Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ütése Î924. évi november hó 7-én, pénteken. 09 ban a gazdák vasvillával, kaszával, kapával a kezükben fenn lesznek és strázsálni fognak, a gergelyi, ugarnyai gazdák szintén és ha az urat tényleg a Tiszához viszik, akkor fellázadnak és megakadályozzák." (Peyer Károly: így néz ki a magyar választás! — Felkiáltások a jobboldalon: Mese!) Ez nem mese, kérem, igy volt, méltóztassék tudomásul venni. (Egy hang a jobboldalon; Mikor volt?) Az 1922-iki választáskor. A csendőrök azt mondták: tőlünk ne féljen az ur, mert a csendőrök ilyen dologra nem kaphatók, hanem jött ide most egy idegen katonákból álló zászlóalj és nagyon könnyen lehetséges, hogy katonákkal fogják az urat kivitetni. És hogy valóban tárgyalták ezt a dolgot Naményban, azt hiteles helyről tudom, nemcsak a csendőrtől. (Reischl Richard: Gulácsytól?) Nem lehet ezt viccel elütni. Ez nem vicc és ha az igen t. képviselő úrral tették volna meg, bizonyosan nem birta volna olyan idegzettel ezt a hajszát, mint én birtam. Egészen biztos vagyok felőle. A választás után mondták nekem, hogy nem is tudom, milyen óriási bajban voltam, mert aznap, amikor a csendőr figyelmeztetett, tényleg tanácskoztak arról, hogy engem megöljenek — nemi a kormány tudtával, ezt nem mondom, nem is a többségi párt tudtával, mert sokkal tisztességesebb embereknek tartom, őket, semhogy ilyenekhez hozzájárultak volna, vagy ilyenekről tudtak volna, hanem azon urak tudtával, akik nagyonis tisztában voltak vele, hogy, ha nem tudom én, mit csinálnak, ha a csillagot lehozzák is az égről, az a nép úgysem hagy el engem soha ebben az életben, mert én becsülettel, tisztességgel szolgálom ezt a népet. Közbekiáltottam még Szuhányi urnák azt is, hogy magyar nemes ur létére hogyan fogadhat el ilyen választást. Ezt mondom ma is. Hogyha engem csendőrrel meg főszolgabiróvai kell megválasztani, akkor azt mondom, Isten áldjon meg; vagy a nép szeretete választ meg, vagy senki sem. {ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez szerintem a népképviselő. Csak ezt akartam mondani. Elnök: Szuhányi Ferenc képviselő ur személyes kérdésben kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Szuhányi Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Én igazán nagy köszönettel tartozom Nagy Ernő képviselő urnák, amiért abbeli jogos kíváncsiságomat, hogy mi kifogása lehet az én mandátumom ellen, kielégiteni méltóztatott. Én igazán nagyon nyugodt vagyok és ugy érzem, hogy csakugyan nagyon tisztának kell lenni az én mandátumomnak, mikor a képviselő ur semmi egyebet nem tudott ellene felhozni, mint csupán azt a tőlem igazán nem függő, akaratomon kivül eső tényt, hogy amikor megjelent a csengeri állomáson, főszolgabírói rendeletre két csendőr megjelent ott és felhívta, hogy tessék visszautazni a saját választókerületébe. (.Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbalodálon: Épen elég volt!) Ez lehet, hogy ministeri rendeleten alapult. (Nagy zaj és derültség a bal- és a széhőbaloh dalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Szuhányi Ferenc: ... de mindenesetre egy olyan közigazgatósági hatósági intézkedés volt, amelyhez nekem semmi közöm a világon nem volt. Én nem törődtem sokat vele, hogy a képviselő ur ott van-e vagy nem, mert meg vagyok győződve, hogy ott nagyon sokat nem ártott volna a képviselő urnák, bár általam jólismert és azt hiszem, országszerte ismert demagóg szónoklata. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ezt nem hallja az elnök ur, hogy demogóg szónok. — Derültség.) Ezek után teljesen nyugodt vagyok a mandátumomat illetőleg. Amit Bereg megyéről méltóztatott felhozni, ahhoz még kevésbé van közöm és igazán nyugodt vagyok, hogy az én mandátumom tisztaságához kifogás és szó nem férhet, ha a képviselő ur egyebet nem tud felhozni, mint amit felhozott. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Nagy Ernő képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. A szót a képviselő urat megilleti. Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Szuhányi t. képviselő ur velem szemben a demagóg szót használta. Méltóztassék leghalálosabb ellenségeimet megkérdezni, hogy valaha mondtam-e a nép előtt olyat, ami nem volt higgadt és nyugodt. Itt van a belügyminister ur, ő is megmondhatja, hogy a népgyűléseken sohasem mondtam annak a népnek, hogy ezt tegye, vagy azt tegye. A legnagyobb hitványságnak tartom — kijelentem itt is, és mindig igy is gondolkodtam —, ha valaki a népnek olyat mond, amit nem tud megvalósitani. Hivatali életemben is mindig vigyáztam erre. Felhívom a belügyminister urat, mondja meg: jött-e jelentés hozzá arról, hogy én nem hazafiasán, nem nyugodtan és nem helyesen beszéltem, és hogy mindig nem erre intettem-e a népet. Az a főszolgabíró, aki a legnagyobb ellenségem, jelentette, hogy Nagy Ernő oly tárgyilagosan és hazafiasán beszélt, hogy ha még akartunk volna, sem köthettünk volna bele. Ön volt tehát a demagóg, t. képviselőtársam, amikor felém adresszálta a demagóg szót. (Zaj és derültség.) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Kérem a t. jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv elleni (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Asi ülés végződik délután 2 óra io perckor.) Hitelesitettekí Meskó Zoltán s. k. Eőri-Szabó Dézsa s. %. naplóbiráló-hisottségi tagok. NAPLÓ XXVIÍ. «J