Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
82 A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. lenkező birói bizonyítékokon, bírói Ítéleteken és Andrássy könyvén kivül én magam is felajánlottam a ministerelnök urnák ennek bizonyítását, amidőn azt mondottam, hogy méltóztassék engem volt ministertársaimmal együtt vád alá helyezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Nagyatádival együtt! — Ulain Ferenc: Teljesen igaza van! — Dénes István: Hazaáruló vagy nem?) Az mégis lehetetlen és nem erkölcsös állapot volna az én részemről, (Zaj. — Elnök csenget.) ha én a ministerelnök urat bármiféle panamával vagy aranyóra lopással vádolnám meg s ön ezért felajánlaná, hogy odaáll a biróság elé és én azt mondanám, ne menjünk oda, de fentartom, hogy ön panamista. Épen ilyen erkölcstelen dolog az a viselkedés, amelyet velem szemben tanusit. (Taps a szélsőbaloldalon. — Dobóczky Dezső: Mikesről, Szurmayról beszéljünk! — Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István közbeszól.) Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Dobóczky Dezső közbeszól.) Dobóczky Dezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Nagy Vince: Azt mondja a ministerelnök ur — és itt beszédjének szép záradékot csinál, hogy meglegyen a teátrális hatás — hogy nem lehet tűrni, hogy ismét megismételjék azt a dolgot, hogy hatalomra kerüljön egy ilyen csoport. (Egy hang a jobboldalon: Nem is fog megismétlődni. — Dénes István: Ezt nem maguk mondják meg! — Kováts-Nagy Sándor: Azt mi elintézzük, csak próbálják meg! — Rupert Rezső: Azt nem ilyen kövér pókok mondják meg, mint maga! — Létay Ernő: Nem láttuk az uraknál azt az erős polgári összefogást, amikor kellett volna! — Farkas István: Ámig tehén árán választanak, addig urak lesznek! — Zaj. — Elnök csenget. — Létay Ernő: Sőt az ellenkezőjét látjuk. — Csontos Imre: Elég baj az és ennek maguk az oka!) Megnyugtatom a t. miniszterelnök urat, hogy nekünk kormányrajutási ambíciónk ebben a pillanatban abszolúte nincs. (Felkiáltások a jobboldalon: Na, na, mondja meg őszintén. — Rupert Rezső: Arról van szó, hogy véget vessünk annak a rendszernek, amely kirabolta ezt az országot!) Arra irányul a mi küzdelmünk, hogy Magyarországon demokrácia tényleg legyen. Ha ezt Bethlen ministerelnök ur csinálja meg, én is tapsolni fogok hozzá, de ez már az ön szavaival élve igazán perfidia, ha a demokráciának tisztességes, becsületes harcosait ön kompromitálni akarja csak azért, hogy az ön hatalmon maradása érdekeit szolgálja! (Taps a szélsőbaloldalon. — Dobóczky Dezső: Beszéljen Mikesről. — Zaj jobb felől. — Propper Sándor: Kuna, ne lármázzon. Kiömlik a pálinka! — Dobóczky Dezső: Feljött már a csillag, hazamehet! — Derültség.) Elnök: Propper képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértésért rendreutasitani. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is, ne méltóztassék beszélgetéseket folytatni. Nagy Vince: A genfi beszédben olyan programmât adott a ministerelnök ur, amely megfelel a miénknek, de tettekben nem váltja be a kormány azt s azokra a kérdésekre, amelyeket tettünk, nem is akar válaszolni s nem is akarja sejtetni, hogy akarja-e a demokratikus intézkedéseket megtenni. És hogyha tényleg arról vansző, hogy vájjon lehet-e politikailag, büntetőjogilag, erkölcsileg pellengérre állitani bennünket, egyik módja az lett volna ennek, hogy büntető szakbiróság elé állit és ott bizonyítja be, hogy amit elkövettünk, törvénybe ütköző dolog. Ezt nem merte megtenni, mert tudta, hogy Nagyatádival együtt mi becsületes, tisztességes emberek voltunk. — (Rupert Rezső: Miért ül Nagyatádival egy kabinetben? — Dobóczky Dezső: Nem ő internáltatta Mikest! — Zaj. — Rupert Rezső: Dobóczky Dezső csak kis oktrobista. A Nemzeti Tanács elnöke volt! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Októberi főispán. — Dobóczky Dezső: Főispán sohasem voltam, nem is leszek ! — Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, ne méltóztassék a tanácskozást közbeszólásokkal állandóan zavarni! (Propper Sándm közbeszól.) Propper Sándor képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy egyizben már rendreutasítottam! (Dobóczky Dezső közbeszól.) Dobócky Dezső képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Nagy Vince: A másik fórum, ahova szintén odaállottam, a nemzet ítélőszéke, egy nagy esküdtszék, amelynek kereteit megszükitette a ministerelnök ur a maga választójogi oktrojrendeletével, de én odaállottam és azt mondottam a magam és volt kormánytársaim nevében : döntsön az a nyolcezer tagú zsűri, hogy becsületes emberek voltunk-e, akik igazán a demokráciát akartuk és akarjuk megvalósítani. És az a jury én mellettem döntött. (Taps és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Éljen Debrecen!) Én nem tudom mire, kire és micsoda társasagokra céloz a ministerelnök úr, mikor a hidra fejét akarja eltaposni. (Dénes István: A közvéleményt akarja félrevezetni!) Arról van szó, hogyha már a demokráciát nem akarja megvalósitni, nem tesz egy lépést sem felé, akkor igenis a ministerelnök ur és a többségi pártja nem más, mint a reakció hidrája és ezt ez a nemzet el fogja taposni! (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Egy igen rövid megjegyzést mégis tennem kell a t. képviselő ur felszólalására két szempontból. A t. képviselő ur újból a demokrácia becsületes harcosának akarja magát feltüntetni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akarja? Az is! — Hebelt Ede: Mindenesetre becsületesebb, mint a ministerelnök.) azonban eüenbizonyitékot arra, hogy az internálás rendszerét Magyarországon ő honosította meg, nem adott, arról hallgat. (Igaz! Ugy van! Taps jobb felől s a középen. — Rupert Rezső: Tisza István!) Először is abban a ministertanácsban nem úgy történt a dolog, mint azt a t. képviselő ur előadta. Itt nem holmi tévedésről van szó, hanem igenis, előterjesztés tétetett Szurmaynak, Szterényinek és az én személyemnek internálására. (Nagy Vince: De nem lett mártír!) Nem is úgy mellékesen beszéltek az ügyről a t. urak, hanem: határozatot hoztak, amelynek értelmében kimondatott az, hogy Bethlen István internálását még nem tartják szükségesnek, azonban Szterényit és Szurmayt máris rendőri felügyelet alá helyezik. (Rupert Rezső: Nagyatádival együtt határozták!) Ez az egyik megjegyzés. Állítottam és állítom, hogy Mikes püspök internálási okmányát a t. képviselő ur irta alá, mint belügyminister. (Nagy Vince: Mindent én! — Nagy zaj a jobboldalon. — Kováts-NagySándor: Na, öleljék meg!) Ezt az okmányt mint belügyminister futárra] küldte
