Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 5 7 vázasban csak a proletárok vehetnek részt. Csak szakszervezeti vagy pártszervezeti igazolvánnyal történhetik a szavazás". (Derültség.) Méltóztatnak látni, hogy ez mit jelent! Mi lenne akkor, ha a kormánynak eszébe jutna, hogy csak az egységes párt igazolványával lehet szavazni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Ki akarja ezt? Ezen élősködnek öt esztendeje!) Farkas István volt az egyik választási biztos. (Pikier Emil: Zilahi-Kiss Jenő mostani alpolgármester volt az egyik exponense! — Esztergályos János: Akkor tapsoltak a bolsevistáknak! — Zaj. — Barthos Andor közbeszól.— Rupert Rezső: Barth os, nem szabad a szovjetet szidnotok, tegnap vele szavaztatok, megharagszik Bethlen. — Derültség a szélsőbaloldalon. — (Tovább olvas:) „Holnap a dolgozók mennek az urnák elé, az irodák és műhelyek proletárjai, meg a földmivesszegények és holnap mennek először a szavazóbizottságok elé Magyarország anyái, a dolgozó nők." ..Korteskedés nem előzte meg ezt a választást." Ez természetes is, mert hiszen a választási rendeletet 5-ikén adták ki és már 7-ikén megtörtént a választás; ennek következtében korteskedés nem is volt lehetséges. (Tovább olvas:) „Bonyolult pártprográramokra és rosszhiszemű Ígéretekre, cikornyás beszédekre nem éhesek ezek a felszabadult munkásmilliók. Ám a választást mégis elő kellett készíteni és lehetetlen erről meg nem emlékezni — tessék figyelni — arról a nagyszerű munkáról, amelyet a szocialista pártszervezet, a bizakniférfiak fáradhatatlan buzgósága rövid órák alatt produkált." Mert hiszen ezek a következő eljárást dolgozták ki (Olvassa): „A szavazók az illetékes lisztbizottságnál szavazólapot kapnak, amelyek szakszervezeti vagy pártszervezeti igazolványok alapján lebélyegeztetnek. A szavazólapokat négy részre összehajtva a szavazatszedő bizottságnál kell átadni. Aki kétszer szavaz vagy szabálytalanságot követ el, forradalmi törvényszék elé kerül. — Akik nem tartoznak szakszervezethez és.meni pártszervezeti tagok, azok a ház bizalmi férfiaitól kapnak igazolványt, de ez csak akkor jogosít fel a szavazásra, ha Dártszervezeti bélyegzővel van ellátva." Ennélfogva házbizalmi férfiak adtak embereknek annakidején választójogot. (Derültség.— Batitz Gyula: Akkor mindenki bent volt a pártban. — Rupert Rezső: Én nem voltam szavazó akkor!) Mit irtak erről a választási eljárásról az akkori lapok? A választás hétfőn történi, azt mondja Az Újság (Olvassa): „Annak, ami hétfőn történt, nincsenek sem előzményei, sem hagyományai, sem analógiái a hires, sőt hírhedt magyar választások történetében. Hétfőn mások, mást és másképen választottak Budapesten, mint ezelőtt bármikor. Se szónoklatok, se izzadt kortesek rekedt ordítozása, se mámoros kapacitálás és lélekvásár. Szakadatlanul kis csoportokban vonulnak a választói helyiségek felé. Minden csoport egy-egy ház választólakossága a bizalmi férfiak vezetése alatt. (Peidl Gyula: Istenem, milyen érdekes!) Némelyik csoport piros zászló alatt, a legtöbb minden zászló nélkül, zsivaj nélkül az ünnepi meghatottságban valamennyien." (Rassay Károly: Azt tudjuk, hogy egy választási komédia volt! — Pikier Emil: Ebből nem lehet 50 esztendeig élősködni, ezt a szocialisták is elitélik!) Farkas István képviselő ur a nevével fedezte! (Eszter- * gályos János: Tessék csak tárgyalni, A szónok tovább olvas: „Előbb a tornaterembe jött a szavazó — ez az I. kerületben volt —, három asztalnál három bizottság működik; a választó odaállt az egyik elé, és felmutatta a szakszervezeti igazolványát, vagy ha ilyennek nem volt birtokában, a „házbizalmi" igazolványát arról, hogy ő dolgozó proletár. A vizsgáló bizottság elnöke azután a szakszervezeti igazolványra ráütötte a liszthivatal pecsétjét." — Most tessék figyelni! — Utána átadott egy listát, amelyet ugyancsak ellátott a liszthivatal pecsétjével. A listával a kezében a választó megindult a szavazatszedő bizottságok felé. Ezekben is válogathatott, mert egy helyen átlagban négy szavazatszedő bizottság működik. Itt is nagyon egyszerűen folynak a dolgok. A választó átadja a listát és a szakszervezeti igazolványt, amelyet kapott. (Derültség jobb felől.) A szavazatszedő bizottsági elnök megnézi az igazolványt és a listát bedobja a mellette fekvő Óriási faládába." (Derültség jobbfelől.) Méltóztatnak látni, hogy ez titkos választás, még a választó sem tudja kire szavazott. (Általános derültség. — Meskó Zoltán: Ez az igazi titkosság, ő sem tudja! — Folytontartó derültség. — Hegedűs György: Általános titkos, igy lettek szabadok!) A VII. kerületben a nyáruccai iskolában kiírták, hogy Cinner Irén és Fényes Pál nevét törölni kell a VII. kerület listájáról, mert az előbbi egy • ezredes leánya, az utóbbi pedig milliomos-proletár. Helyettük Lobstein Sándor és Haáz Kálmánt kellett beirni a névsorba. Méltóztatnak látni, hogy milyen titkos volt ez a választási rendszer és hogyan hajtották — tulaj donképen mint a csürhét — magukelőtt a választókat; micsoda lenézése, mélyre lebecsülés© ez a választási szabadságnak, akkor, amikor a szavazó ilyen módon kénytelen szavazatát leadni. S ennek ellenére megesett, hogy a VIII. kerületben mégis történtek törlések ebből a szavazati listából, aminek következtében azután a szovjet negsemmi si tette a VIII. kerületi választást. (Rassay Károly: Miért! Kinek a választását semmisitették meg?) Ez a nyilvánossággal a következőképen közöltetett. (Olvassa:) „A vizsgálat eredménye gyanánt a vizsgálattal megbízott népbiztosok a választást intéző bizottsággal egyetértésben, noha a vizsgálat folyamán beérkezett jegyzőkönyvekből megállapítottan a választásból a hivatalos lista került ki győztesen, a VIII. kerületi választás megsemmisítése mellett döntöttek és uj választás kiirását határozták el." Vagyis azt, hogy a választó a neki átadott listából kitörölt egy nevet és annak helyébe mást irt. szabálytalannak minősítették, a kormányzótanács nem tűri meg az il ven szabálytalanságot. (Derültség jobbfelől.) Ez a szabadság, az egyenlőség és ez a testvériség a szavazásnál, s ennek volt aztán az a páratlan eredménye, amit örömmel hirdettek. (Olvassa:) „Mind a tíz kerületben változatlanul a hivatalos lista győzött." (Derültség. — Rupert Rezső: Egyformák! Etrvik eb, a másik kutya! Maguk is igy csinálták!) Ugyanaz a Farkas István képviselő ur, aki a személyében asszisztált a választói jog ilyen kicsúfolásában, a választási eljárások ebben a komédiájában és a választási eredmények e kacagtató kihirdetésében, — elvesztette azt az erkölcsi jogosultságot, hogy itt felálljon és erről a rezsimről birálatot mondjon. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a válaszom Farkas István képviselő urnák, a szociáldemokrata oárt vezérszónokának előadására. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ott meg ayilokkal kergették el a választókat az urnáktól! Ez szebb? KiiNAPLÓ XXVI.