Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 55 Istvánt. Lehet valakinek politikailag egészen más felfogása, de ezeket a férfiakat a választók előtt üres gömböknek feltüntetni mégsem illik. (Pikier Emil: A t. kormány csinálta! On kormánytámogató párthoz tartozik, mit beszél? — Berki Gyula: Hát a lakás-iroda hogyan egyeztethető össze a keresztény jelszóval? _ Szabó József: Eddig mindig azt hirdette' — Berki Gyula: Sohase hirdettem jelszavakat! Többre becsülöm a keresztény erkölcsöt és a keresztény élet tartalmát, hogy ne vigyem piacra!) Elnök: Berki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Szabó József: Nem a keresztény kisgazdapártnak tagja ön? — Berki Gyula közbeszól). Berki Gyula képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! (Peidl Gyula: Az fáj, hogy csak jelszó ! _ Meskó Zoltán: Ma hosszúnap van! — Kiss Menyhért: Ez ellen én is beszélek! — Berki Gyula: Önnek nincs joga ilyen hangon beszélni, marosvásárhelyi darabont! — Kiss Menyhért: Aljas hazugság, főtanácsos ur! Olvassa el a Naplót!) Csendet kérek! Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Berki Gyula közbeszól). Berki képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani! (Meskó Zoltán: Hosszunap van ma. kérem. — Kiss Menyhért közbeszól). Kiss Menyhért képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! Petrovácz Gyula: Igenis, helyesnek tartom a választási agitáció terén a legteljesebb szabadságot. A választási népgyüléseket, sajtóközleményeket, körleveleket a legteljesebb szabadság kisérje. Ezt helyesnek tartom, mert ebben az esetben a választási harc egyforma. A plakátokkal való névtelen agitációt azonban nem tartom helyesnek. Népgyűlésen a szónok a maga egész egyéniségét a közönség elé viszi, ott látják a szónokot és tudják, ki az, aki beszél (Klárik Ferenc: Feltéve, hogy a rendőr engedi!), tudják,, mekkora súlyt helyezzenek az illetőnek szavára. A plakátoknál azonban nem látják a névtelen embert, aki esetleg rágalmazó vagy célzatos dolgokat közöl a plakáton. (Meskó Zoltán: Sokszor jobb, ha nem látják az embert!) Helyesebbnek tartom a szemtől-szembe való fellépést, ez férfiasabb is és nem tartom helyesnek a sötétben való névtelen agitációt. (Rothenstein Mór: Héjjas Iván is igy csinálta!) Azt mondták, harcoljunk egyenlő fegyverekkel. Készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy egyenlő fegyverrel, a tisztesség fegyverével harcoljunk mindannyian, mert méltóztatnak tudni, hogy az Igazság és a Hamisság harcában mindig az Igazság fogja a rövidebbet húzni. Semmi körülmények között sem tartom tehát megengedhetőnek és nem szeretném még egyszer látni az ilyen plakátharcot. (Rupert Rezső: Láttuk! — Peidl Gyula: Nem akarok többé plakátot látni!) Nagyon sok szó fűződik a választói névjegyjegyzék megállapításához is. Ebben a tekintetben az az álláspontom, hogy bizonyos tényeknek papirlapra való feljegyzése senkinek választójogot nem adhat. Egy blankettanak kitöltése olyan adatokkal, amelyeket senki nem ellenőrizhet és amely adatokat a leglelkiismeretlenebbül le lehet irni, a választójog alapjául korlátlanul nem szolgálhat. Ezt az eïvet« azt hiszem, valamennyien kénytelenek vagyunk aláirni. (Klárik Ferenc: Választó az, aki dolgozik!) Méltóztatnak tudni, mi történt az 1922. évi választást megelőzően! A belügy minister kiadott rendkivül zavaros fogalmazásu összeirólapot, ezt a választók lelkiismeretük, illetve lelkiismeretlenségük szerint kitöltötték, az adatok részben helytállók, részben nem, sőt sokszor nem is a választók töltötték ki a lapokat, hanem bizonyos irodák. Ezt merem állitani, mert volt a kezemben legalább 200 darab olyan választói számlálólap, amelyeket egy es ugyanaz a kéz töltött ki, amelyeknél tehát még az aláirás sem valódi. Az ilyeneknél előfordult és előfordulhatott az, hogy ezek az irodák, ezek a tömegválasztókat gyártó helyek helytelen, valótlan és teljesen hamis adatokat irtak az ivbe és az illető a beírások alapján választójogot kapott. Állitom, hogy a mélyen t. szociáldemokrata párt jelentős része ilyen hamis alapon ül itt a nemzetgyűlésen. (Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ne mondjon ilyet! Ezt maga sem hiszi!) Nemcsak hiszem, de bizonyítani is '• tudom. (Esztergályos János: Ezt nem tudja binyitani! — Szabó József: A választó nem is tudott semmit, kire szavaz! — Klárik Ferenc: • Minden választó odament az urnához!) Mindjárt mondok adatokat. 1920-ban 268.207 választó volt, vagyis a lakosságnak 50%-a. Ez abszolút nagy szám. 1922-ben 361.038 választó volt, vagyis a lakosságnak 38%-a, 1924ben még- mindig választó maradt 311.550, vagyis 33% és a jövő esztendőre választójoga van 303.178-nak, vagyis 32%-nak. Minden európai metropolis arányszámait megcsúfoló magas számok ezek, amelyek csakis ugy jöhettek létre, hogy itt nem választók vannak a választók között, (Rassay Károly: Nem lehet ilyet mondani! Tessék az európai metropolisok arányszámait felolvasni !) Azonnal. Minden választó, akár férfi volt, akár nő, beirta az öszszeiró lapba, hogy az 1918. évi választói névjegyzékben benne volt, tehát „régi jogon" választó. Mindegyik beirta, hogy a két esztendei helybenlakása rendben van. Mindegyik beirta, hogy a kellő iskolái megvannak és amikor a központi választmány ennek utána érdeklődött, a legtöbb iskolából az a válasz érkezett, hogy az illető oda soha nem járt. (Pikier Emil: Orvosnak miért kell bizonyítani az iskolábajárást? — Rothenstein Mór: Vázsonyit is kidobták a jegyzékből !) Egy választó összeiróliapja volt a kezem között (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szegény választó!), az illető egyetemi végzettséget irt be. Beirta, hogy a budapesti Tudományegyetemen ekkor és ekkor végezte a jogi fakultást, tehát azok közé tartozik, akiket önök az ügyvédek, orvosok cime alatt foglaltak össze. Az egyetem kimutatta, hogy soha ilyen nevű hallgatója nem volt. (Rothenstein Mór: Egyetemet kell járni, hogy választójoga legyen?) Továbbmegyek. Az általa megjelölt középiskola, a Barcsay-uccai főgimnáziumi is kijelentette, hogy ilyen nevű ember soha nem járt abba az iskolába ; a Práteruccai elemi iskola volt az egyetlen, amely igazolta, hogy az illető három esztendőt járt ott. Tehát itt a konkrét eset arra, hogy három elemi osztályt végzett ember beirta az összeíró ivbe. hogy egyetemi végzettségű. (Zaj.) | Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő | urak. (Rupert Rezső közbeszól.) Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Klárik Ferenc közbeszól.) Klárik képviselő urat kénytelen! vagyok másodszor is rendreutasitani és figyelmeztetem, ha tovább igy