Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 51 abban a hiszemben volt, hogy az a nemzetgyűlés tényleg az az alkotmányozó nemzetgyűlés, amelynek egyéb szerepe és hivatása nincs, mint az alkotmányozó törvények meghozatala és utána a kormányzást az országgyűlésnek átadja. Abban a hiszemben voltak az akkori törvényalkotók, hogy három es felesztendő alatt a nemzetgyűlés bizonyára meg fogja hozni az országgyűlési választójogról szóló törvényeket is; mivel pedig a törvényhatósági választójog mindig függvénye volt az országgyűlési választójognak, talán nem akartak praejudikálni ennek a törvénynek és nem akarták azt, hogy ebben a törvényben olyan intézkedések legyenek, amelyek később az országgyűlési választójogról hozandó törvénnyel ellenkezhetnek. Ma is ez a helyzet azonban, ma is ott vagyunk, hogy alius ante patrem ez a javaslat. Most tárgyaljuk ugyanis a székesfővárosi választójogot és azt mondjuk, hogy törvényhatósági választó az, aki országgyűlési választó is, ellenben fogalmunk sincs arról, hogy kik lesznek az országgyűlési választók. Ebben a tekintetben tehát a helyes módszer mégis csak az lett volna, ha előbb meghozzuk az országgyűlési választásokról szóló törvényt és csak utána annak függvényét, a székesfővárosi és egyéb törvényhatósági választójogról szóló törvényt. Ebben szerintem a belügyminister ur ; a joghasonlatosság elvének bázisára helyezkedett és a joghasonlatosság elvének alapján azokat a jogszabályokat léptette életbe, amelyekről az előző törvény a törvényhatóság felosztása esetére gondoskodik. A törvényhatóság idő előtti feloszlatása esetére gondoskodik t. i. ez a törvény arról, hogy ilyen esetben a tanács helyettesíti a közgyűlést s egy kormánybiztos küldetik ki a főpolgármester helyére és igy a kormánybiztos és a tanács gyakorolja _ a közgyűlés jogait. A törvény azonban kifejezetten megmondja, hogy ez legfeljebb két hónapi időtartamra, szólhat. Két hónapon belül ilyenkor uj választásokat kell kiirni a törvény imperativ rendelkezései szerint. Ennek következtében, ha a mélyen tisztelt belügyminister ur( a joghasonlatosság elvének alapján állt és h\ kimondotta, hogy nem keltene közmegnyugvást az, ha meghosszabbitanák a mandátumát ennek a törvényhatóságnak is, épen ugy, mint meghosszabbították a többi törvényhatóságok madátumait, szerintem azonban nemcsak az á-t szabad kimondani, hanem a b-t is. Mert ha ki van mondva az, hogy ilyen törvényhatóságot pótló taiiácsközgyülés csak a halaszthatatlan ügyekben intézkedik, de nem intézkedik az érdemleges ügyekben, főtisztviselők választása, közadók emelése vagy uj közadók behozatala nem tartozik a hatáskörébe, tehát láthatólag csak mint egy interkalaréról gondoskodik a törvény, akkor igenis gondoskodni kellett e törvény intézkedései alapján vagy pedig korábban hozott törvény alapján arról, hogy a választások két hónapon belül lefolytathatók lettek volna. Képtelenség és lehetetlenség, hogy olyan rendelkezés, amelyet a törvény két hónapra, korlátoz, egy éven, sőt éveken át érvényben tartassák, mert ez a joghasonlatosság elvevei semmi módon nem egyezik. Épen ezért azt a bizonyos 22. §-t, amelyben a belügyminister ur ezen intézkedéseért felmentést kér a nemzetgyűléstől, illetve azt kéri, hogy a nemzetgyűlés ezt jóváhagyólag tudomásul vegye, nem tudom lelkiismeretem szerint megszavazni. Ezt a 22. §-t nem szavazhatom meg azért, mert abszolúte nem akarok