Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

ob A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. ismét felszínre hozták azt a kelé vény ét a magyar közéletnek s a magyar kormányzatnak, — mert a kormányzat bűnös ebben is (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) — hogy bűnösök : büntetés nélkül maradnak, hogy nem találunk bűnösöket. Akárhogy méltóztatik a kifejezést keresni, tény az hogy bűncselekmények megtorlatlanul maradnak. És, amikor tényleges gyilkosok szabadlábon járnak, — amnesztiával, vagy anélkül, ez nekem mindegy, mert előttünk gyilkosok maradnak mindig, — ugyanakkor azt a Garami Ernőt és azt a Lovászy Mártont, akik meg merték irni azt; hogy itt gyilkosok szabadlábon járnak és hogy ez nem jogrend, hogy illő volna a gyilkosokat : befogni a börtönbe és illő büntetésben részesi- : teni, mondom, a gyilkosságok ezen elitélőit a ; vádlottak padjára ültették ezért, mert az igazat meg merték irni. {ügy van ! Úgy van ! Taps a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Éljen Garami és Lovászy! — Éljenzés a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Gyönyörű ! — Horváth Zoltán : Ez a perfidia ! — Halász Móric : Károlyi belügy ministere beszél ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen Nagy Vince ! — Propper Sándor : Nem adta el az elveit !) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, minden oldalon. (Propper Sándor: A ttíloldalon 28 forradalmi főispán ül! — Zaj.) Propper kép- ; viselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Propper Sándor: Nagy Vince a gazdájuk volt! — Kováts-Nagy Sándor: Kinek? — ! Propper Sándor: A maga elvtársainak!) Propper képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Vince: Hálás vagyok az igen t. gyakorta közbeszóló képviselő urnák, hogy alkal- \ mat adott kitérni olyan dolgokra ,amelyeket szerénység miatt kellett volna mellőznöm. Én , akár a parlamentben adódott alkalom, akár az ; igazságszolgáltatási tribünökön, akár pedig a < politikai dobogón, sohasem nem hogy tagadtam volna ezt, hanem még azoknak a politikusoknak a védelmét is vállaltam és szolidáris- ; nak vallottam magam velük, akikkel bizonyos dolgokban pl. a forradalom napjaiban nem is tudtam együtt működni fizikai lehetetlenség miatt, mert nem voltam itthon. De azt jegyzem meg t. képviselőtársamnak, aki az én belügymi nistersógemre alludált, hogy az én belügyministerségem alatt, pedig forradalmi káosz volt, egyetlen olyan gyilkosság- sem történt, amelynek elkövetője szabadlábon járt volna. (ügy van ! ügy van a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil : Nagyatádi ministertársa volt ! Most is minister ! Elnök: Pikier képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pikier Emil újból közbeszól.) Pikier képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy állandóan zavarja a szónokot. Nagy Vince: Annak a kormányzatnak voltam tagja, amelynek tisztességéről erkölcsi bizonyítványt hozni nem is kell elmennem Szabó István ministernél tovább, aki már többször kijelentette, hogy olyan tisztességes emberekkel nem ült még együtt. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Én csak perrendszerü bizonyítékokra, objektiv tényekre hivatkozom, j arra, hogy az ellenforradalom első kormányának elnöke, Friedrich István a hivatalos lapban az európai büntetőnyomozások történetében példátlan módon felhívott mindenkit, hogy aki tud arról, hogy a Károlyi-kormány tagjai bármilyen gazemberséget, vagy törvénybe ütköző dolgot követtek volna el, főleg ha ezek az államot megkárosították volna, jelentkezzék. (Peidl Gvula : Ma közöljenek ilyen felhívást ! — Zaj. Halljuk! Halljuk!) — Az ellenforradalmi kormányzatnak hosszú esztendőkön át rendelkezésére állott minden nyomozó apparátus, ügyészség, detektívek, nyomozó közegek, kinzókamrák (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Különítmények !), ott voltak az állampénztárnak, számszéknek, ministeri tárcáknak számadásai ; egy fillér tisztességtelen és egyáltalán bármiféle vagyoni gazdagodást sem tujdnak reánk kimutatni. Nem akartam erről beszélni, — hiszen ez uem is ide tartozik — de köszönöm tisztelt képviselőtársamnak, hogy alkal. mat adott ezek elmondására. (Nagy zaj. — Nagy Ernő: Kisgazdák, nem szégyelik magukat ! ? — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Nagy Ernő képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert Rezső képviselő urat rendreutasítom ! Nagy Vince: Mielőtt megszakított fonalamat felvenném, csak egy személyes dolgot akarok megemlíteni. Annak a kormánynak egyetlen tagját sem vádolták meg kedvezményes részvények elfogadásával. Én belügyminister voltam négy hónapig, de egyetlen moziengedélyt vagy patikaengedélyt sem adtam, sem rokonomnak, sem barátomnak. (Zaj.) Hadd térjek vissza interpellációmnak eredeti fonalára. (Nagy Ernő közbeszól.) Elnök: Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Vince: Ott hagytam el, hogy Bethlen István ministerelnök urnák genfi beszéde után, amelyben a lelkek leszerelését olyan tényezőnek, olyan, a népek megbékélésére vezető szíükséges momentumnak tüntette fel, amely nemcsak a népek között, hanem odahaza az egyes államok belső életében is kell, hogy a harmóniát biztosítsa, ezzel a beszéddel logikus összefüggésben csak az lett volna a kötelessége, hogy hazatérve — mondom — ne a demokráciának üldözését folytassa intézményesen és a személyekben is, hanem valóban a megbékélést segitse elő, legalább általános amnesztiával, taa igazságügyi és fegyelmi jogsérelmek revíziójával és orvoslásával. Arról beszéltem, hogy Lovászy Márton és Garami Ernő... (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon. — Perlaki Gvörgy : Baranyai köztársaság ! — Horváth Zoltán : Lesz is mjég ! — Nugy zaj. — Rupert Rezső : Most már szovjet-párti 1 — Pikier Emil : A szovjetpártiaknak természetesen tetszik Lovászy !) Elnök: Csendet kérek! Nagy Vince : Arról szól#íain

? hogy LqH vászy Márton, aki a polgári politikusok közül a lég-mérsékeltebbnek, a. legféltettebb polgári óntudatunak bizonyult és Garami Ernő, aki a szociáldemokrata részről, vagyis a munkás vezérek közül a legmérsékeltebbnek bizonyult, aki Lovászyval együtt el tudta magát árkolni még akkor is, amikor az emigráció igen könyv nyen összesodorhatta volna őket a kommunizmusban részt vett munkásvezérekkel, — Garami el tudta magát tőlük árkolni és ma is anna_k a mérsékelt szociáldemokráciának álláspontján áll, amely Európában egyedül a polgári demokráciát tartja posszibilis alapnak. (Zaj. — Szeder Ferenc : Csak a szovjettől nem