke elé (Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ki-ki a maga végzett munkájával és provokáljuk a nemzet ítéletét abban a tekintetben, hogy váj­jon nemzetgyűlési mandátumával melyik párt sáfárkodott becsületesebben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kuna P. András: Vessző­lovaglás folyton!) T. Nemzetgyűlés! Én Drozdy t. képviselő­társam indítványát fogadom el. Már ismétel­ten felszólaltunk, ismételten kértük, méltóztas­sanak az általános, titkos, községenkénti és a nőkre is kiterjedő választójogot minél előbb 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom