Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

A nemzetgyűlés 333. ülése 1924, Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: ...bárhogyan szükitsék is meg a tömegek választójogát — még a dqmieiliummal is, amelyet méltóztattak elfogadni —, én hiszem, hogy a főváros népének életösztöne mégis rendet tud majd teremteni, mégis majd kicsavarja ennek a rendszernek a kezéből a hatalmat. Mert hiába minden mesterkedés, hiába minden erőszak,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső: — Budapest népét nem sikerül többé megtéveszteni és Budapest népe nem fogja többé magát odaadni kalandorok kezébe. (Felkiáltások a középen: Kik azok a kalandorok?) Elnök: Nem hallottam a képviselő ur szavait, a gyorsirói jegyzetekből majd meg fogom állapítani, hogy a képviselő ur mit mondott. (Szabó József: Valószínűleg az 1918-as évekről beszél, nem rólunk!) Rupert Rezső: Ez a negyedik szakasz már olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyekkel a nép minden védekezése, minden deréksége, a polgárság* helytállása ellenére is a hatalomnak sikerülhet befolyásolni a választást^ Nevezetesen ez a szakasz azt mondja, hogy a választhatóság és a választójog szempontjából az országgyűlési, illetőleg a nemzetgyűlési választójogra és választhatóságra támaszkodik a javaslat, vagyis, amint a minister ur mondotta, a választójogra és a választhatóságra nézve és egyéb kérdésekben: is a mindenkori választójogot veszi alapul. TV Nemzetgyűlés! Talán más volna a helyzet, ha nekünk egy tisztességes választójogunk volna, ha egyáltalában tudnánk azt, hogy mi a mi választójogunk, mert hiszen még ezt sem tudjuk; nem tudjuk, melyikre fog ez támaszkodni, milyen választójogi rendelkezésekre, az 1918: XVII. teikkben felvett rendelkezésekre-e — azok nevezetesen az országgyűlési választójogra vonatkoznak — vagy pedig az 1920:

1. tc-kel törvényesített nemzetgyűlési választójogra, vagy pedig arra a rendeletre, a Bethlenféle rendeletre, amelyet a t. többség összehozása érdekében a mdnisterelnök ur, a kormány a nemzetre oktrojált. A legnagyobb kétségben vagyunk tehát az iránt, hogy tulajdonképen mi ennek a 4. §-nak tartalma. Én azonban ugy sejtem — és azt hiszem, hogy a kormánynak is ez az álláspontja —, hogy ez a 4. § csak alapul, kiegészítésül szolgál, csak egy keret, amelybe beillesztendő a választójogi törvény, a t. kormány szerint valószinüleg az 1922 március 2-án oktrojált Bethlen-féle választójogi rendelet. Akkor én enaek a 4. §-nak szövegezésével abban a formában, amilyenben itt van, nem elégedhetem meg és felhivom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy itt súlyos támadás történik a polgárság jogai, a választói jog és a választhatóság ellen, mert a rendeletnek, a Bethlen-féle rendeletnek beiktatásával — az t. i. önök szerint, azt hiszem, ma a választójogi rendelet —, azok a választójogi rendelkezések, amelyeket itt alapul vesznek, (Rakovszky Iván belügyininister: Az 1918 :XVH. te!) igazságtalanok. Ez a rendelkezés, amelyet itt beiktat ez a 4. §, csak arra való, hogy tág teret engedjen a politikai üldözésnek és hajszának és hogy tág teret engedjen arra, hogy a választásokon egyesek megválasztását, akiket a t. kormány kipécéz, megakadályozzák. Ez a rendelkezés, ez a 4. § módot nyújt arra, hogy seregszámra induljanak meg perek, kiszemelt politikai egyéniségek személyének irányozva, csak olyan célból, hogy megévi november hó il-én, kedden. 