Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 87 és áll Zalaegerszeg-, ahova bűntelen embereket liferálnak bizonytalan tartamú szabadságvesztés-büntetésre. (Hedry Lőrinc: Hányan vannak ott, azt mondja meg! — Esztergályos János: Ha egy van, az is bűn! — Horváth Zoltán: Attól a kevéstől félnek?) A rendőri jelentkezés virágzik, sok ezer embernek kell elmennie, hogy a rendőrhatóságnál munkáját elhagyva, ok és cél nélkül bemutatkozzék. Az emigráció likvidálásáról komoly formában eddig még szó nem esett. Ugyebár, ezek tények? Az, hogy Zalaegerszegen egy, öt, vagy hatvan ember van, teljesen mellékes. Maga az intézmény áll es ez a kormányzati terror egyik fegyvere, amellyel azokat akarja sakkban tartani, akik nincsenek vele egy politikai nézeten. (Kuna P. András: Nagy Vincéék kezdték!) A rendszer tehát megvan, és nem az a fontos, hogy most hány embert küldenek oda. Azt hiszem, ebben a kérdésben mulasztást követnék el, ha nem vonnék párhuzamot a mai állapot és aközött a csetepaté között, amely itt előbb a ministerelnök ur és Nagy Vince t. képviselőtársam között lefolyt. A túloldalról borzasztóan zokonvették, és hol tragikusan, hol humorosan fogták föl a kérdést, azt t. i., hogy az októberi forradalomban is volt internálótábor és oda egy grófot majdnem internáltak, néhány más urat pedig de facto internáltak. (Mozgás a jobboldalon. — Graeffl Jenő: Halljuk az interpellációt!) Nem méltóztatik itt valami hiányt felfedezni a demokratikus érzés körül? Miért nem méltóztatik rossz néven venni azt, hogy munkások ezreit, tízezreit cipelték oda? Nem az dönti el a kérdést, gróf-e valaki vagy munkás, hanem az, hogy jogtalanság törtéuik-e vagy sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha jogtalanság történik, ez elvetendő és megszüntetendő, ha munkás, ha gróf, ha akárki az illető. (Gr. Bethlen István ministerelnök; Igaza van! Senkisem mondja, hogy nem igy van! — Zaj.) Tessék megszüntetni. Miért nem méltóztatik zokonvenni Zalaegerszeget, ahol ma nem. tudom hányan vannak (Horváth Zoltán: Nincs ott Mikes püspök!), de a rendszer maga ott áll, és bizonyos az is, hogy Zalaegerszegen, Hajmáskéren és általában az internáló-táborokban ezrek és tízezrek voltak és pusztultak el. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Nem olyan körülmények között voltak ott, mint ahogy a forradalomban kezelték az internáltakat (Horváth Zoltán: Tihanyban!), hanem sokkal súlyosabb viszonyok között és sokkal súlyosabb következményekkel. (Rothenstein Mór: Az utón agyon is ütöttek néhányat!) Ha méltóztatnak perhorreszkálni a forradalomnak egt az intézkedését, és ezt, mint valami gyalázatosságot méltóztatik odaállítani, miért- méltóztatik folytatni? Vagy gyalázatos, vagy nem gyalázatos. Ha gyalázatos, akkor tessék példát nyújtani és ezt a gyalázatosságot az ország testéről levakarni. (Hedry Lőrinc: De akkor miért kezdeményezték? — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Ne hányják szemünkre azok, akik kezdeményezték!) Eszembe jutnak gyermekéveim apró kis kalandjai, amikor két gyermek összekapaszkodik ós azután azt akarják tisztázni, hogy ki kezdte. Nem az a fontos, hogy ki kezdte. Akkor forradalom volt s a forradalomnak bizonyos különleges jogai vannak, de a keresztény neíulzeti demokráciának, amely jogrendet hirdet, nincs joga ilyen forradalmi eszközt igénybevenni, mert ha igénybeveszi, akkor semmiesetre sincs joga büntetni azokat, akik ezt a múltban kezdeményezték. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi megszüntettük és önök kezdeményezték! — Zaj. Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék interpellációja tárgyához közeledni. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Ez szorosan összefügg interpellációmmal. Én egy igen súlyos kérdésről akarok beszélni. Azt akarom okmányokkal igazolni, hogy a külföldön tartózkodó, de hazajönni akaró magyar honosok, az u. n. emigránsok ki vannak téve a legsúlyosabb politikai zsarolásnak a kormány részéről. (Mozgás a jobboldalon. — Esztergályos János: Ugye, furcsa?) Ezzel a ténnyel szemben megállapitható az a másik tény^ amelyet csak azért emlitek meg, mert hozzátartozik a kérdés egészéhez, itt ma Budapesten és az ország más részein gyilkos urak járnak szabadon, nem is kevesen, sokan, sőt közhivatalokat töltenek be és hencegve élnek a közéletben (Esztergályos János: Kérkednek a gyilkosságokkal!), mert alkalmuk volt tapasztalni, hogy nekik, akik a nemzeti felbuzdulás himes takaróját vonják gyalázatos tetteikre, nekik a magyar kormány, a magyar hatóságok, a magyar igazságszolgáltatás jóvoltából bántódásuk nem lehet. Ugyanakkor emberek, akik a mimikri parancsa folytán, hogy életüket és testi épségüket mentsék, kimentek külföldre és ott nem a haza ellen, a nemzet ellen, csak az akkori rendszer gyalázatosságai ellen szólottak, nem jöhetnek vissza. Illetve jöhetnek, bizonyos feltételek mellett. Mondom, sokáig szó sem lehetett arról, hogy az emigránskérdést komolyan kezeljék. A ministerelnök ur április 17-én, amidőn a záróbeszédet mondotta a szanálási törvényjavaslatokhoz, érintette ezt a kérdést. Akkor is ugy félig-meddig elutasító modorban, de mégis valamennyire engedékenyebben szólt a kérdésről és arra a közbevetésre, hogy bűntelen kisemberekről miért nem lehet gondoskodni etekintetben, közbeszólás alakjában azt mondotta: erről lehet beszélni. Nem tudom, hogy gondolta ezt a ministerelnök ur (Hedry Lőrinc: Eovászy nem bűntelen kisember!) Ugy gondolom azonban, hogy röviddel ezután megjelent egy rezervszámu igazságügyministeri rendelet, amely ezt a kérdést szabályozta. (Az elnöki széket Szcitovszky Béla foglalja el.) Ez a rendelet értesiti a főügyészeket, hogy oly esetekben, amelyekben az eljárás tárgya enyhébb beszámitás alá eső bűncselekmény és a terhelt, aki ellen nyomozólevél van kibocsátva, bejelenti, hogy külföldről visszatérve kész az ellene emelt váddal szemben a bíróság elé állani és magát a büntető igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátani, megengedhetőnek tartja azt, hogy a királyi ügyészség a bíróságnál a terhelt ellen kibocsátott nyomozólevél visszavonását indítványozza és amennyiben a terhelt a nyomozólevél visszavonását követő 3 hónapon belül a királyi ügyszségnél személyesen jelentkezik, vele szemben az ily ügyekben eeryébként kötelező előzetes letartóztatástól eltekinthessen. A rendelet még hosszabb, de nem akarom vele a nemzetgyűlést untatni és az időt húzni. Tény azonban, hogy ez maga nem jelent semmit, ehhez nem is kell rendelet, mert hiszen, ha valamely magyar állampolgár, aki külföldön tartózkodik, haza akar jönni és birái elé akar állani, akkor semmiféle törvény vagy jogcim alapján ezt a jogot tőle megtagadni nem lehet. (Felkiáltások jobbfelől: Milyen jogot!) Azt, hogy hazajöhessen az országba és a biróság elé