részese lenni ennek a helyzetnek, amely helyzetnek felidézésében semmi részünk nincs és amely helyzetnek a mi politikai presztízsünkkel való fedezése én szerintem meg nem engedhető. Ami a javaslat kritikáját illeti, a javaslat néhány főbb rendelkezésével kívánok csupán foglalkozni. Az első a helybenlakás kérdése. A javaslat hat évi helybenlakást követel attól, aki Budapesten választójoggal akar birni. Ezt a hat évi helybenlakást az indokolás igen helyesen ismerteti és irja köriül, amikor arra hivatkozik, hogy külföldi államokban is a helyhatósági választói jog szűkebb mint az országgyűlési választó jog és nem szorul bővebb magyarázatra az, hogy az általános érdekű országos politika kérdéseiben, a közönség szélesebb körének kell közreműködést biztositani, mint az önkormányzat túlnyomórészt helyiérdekű intézkedésében. Az önkormányzat ügyeinek intézése kö* rül ugyanis csak azoknak lehet jogokat biztositanunk, akik az önkormányzati élettel valóban szoros kapcsolatban vannak. Ez a szempont vezetett a hat évi helybenlakás proponálására. A bizottsági tagság szempontjából pedig hosszabb időn át való helybenlakás feltétlenül szükséges, »mert eltekintve attól, hogy csak huzamosabb időn át való egy helybe nlakás teremtheti meg az erős érzelmi és érdekkapcsolatokat, csak az biztosithatja az ügyejí iránti érdeklő dóst és a viszonyoknak azt meretét, amely nélkül céltudatos és sikeres működést el sem lehet képzelni. Ezeket az indokolásból vett szavakat teljes mértékben osztom, helyeslem és épen azért a helybenlakásra nézve nagyobb évszám megállapítását tartom szükségesnek. Ebben azonban mi, a Keresztény Községi Párt, nem állunk egyedül, mert hiszen a székesfővárosi törvényhatóságban a volt liberális párt egyik illusztris tagja Márkus Jenő is hasonló módon cikkezik az egyik fővárosi szaklapban, amelyben ezt mondja (olvassa): „A községi választójog a kellő szellemi színvonalon álló, politikailag iskolázott, öntudatos, adófizető polgárság és munkásság joga. Nem lehet azt megengedni, hogy a városokban időnként meghúzódó, a város lakosságához nem tartozó, rendes foglalkozást nem űző facér elemet, amelyet a demagógia eszközeivel minden túlzásra könnyen fel lehet használni és amelynek valóban semmi köze, semmi joga az ország fővárosához, választójoghoz juttassuk. Már pedig egy községi közület, különösen egy város vezetésébe a helyi önkormányzat lényegéből folyólag csak annak lehet joga befolyni, csak annak lehet joga beleszólni, aki a városhoz tartozik, aki állandóan ott lakik és a község terheihez hozzájárul. Ezt az elvet épségben fenn kell tartani, mert ha rést ütnek rajta, akkor; meginognak a z államalakulat pillérei, a városok." Ezt irta a Fővárosi Hirlap 1923. évi november 7-iki számában a fővárosi törvénnyel kapcsolatosan Márkus Jenő, amiből világosan látszik, hogy hozzáértő embereknek általában az a véleményük, hogy a fővárosi helyhatósági választójogot szűkebb keretek közé kell szorítani és a helybenlakásra nézve megállapított évek számát magasabban kell meghatározni. Csak abban van közöttünk eltérés, hogy a minister 1 ; úr erre nézve hat évet kivan megállapítani, mig mi tíz évben tartjuk megállapitandónak. Ezt a tiz esztendőt az 1920. évi IX-ik törvénycikkből vesszük, amely szintén 1924 július elsejét jelölte meg ilyen kardinális dátumnak, amely a háború kezdetével egyezik és az az időpont, amelytől kezdve a Felvidék megszállá-
