Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

148 'Â nemzetgyűlés 317. ülése Î924. tokkal ebben az irányban tárgyalásokba bocsátkozik, itt nem lesz párt, amely nem fogja örömmel üdvözölni, hogy a választói törvényjavaslat azonnal napirendre tűzessék. (Nagy Vince: Az általános választójog!) Ezzel aztán automatikusan elintéződik a házszabályrevizió kérdése is. T. Nemzetgyűlés! Barla-Szabó képviselőtársam lefestette azt a helyzetet, amely odakünn van. Odakünn az emberek reggeltől estig gondokkal küzdenek. Az egyedüli fórum, ahová a kétségbeesett magyar ma tekinthet, a nemzetgyűlés; de a nemzetgyűléstől semmiféle vigaszt, semmiféle biztatást semmiféle reményt nem tud már kapni. Valahogyan a tehetetlenség posványába verődtünk bele (Ugy van! balfelől.) és férfias bátorság kell azt elismerni, hogy abgewirtschaftet itt már minden, mi már neon tudjuk hivatásunkat teljesiteni. Méltóztassanak utána számitani, a karácsonyi szünetig van még 40 vagy 45 munkanapunk. Hogyan méltóztatnak az alatt a 40—45 munkanap alatt elintézni költségvetést, fővárosi javaslatot és nem tudom még mit?! (Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Graëff 1 Jenő : Nagyon sok a személyeskedés!) Nincs tehát más ut, t. képviselőtársaim, mint hogy a helyzettel, a fennálló körülményekkel kell számolni. A helyzet az, hogy az ellenzéki pártok a mai értekezleten egyhangúlag megmondták a ministerelnök urnák, hogy helyesnek tartják a házszabályreviziót, de csak a választójogi törvénnyel junktimban. Hát, ez olyan lehetetlen álláspont, amelyet nem lehet honorálni! Hiszen, uraim, mi csak ugy tudunk itt dolgozni, ha mi valahogy megegyezünk, ha valahogy megértjük egymást. Miután a szociáldemokrata pártnak és a bal radikális pártnak ez az álláspontja, nem lehet másként békességhez jutni, csak ugy, ha önök is bizonyos mértékig engednek az álláspontjukból. Ha pedig nem méltóztatnak engedni, akkor nem hivei a békés kibontakozásnak. (Zaj. — Pikler Emil : Többet erővel, mint ésszel, ugy mondják ők!) Elnök: Csendet kérek ! Friedrich István: T. Nemzetgyűlés ! A legközelebbi ülésünket megint keddre akarják kitűzni. Én nem tudom megérteni, hogy háromhónapi pihenő után tényleg olyan sürgős szükségünk van-e ujabbi pihenőre.. (Br. Podmaniczky Endre: Szántani-vetni kell!) De én magam is mondom, nincs borzalmasabb, mint Öthat óráig tartó beszédeket végighallgatni (Ügy van! jobbfelől.). nem látom nagyobb elposványositását a népképviseletnek, mint ahogyan az a hosszú és időt húzó beszédekkel történik. De nincs más ut, uraim, önök tévednek, mert csak az az egyedüli kiút van, hogy a baloldalt is megnyerjük a megoldáshoz. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) És ez az, amit én mondok: tessék a választójogi törvényt idehozni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! (Eckhardt Tibor: Ujabb becsapásokba nem megyünk bele !) Friedrich István: Nem tudom megérteni, hogvha a baloldal . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Kérem á képviselő lírákat, méltózta ssa nak csendben lenni ! Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! (Zaj.) Eckhardt képviselő urat is kérem! Friedrich István: Nem tudom megérteni, hogy ha a'baloldal garanciát nyújt arra, ha mi, mint ellenzék, garantáljuk, hogy a választói törvényjavaslatot gyorsan le fogjuk tárgyalni, akkor miért nem méltóztatnak egy választói törvényjavaslattal ideállani. Nem tudnám elhinni, hogy nem volna még a kormánynak egy évi október hó 10-én, pénteken. választójogi törvényjavaslata, hiszen ezzel a kérdéssel évtizedek óta foglalkoznak Magyarországon (Ugy van! balfelől.) és a ministerelnök ur ennek a nemzetgyűlésnek első napján hangsúlyozta itt, hogy a legfontosabb és legsürgősebb teendője épen a választójog kérdésének elintézése lesz, (Ugy van! balfelől. — Zaj.) Elnök: Lendvai képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni! Friedrich István: Nagyon kérem a többséget, legyen kegyes ezt ez egyszer fontolóra venni. Soha nekünk még nem adtak igazat és soha nekünk még nem deferáltak. önök is, t. uraim, betegek, a pártjuk beteg, a kormányuk beteg, önök sem állhatják a harcot. Méltóztassanak jól vigyázni, hogy ha önök nem fogják belátni azt, hogy igy nem lehet tovább vezetni az ügyeket, akkor önök fogják magukat a legjobban megégetni. Azt mondja Barla-Szabó képviselő ur, hogy mi nem járunk a vidéken és nem ismerjük a vidéket. (Felkiáltások balfelől: Dehogy nem! — ellentmondások jobbfelől. — Ulain Feren: Nem engedi a belügyminister ur!) Méltóztassanak meggyőződve lenni, mi is ismerjük a vidéki bajokat, mi. is járunk odakünn. De ez egyszer az ellenzéknek ez a kérése és üzenete, hogy most várjanak azzal a házszabályrevizióval, ne keltsék fel itt ujabb csaták rémét, mert azok kellemetlen és SZÍVÓS csaták lesznek. (Kuna P. András: Miért provokálják?) Mielőtt ezt a harcot megindítják, jól gondolják meg, nem helyesebb visszavonulni és a választójogot előbb hozni, mintsem itt. karácsonyig. a házszabályokról vitatkozni és reggeltől estig kemény botrányoknak szemtanúi lenni. A ministerelnök ur nincs itt, de itt van a kormány képviselője, a belügyminister ur, neki módjában van még most az utolsó pillanatban — mert önök azért hallgatnak a minister urukra (Zajos derültség.), — egy intéssel ezt a helyzetet megmenti. Én a belügyminister úrhoz is szólok, ne méltóztassanak ma ebben a kérdésben dönteni, vegyék le és ne tűzzék ki napirendre ezt a kérdést. A kormány még gondolja meg ezt a dolgot. Tudomásul kell venni, hogy az ellenzék még a bizottságba sem megy be. Nekem tehát az elnök ur napirendi javaslatával szemben az a javaslatom, hogy a házszabálymódositó bizottság megválasztása ne vétessék fel a napirendre. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Mi,kl,ós jegyző: Perlaki György! Perlaki György: Mélyen t. Nemzetgyűlés' Friedrich István mélyen t. képviselő társam azt állította, hogy nem vagyunk hivei a békés megegyezésnek. Én azt hiszem, hogy a. többségi párt eddig fényesen bebizonyította, hogy milyen türelemmel viseltetik, mert nagy türelemmel fogadta igen gyakran a legvehemesebb támadásokat is. Azt azonban már mégsem tűrhetjük, hogy ezek a támadások . . . (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Mit nem tűrhetnek? — Esztergályos János: Azt hiszi, hogy most is propagandatiszt?) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Folytonos nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóz

1tassanak csendben maradni! (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, mert ha még egyszer figyelmeztetnem kell őt, miután már többször közbeszólt, kénytelen leszek őt rendreutasítani! (Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Lendvai István közbeszól.) Lendvai képviselő urat már többizben