117 [ választásukat lehetetlenné tegyék. (Rakovszky Iván belügyminister tagadólag int.) Igen t. minister ur, ebben a szakaszban ez van megírva, mert ez a szakasz bekebelezvén magába a 2200/1922. M. E. sz. rendeletet, alapul veszi annak 5. §-át minden pontjában, bekebelezi magába annak a rendeletnek a 7. és 8. §-át is. Ebből igen súlyos veszedelmek származhatnak reánk. És itt különösen felhivom az igen t. kisgazda frakció figyelmét azokra a veszedelmekre, amelyek ebben a szakaszban elrejtetnek, mert ezek a szakaszok tették lehetővé és teszik leetővé azt — pl. az 5. Í 9. pontja, azután a 7. § és a 8. §, értem a 2200/1922. M. E. sz. rendelete —, hogy az országgyűlési választásokon a Letenyei Pálokból, Pákozdi Andrásokból, a Sziráki Pálokból ne lehessen képviselő, legalább is belátható időn belül ne, mert a hatalom gondoskodott arról, hogy űzőbe vétessenek és elitéltessenek olyan büntetőjogi címen, amely fel van véve annak alapjául, hogy akiket ilyen címen elitélnek, azt ne lehessen országgyűlési képviselővé, ezzel a törvénnyel kapcsolatban pedig Budapest törvényhatósági bizottságának tagjává választani. Látja a kormány és az ő városházi többsége, ahonnan sugalmazták ezt a törvényt, ahonnan kényszeritik ezt a törvényt, talán a kormány egyes tagjainak jó érzése ellenére is a kormányra ... (Rakovszky Iván belügyminister: Vázsonyi csinálta ezt a szöveget 1918-ban!) Kérem, árról a Vázsonyi-szövegről is beszélek majd! (Rakovszky Iván belügyminister: Ugyanaz!) Beszélek majd a 74-es törvényről is és meg méltóztatik látni, hogy én azzal a Vázsonyi-féle szöveggel sem értek egyet, majd megmondom, hogy miért nem. A helyzet az, hogy a kormány látja, hogy a tömegekkel nem birok, azok kijózanodtak, kiábrándultak belőlem, az egész magyar nép csak ugy, mint a főváros népe készen van ezzel a rendszerrel, ez a rendszer nem remélheti másként fenmaradását — mert nemcsak hogy bizalommal nem viseltetnek a magyar milliók ezzel a rendszerrel szemben, hanem gyűlölettel viseltetnek iránta —, most tehát megpróbálja másképen megkorrigálni a választásokat, úgyhogy azokat veszi célba, akiket a magyar nép megválasztana, akik a magyar nép egyes politikai irányzatát vezetik, lehetetlenné akarja tenni, hogy ezek bekerülsessenek akár a törvényhatóságba, akár az országgyűlésbe vagy nemzetgyűlésbe. Méltóztattak hallani az elnöki székből, hogy már jönnek a kikérések Horváth Zoltán, Nagy Vince ellen izgatásért, nem azért, mert izgatást követtek el, hanem, azért, mert akit izgatásért elitélnek — akár hatósági közeg elleni izgatásért is, mint Pákozdi Andrással, Letenyei Pállal tették — az öt esztendeig semmi körülmények között nem lehet választó, bűntett esetén való elitélés folytán pedig tíz évig. önökkel is igy fog történni, mihelyt nem pariroznak a kormánynak; a kormány ugyanígy fog tenni önökkel is, meglátják, mint ahogyan azokkal a gerinces kisgazdákkal történt, akik kibuktak innen és már nincsenek itt. (Renczes János: Nem kérünk tanácsot Kuperttől!) Meg fogják látni, hogy akad majd egy kis elszólás, amely miatt önökkel szemben hatóság elleni izgatásért meginditják az eljárást, elitélik önöket, és ha akkor t. Renczes képviselőtársam, ha nem viseli jó magát a kormány intenciói szerint, akkor el fogják önt is ítélni egy pár esztendei fogházra (Renczes János: Bizza ránk! — Barla-Szabó József: De rossz véleménye van Magyarország NAPLÓ XXVII. V:>