Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 192 í. mokráciával és ami, mint az igazi demokrácia reprezentánsa szerepelhet. (Dénes István: Éljen a grófi szovjet! — Nagy zaj.) Avval kezdte — és itt rátérek arra, amit a t. képviselő úr a királyság' kérdéséről mondott — hogy Károly király kezébe esküt tett és azután ő volt az első, aki a maga részéről a köztársaságot proklamálta. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. —- Horváth Zoltán: Feloldotta az eskü alól!) Folytatta, avval, hogy az összes közszabadságokat tudatosan odadobta prédául a tömegek szenvedélyének, (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Károlyi nem lövetett a királyra, mint ön!) mert tudta, hogy azok a szenvedélyek momentán a saját politikai hatalmának malmára hajtják a vizet. (Nagy zaj.) De evvel sem elégedtek meg. hanem a saját hatalmuk körében honosították meg azokat a rendszabályokat, amelyeket most a t. képviselő úri a kormánynak szemére hányt, hogy még mindig nem volt képes azokat mellőzni az egész vonalon. Ki volt az, t. Nemzetgyűlés, aki az internálások rendszerét meghonositottaf (Igaz! Ugy van! Élénk taps a jobboldalon.— Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur volt az, aki mint belügyminister, sa- ; játkezüleg- irta alá azt az okmányt, amellyel Mikes püspököt internáltatta; és amellyel az internálási rendszert politikusokkal szemben Magyarországon megkezdte. (Ugy van! Élénk taps a jobboldalon.) Ne prédikáljon vizet ebben az országgyűlésben az az úr, aki maga bort iszik. (Hosszantartó nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Dobóczky Dezső: Fáj az igazság, ugye 1 ?) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni és csendben maradni. (Reisinger Ferenc: Azt az urat tessék figyelimetetetni ! ) Ha a képviselő urak lármáznak, lehetetlenség mindent meghallani. Ne méltóztassék az elnököt utasítani, hogy egyik, vagy másik nem hallott közbeszólásra reflektáljon. Gr. Bethlen István ministerelnÖk: Mondom, ne prédikáljon vizet az, aki egy pár évvel ezelőtt még bort ivott. (Nagy zaj a szélsőbalodalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Igenis, önök adtak a. kommunisták kezébe precedenst, amiellyel ezt a polgári társadalmat rabláncra fűzték, amelynek segítségével túszokat szedtek ebben az országban, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szovjet, szovjet, grófi szovjet. — Hosszantartó nagy zaj a Ház minden oldalán. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat is- ; metélten figyelmeztetem, hogy tartsa magát a Ház tanácskozási rendjéhez, különben kénytelen leszek vele szemben a házszabályok teljes szigorát alkalmazni. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gr. Bethlen István ministerelnÖk: És ne beszéljen a t. képviselő ur a szabadságjogokról ï velem szemben olyan formában, mint ahogy ; lette, (Nagy Vince: Beszélek!) mert a t. képviselő urnák nincs joga így beszélni. (Nagy ! Vince: Van jogom! — Folytonos zaj.) Ministertanácsi aktákból konstatálom,hogy at. képviselő ur ministerségének idejében foglalkozott, a ministertanáes azzal a kérdéssel, hogy engem is internáljanak. (Ugy van ! Ugy van ! \ Nagy taps a jobboldalon. — Folytonos zaj a balés szélsőbaloldalon. — Kováts-Nagy Sándor: Tagadják le! — Felkiáltások a jobboldalon: Csak tagadják le! — Esztergályos János: Én kihoztam volna a ministerelnÖk urat! —- Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Az én szavam és évi október hó 8-án, szerdán. 77 beszédem, amelyet, Genfben elmondottam, elhangzik itt az országban is és egy percig sem félek ugyanazt elmondani itt Magyarországon, mint amit Genfben elmondtam. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon«) Mai beszédem is elfog hangzani nemcsak Budapesten . . . (Felkiáltások a szél sőbaloldalon: Amnesztiát! Amnesztiát! Adjanak amnesztiát! — Zaj. — Elnök csenget. — Reisinger Ferene: Halálos betegeket tartanak börtönben. — Kováts-Nagy Sándor: Nem akarják, hogy elmondja! — Hosszantartó nagy zaj a Ház minden oldalán. — Propper Sándor közbeszól. —- Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Propper Sándor és Esztergályos János képviselő urakat a tanácskozás rendjének állandó zavarása miatt rendreutasítom. (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Gr. Bethlen István ministerelnÖk: ...hanem el fog hangzani a külföld számára is, hogy megtudják, miből állanak azok a rágalmak, amelyekkel a t. képviselő ur és a hozzátartozó csekély kis csoport Magyarország kormányának becsületét és hírnevét nap-nap után befeketíteni akarja. (Folytonos nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Végre igenis elérkezett az ideje annak, hogy a vádaskodások hidrafejét széjjel tapossuk ! (Nagy taps a jobboldalon, a szélsőbaloldali és jobboldali képviselők a terem közepe felé tódulnak.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Arra is kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a házszabályoktól eltérő magatartást tanúsítani, mert különben a Ház tanácskozó képességének fenlartása lehetetlenné válik. A szó a ministerelnÖk urat illeti folytatólagosan. Gr. Bethlen István ministerelnÖk: T. Nemzetgyűlés! Bizonyos vádakról tettek említési, amelyek a kormány ellen szórattak és amelyek különösen a külföldön propagandisztikus módon irányittattak Magyarország kormányán keresztül Magyarország ellen. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a béke megteremtésének egyetlen útja ebben az országban az emigránsok amnesztiája. (Nagy Vince: Nem ezt mondtam! Azt mondtam: ez is hozzátartozik! — Dénes István: Lényeges különbség!) Mindenesetre azt mondta, hogy egyik eszköze a béke teremtésének az emigránsok amnesztiája. Bocsánatot kérek, én Genfben voltam és miután a t. képviselő ur épen erről beszélt, kötelességem, hogy az ott tapasztaltakról én is említést tegyek. Amikor gróf Apponyi Albert elmondta beszédét és én is elmondtam a magamét, Linder Béla, az a t. emigráns ur, aki a radikális pártnak egyik tagja és az emigrációnak mindenesetre tekintélyes vezetője, a Népszövetséghez gyalázkodó iratot intézett, de nemcsak, hogy nem elégedett meg ezzel, hanem a Népszövetségben reprezentált összes országok delegációi lejének is megküldte ezt az iratot (Bessenyey Zénó: Gyalázat!), kivéve természetesen a magyar delegációt, hogy ennek ne legyen módja kontrollálni ezt az iratot, amelyben gyalázkodó kifejezéseket használ a magyar kormány és Magyarország ellen. (Nagy zaj balfelől. — Pikier Emil: Mi köze ehhez Garami Ernőnek?) Nemcsak gyalázkodott, de olyan állításokat használt, amelyek a valóságnak nem felelnek
