Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

114 A nemzetgyűlés 333. ülése 1,924. évi november hó 11-én, kedden. nek, aránylag- sokkal inkább hozzájárulnak a forgalmi adó fizetésével, mint a vagyonosabb emberek, én tehát nem tartom igazságosnak az egyenes adó fizetésének kikötését. De nem tar­tom ezt igazságosnak azért sem, mert az egy­séges párt Nagyatádi szárnyának az úgyneve­zett kisgazda szárnynak programjában benne van a létminimum. Ha tehát egyszer a létmini­mumot elismerjük, akkor az nem lehet jogcim arra, hogy a polgárokat az önkormányzati tagságban való részesedéstől elüssük. Aki ugyanis épen a létminimum okából nem fizet egyenes adót, az el van ütve az önkormányzati tagságtól. Ez van ebben a szakaszban. (Wolff Károly: De szavazhat!) önkormányzati tagja az ilyen nem lehet, passzív választójoga^ az ilyennek nincs, erről beszélünk most. Végül pedig hivatkozóim a t. belügyminister úrra, aki épen az imént mondotta, hogy nem tudja eléggé helyeselni azt a törekvést, hogy a hábo­rúban résztvettek és a háború áldozatai kellő méltánylásbari részesüljenek. Kérdem a t. bel­ügyminister urat, mi nagyobb áldozat egy ma­gyar állampolgárra nézve, az-e, hogy 10 koro­na egyenes adót fizet, vagy az, hogy kint volt a fronton? Ha a frontszolgálat jelent nagyobb áldozatot, akkor ne méltóztassék a t. belügy­minister urnák az egyenes adó fizetéséhez kötni a törvényhatósági bizottsági tagságot. A magam részéről tehát támogatva és teljesen magamévá téve a Farkas t. képviselőtársam által beadott indítványt, szintén benyújtom idevonatkozó módositó javaslatomat. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Én itt a nemzetgyűlés iszine előtt csak azzal a kéréssel akarok fordulni a belügyminister úrhoz, hogy ezt a rendelkezést ejtse el a törvényjavaslatban. Hiszen valósággal nevetséges dolog előhoza­kodni azzal az intézkedéssel, hogy választható­sági joga csak annak van, aki valahol állami vagy községi adót fizet A világon mindenki fizet ittl : állaimi 1 meg községi adót is és ha egye­nes adót talán nem fizet, fizet rengeteg forgalmi ós fogyasztási adót. Ezeken a közvetett adókon nyug-szik az egész szanál forgalmi és fo­gyasztási adókon. Tény és nem lehet letagadni, mert gonosz hipokrizis volna letagadni, hogy mindenki, aki az ország határán belül él — még az idegenek is —-, rengeteg sok adót fizet. Amikor a kormány maga rs elismeri, hogy a közjövedelmek legnagyobb része közvetett adókból jön be, akkor: valósággal kegyetlenség, gonoszság és erkölcsbe ütköző dolog lenne, ha mégis képmutatóan kimondanók egy törvény­ben, hogy csak az választható, aki állami vagy községi adót fizet és arra helyeznők a súlyt, hogy fizet-e valaki egy pár korona egyenes adót, mig a szegény emberek széles ! rétegei évente, naponta, sőt óránta fizetik a legsttlyo­sabb, legrettenetesebb adókat, a forgalmi adót, meg a fogyasztási adót. Hiszen akárhány mág­nás, aki egy bizonyos nagyságú adót fizet yol­taképen kevesebb adót fizet, mint a szegény ember, mert nincs ráutalva arra, hogy itt vá­sárolja az élelmiszert Budapesten, felhozatja azt a maga uradalmából. Ezzel szemben a sze­gény embernek mindent itt kell megvennie, egész esztendőn keresztül itt kell neki forgalmi adót fizetne, úgyhogy végeredményben több adót fizet, mint egy mágnás. Az ilyen embere­ket, akik január 1-étől kezdve december 31-éig hordják az adót a pénztárakba — bár nem lát­ható, hogy kézzel teszik