Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-334

A nemzetgyűlés 334. ülése 1Ù24. évi november hó 12-én, szerdán. 137 nak, akik ezt kijárták. De legalább a fővárosnál alkalmazott tisztviselőknél őrizzük meg a pártatlanságot és adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a főváros törvényhatósága mindenkitől függetlenül, pártatlanul választhassa meg a tisztviselőket és mentsük meg elsősorban a vezető tisztviselőket azoktól a vexálásoktól és szekatúráktól, amelyek ezzel lehetővé vannak téve. Mert a vezetőnek aoban a percben vész el a függetlensége, amikor lehetővé tesszük, hogy bizottsági tagok molesztálják őt, amely bizottsági tagoknak jóindulatára viszont ő van ráutalva. A vezető tisztviselőnek függetlensége tehát akkor vész el, amikor lehetővé tesszük azt, hogy illetéktelen befolyások érvényesüljenek elhatározását illetőleg. Kérem az eredeti szöveg fentartását. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szabó József! (Nincs itt!) Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Ennél a szakasznál arra kívánom felhívni a belügyminister ur és az előadó ur figyelmét, hogy ez tulaj dónké peri szükebbkörü, mint amilyen szükséges az összeférhetlenség szabályozásánál. A 6. § ugyanis csak azt mondja meg, milyen ügyekben nem járhat el bizottsági tag, laxative felsorolja ezeket az eseteket. Ez egészen helytelen rendszer, mert először is fel kell állítanunk azt az alaptételt, hogy bizottsági tag anyagi okokból, javadalmazásért, díjért, kivéve azokat, akik foglalkozásuknál fogva megbízattak ezzel, egyáltalában semmiféle ügyben sem járhat el. Ez az első; ez hiányzik ebből a rendelkezésből. Mert a bizottsági tag, ha nem ügyvéd, nincs jogosítva semmiféle ügyben sem eljárni pénzért. A második szabályozási mód az összefórhetlenségi eseteknek a korlátozása, a városi ügyekben való ügyvédkedés eseteinek a taxativ felsorolása, hogy t. i. azok, akik díjazásért megbízottak lehetnek mások ügyeiben, milyen esetekben nem járhatnak el. Először azonban azt az általános tilalmat kell felállítani, hogj

T bizottsági tag díjazásért, kivéve az ügyvédeket, egyáltalában nem járhat el városi ügyekben. Ez hiányzik ebből a szakaszból. Sajnálom, hogy más szakasszal foglalkozom, nem volt időm ezt módosítás alakjában megszerkeszteni és beterjeszteni, kérem azonban az előadó urat és a belügyminister urat, bogy mivel a cél az összeférhetlenség helyes •szabályozása, méltóztassanak ők ilyen szövegről gondoskodni, amely ezt a generális tilalmat elsősorban felállítja. Ha igy szövegezzük meg ezt a szakaszt, akkor teljesen enyhül az a tilalom, hogy a székesfőváros hivatalainál vagy üzemeinél leendő kinevezések vagy előléptetések ügyében nem járhat el bizottsági tag. Nagyon nehéz ugyanis eldönteni, hogy eljárt-e valaki valamely ügyben vagy pedig nem. Ha nem díjazásról van szó, akkor pusztán abból, hogy valaki azt mondja: ez egy nagyon derék tisztviselő, ezt figyelmedbe ajánlom, nem lehet megállapítani az összeférhetlenséget. Az öszszeférhetlenség ugyanis a gyakorlati életben a következőképen alakul. Az, aki nincs jó ismeretségben és barátságban azzal, akitől az a kinevezés függ és akinek tehát külön kell meglátogatni az illetőt és igy kell eljárás tárgyává tenni, Összeiérhetien lesz, ha valakit protezsál. Ellenben, aki egy estély alkalmával barátságos asztaltárisaságban keresztnevén szólítva az illető befolyásos férfiút, mondja azt: kérlek szépen kedves Péterkém — hogy nevet említsek —, figyelmedve ajánlom ezt az embert, ez nem lesz eljárás, pedig ha én jo barátságban élek azzal, akkor ez a „Péterkém" megszólítás sokkal hatásosabb, mint ha más szalonruhában és ünneplőben jelenik meg és az illető tisztviselőt ajánlja. A lényeg abban van, hogy bizottsági tagságát vagyonszerzésre és anyagi előnyök szerzésére senki se használhassa fel. Ezt a tilalmat kell e szakasz elejére irni. Egyébként, hogy tilos-e valakit protezsálni vagy nem protezsálni ingyen, erre nem helyezek súlyt, mert az élet ezt teljesen keresztül lyuggatja. Súlyt helyezek azonban arra, hogy legyen egy .általános tilalom, amely a bizottsági tagnak tilalmazzza azt, hogy vagyoni jutalmazásért vagy vagyoni előnyért bármilyen ügyben eljárhasson. Szükségesnek tartom tehát, hogy taxativ fel legyenek sorolva azok az ügyek, amelyekben azok sem járhatnak el, akik ügyvédek és fel legyenek sorolva azok az ügyek is, amelyekbe díjazás nélkül nem szabad semmiféle bizottsági tagnak eljárni. Ez volna az összeférhetlenség szabályozásának helyes rendszere. Bevallom, hogy miután más szakaszt nézdegéltem, ezeket a szempontokat indítványba foglalni nem tudtam. Ha azonban helyesen akarjuk ezt a szakaszt megszövegezni, akkor vagy méltóztassék az ezen szakasz felett való szavazást elhalasztani és kellő szövegről gondoskodni, vagy méltóztassék aszakaszt a bizottsághoz visszautasítani, mert helytelennek tartanám, ha a 6. § ebben a szövegben kerülne megszavazásra és nem volna benne az a generális tilalom azon szisztéma szerint, amelyet bátor voltam követésre ajánlani. Elnök: Csilléry András képviselő ur kíván szólni. Csilléry András: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én a magam részéről csak ahhoz akarok hozzászólni, hogy az összeférhetlenségi szakaszoknak minél precízebbeknek kell lenniök. mert ha nem elég precíz, akkor a gyakorlatból kifolyólag — mint a mutban is láttuk — rengeteg sok kellemetlenségre és nehézségre vezet s különösen az igazoló választmány munkáját nehezíti meg rendkívüli mértékben. Rá akarok mutatni itt bizonyos stiláris módosítással helyrehozható hibára. Ennek a szakasznak az utolsó bekezdése ugyanis azt mondja, hogy „a törvényhatósági bizottság tagja olyan vagyoni természetű ügyben, amely a székesfőváros érdekeit közvetlenül vagy közvetve érinti, a székesfőváros érdekeivel ellentétes irányban megbízott- vagy képviselőként (ügyvédként) nem működhetik". A helyzet ugy áll ebben akérdésben, hogy épen az 1920. évi IX. tc.-nek az igazoló választmányra, pedig az összeférhetlenségi ügyekre vonatkozó szakaszainál az elbírálás alkalmával rendkívüli nehézségek mutatkoztak az ügyvédi működés terének elhatárolása kérdésében. Én a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy az „ügyvéd" szó kivétessék a zárójelből és a „megbízott" szó elé helyeztessék, mert magam is azon az állásponton vagyok, hogy ha valaki közfunkciót végez, minden körülmények között akadályoztassék meg a kijárás minden lehetősége.^ Én tehát a magam részéről indítványozom» hogy az „ügyvéd" szó vétessék ki a zárójelből és tétessék a „megbízott" szó elé. , Arra is bátor vagyok felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy ugyanennek a sza-