Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-333

106 A nemzetgyűlés 333: ülése 1924. nek az az állitás, hogy az autonom választójognak alapja a szükségrendelet. Már az általános vita, folyamán részletesen kitértem arra a kérdésre, vájjon a képviselői választói jognak kongruensnek kell-e lennie a törvényhatósági választói joggal. (Meskó Zoltán: Kellene lennie!) Már az általános vita folyamán kifejtettem azt az elvi álláspontomat, hogy ha tisztára teoretikus szemmel nézzük a dolgot, ez az egyenlőség mivel sincs indokolva. sőt ellenkezőleg teóriában nemcsak a magam, de nagyon sok nagynevű politikus és főleg nagyon sok kiváló iró megállapitása szerint az autonóm választói jognak szűkebbnek kell lennie az országos választói jognál. Következik ez abból az alapigazságból, hog-y a törvényhozás f terén nagy általános jogszabályokról, a közélet általános irányitásáról folyik szó, és történik döntés. Egészséges parlamentarizmus mellett teljesen ki van zárva, hogy a törvényhozás konkrét ügyekkel, konkrét intézkedésekkel foglalkozzék. Ezzel szemben az autonómia igenis konkrét intézkedéseket tesz, igazságot szolgáltat, jogot szolgáltat, vagyont kezel, tehát olyan teendőkkel foglalkozik, amelyekhez az önzetlenségnek, az Ítélőképességnek, a higgadtságnak és főként a függetlenségnek nagyobb mértékére van szükség, mint olyan teendőknél, ámenek egyszerűen alapigazságokat szögeznek le, amelyek az általános jogszabályokat, a közélet kereteit állapitják meg. Azt is hozzátettem az általános vita folyamán, hogy ez a megállapítás bizonyos fokig teória marad abból az egyszerű okból, hogy majdnem mindenütt feleslegesnek tartották azt, hogy külön választói összeírás történ jók az országos és az autonóm választók szempontjából és ezért majdnem mindenütt a világon a kiindulópont hogy az általános kellékek szempontjából az országos és a törvényhatósági választójognak egyenlőnek kell lennie, és különös kellékek csak olyanok irhatok elő, melyek az összeírást nem komplikálják, amelyek egyszerű, könnyű aktussal megállapíthatók. Ennek a következménye az, hogy a világon mindenütt, ahol a helyhatósági választójog szűkebb mint az országos választójog, egyszerű további kellékeket állapítanak meg és pedig főképen az életkor és a helybenlakás szempontj ából. Hogy elvileg ez a kérdés igy áll, erre vonatkozólag bátor vagyok egy olyan tanura hivatkozni, akit talán a képviselő urak is el fognak fogadni, mint elfogadható autort. Hivatkozom Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársamra magára, aki nemcsak egy felszólalása folyamán, amelyben elvégre egyes mondatok és kijelentések főleg* részleteikben nem esnek annyira mérlegelés alá, de nyomtatott írásban, saját aláírásával ellátott nyomtatott Írásban nyilatkozott ebben a kérdésben. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Amikor Vázsonyi képviselő ur 1918-ban a maga választójogi javaslatát benyújtotta, az indokolásnak épen abban a részében, amelyben a helybenlakásnak az országos választójogból való kihagyását indokolta, a helyhatósági választójogról is nyilatkozatot tett és a következőket mondotta (olvassa): „Kétségtelen, hogy a doimiciliumnak jogosultsága van a törvényhatósági és községi választásoknál, ahol a választójog gyakorlásához tényleg szükségesnek látszik a helyi közösséggel való kapcsolat." Ezzel a fontos közokmányba foglalt mondattal az igen t, képviselő ur annak idején, amikor ő is felelősségteljes állásban A-olt, és felelőséi?* november hó 11-én, kedden. sége tudatában nyújtott be egy törvényjavaslatot, röviden és velősen szórói-szóra azt fejezte ki, amit én az általános vita folyamán bátor voltam elmondani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De nem hat évet! — Propper Sándor: Azóta történt egy és más a világon!) Azóta bizony történt egy és más a világon, ami fokozottabb óvatosságra int. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Főleg Magyarországon. (Malasits Géza: Azért annyi a rendőr, hogy egyik a mási kra vigyázzon ! ) Gyakorlatilag pedig ugy áll a dolog, hogy azokban az államokban, amelyekben a helyhatósági választójog ma is szűkebb az országos választójognál, mint mondottam a. helybenlakás és az életkor szempontjából vannak kivételek. Hosszabb helybenlakást követel az országos választójognál elsősorban a belga törvényhozás, amely a eonsei provencialba való választásnál már magában véve szigorúbb kellékeket követel meg, mert a szenátusi választójogot követeli meg, azonfelül pedig három évi helybenlakáshoz köti a helyhatósági választójogot. Hasonló a helyzet Dániában, ahol kétévi helybenlakással súlyosabb a helyhatósági választójog az országosnál és Franciaországban, ahol ugyancsak kétévi helybenlakással súlyosabb a helyhatósági választójog. (Propper Sándor: Még mindig nem hat év. — Malasits Géza: Még mindig nem tizenegy óv!) Joggal méltóztatnak erre felvetni azt a kérdést, hogy ha ezekben az államokban van is ilyen súlyosabb helybenlakási kikötés, de mégsem mennek ezek a törvényhozások olyan messzire, mint ez a törvényjavaslat — hiszen a hat évvel szemben Belgiumban csak annak a felét, Franciaországban és Dániában pedig egyharmadát kívánják meg —, miért megyünk mi tehát messzebb? (Egy hang a szélsőbaloldalon: És Ázsiában?) Hogy ezt a gondolatot teljes részletességgel kifejtsem, eléggé elől kell kezdenem a gondolatmenetet (Halljuk! Halljuk! a középen.) és pedig kezdenem kell azzal az alapindokkal, azzal a logikai indokkal (Peidl Gyula: Amely a reakcióból folyik!), amely a hosszabb ideig tartó helybenlakás követelését a helyhatósági választójognál indokolttá teszi. (Propper Sándor: Amely Wolff ék uralmát akarja konzerválni!) Megmondottam, hogy igénytelen nézetem szerint egy helyhatósági választásnál nem elég az, hogy valaki érett honpolgár legyen, nem elég

1 az, hogy az állammal, az országgal, a nemzettel általában meg legyenek a kellő kapcsolatai, de szükséges ahhoz egy plusz, szükséges az illető helyi közülettel való értelmi és érzelmi kapcsolat (Mozgás a szélsőbaloldalon.), szükséges á helyi tárgyismeretek bizonyos mennyisége, szükséges az a bizonyos lokálpatriotizmus, amely a közügyekben való önzetlenségnek talán egyetlen biztos záloga (Propper Sándor: Megvan ez a menekült fináncnál? — Klárik Ferenc: Csak csinálják tovább a reakciót! — Zaj a szélsobaloldalon.) Amikor az általános vitában ezeket részletesebben kifejtettem, rámutattam arra is, hogy azok a kivételek, amelyeket a törvényjavaslat statuál, nem ellenkeznek ezzel az alaptétellel, sőt ellenkezőképen, olyan kivételek, amelyek erősitik a szabályt. Mert ha én azt mondom, hogy hosszabb helybenlakás különös kellékét azért kötöm ki, mert ezzel látom biztosítottnak a helyi tárgyismeretek bizonyos mértékét, abból önként következik az, hogy keresnem kell a polgárságnak azokat a kategóriáit, amelyekről