be —, a legsúlyosabb méltánytalanság lenne elütni attól, hogy be­választhatók legyenek a törvényhatóságba. Ez teljesen idejét múlt, rég- elfelejtett szempont, kategorizálás volt, hiszen már nagyon régen elfelejtették ezt az adózási kikötést a régi tör­vénnyel szemben is. De nem is lehet magát az adóztatást érdemnek tekinteni. Hány ember volt — mint előttem is szóltak róla —, kint a fronton, akik a legnagyobb közszolgálatot telje­sitették, akik a leghatalmasabb áldozatot hozták azáltal, hogy a fronton harcoltak. (Hegymegi­Kiss Pál: Tisztára a szegény emberek ellen megy!) Tisztára a szegény emberek ellen és arra megy ez a kikötés t. belügyminister ur, hogy megint alkalmat kapjanak azok a ható­ságok, melyeknek kezébe a lista összeállítása adatik arra, hogy mentől több embert elüsse­nek a választhatóságtól. Mert különösen a mai adóztatási technika mellett, amikor még az összeírások is hiányosak, könnyen megtörtén­hetik az, hogy az illető nem tudja igazolni, hogy községi vagy esetleg állami adót fizet. Épen ezért kérem a, t. belügyminister urat, hogy ezt a teljesen idejét múlt, múzeumba való rendelkezést méltóztassék kivenni a törvényből. Hiszen ennek különben sincs olyan túlságos nagy jelentősége a t. kormányra nézve, csak arra való, hogy többek között ez is Gessler­kalapként szerepeljen a törvényben. Ne méltóz­tassék ilyen síkánokhoz ragaszkodni, mert tisz­tán sikánok^ ezek, amelyeknek semmi gyakor­lati jelentőségük nincs, s amellett az erkölcsöt, az igazságot is sértik. Kérem a t. belügyminis­ter urat, méltóztassék ezt egy gesztussal ki­hagyni a törvényjavaslatból. Csatlakozom az igen t. előttem felszólaló képviselő ur felfogá­sához. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Csatla­kozom azok felfogásához, akik ebből a 3. §-ból töröltetni kívánják azt a rendelkezést, hogy a választhatóságnak egyik kelléke legyen az, hogy a választó bárhol, bármilyen egyenes ál­lami adót fizet. Én nem 1 tekinteni ezt Gessler-kalapnak és nem tartom ezt fontos rendelkezésnek, én naivi­tásnak tartom ezt a rendelkezést. (Pikler Emil: Butaságnak!) Csak azért mondom, hogy naivi­tás, mert parlamenti kifejezést akarok hasz­nálni. (Zaj.) T. i. akkor, amikor azon az alapon áll a törvényjavaslat, hogy a gyökerességét kutatja — és épen az előbb szavaztunk a gyö­kerességről, megszavaztuk a hatévi gyökeres­ségét és a tiszteletbeli gyökereseknek megsza­vaztuk azt a kiváltságot, hogy itt választójo­got gyakorolhassanak gyökér nélkül is — most egyszerre felállitja a korlátot a választhatóság szempontjából, azt mondva, hogy: „bárhol, bármilyen egyenes állami adót fizet". Mi kö­zöm nekem ahhoz Budapesten, hogy valaki bárhol fizet egyenes állami adót. Ha mi a gyö­keresség,' a törzsökösség" alapján állunk, akkor, ha valami rendszer volna ebben a javaslatban és nem 1 vasvillával volna összehányva, nem bárhol és bármily egyenes állami adót kí­vánna, hanem azt kívánná, hogy Budapest terheihez járuljon hozzá az illető. (Rakovszky Iván belügyminister: A gyökerességét ön ta­lálta ki, nem én!) Hiszen a gyökerességhez nem az szükséges, hogy valaki valahol, pl. Kübek­házán egyenes állami adót fizessen, hanem az, hogy annak a törvényhatóságnak és községnek a terheihez járuljon hozzá, amelynek területén választójoga van és ahol megválasztható. Méltóztatnak tehát látni, hogy ebben a törvényjavaslatban semmi szisztéma nincs. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom